Figyeltelek

9.rész

Taru szemszöge

Elindultam a közeli kiskereskedésbe, vettem kaját, sört meg egyéb nyalánkságokat és persze egy felmosót. Aztán Haruto házához vettem az irányt. Nem azért kértem el a kulcsát illetve nem csak azért hogy elhozzam a sulis cuccát hanem azért is hogy kitakarítsak. És igen úgy döntöttem hogy ezt megteszem neki, az anyja elvesztése mindenkinek fájna, szeretném hogy hamar túllegyen a gyászon. Arról is akarok vele beszélni este hogy mi a terve ez után, mert nincs értelme megtartania azt a bazinagy házat. Ha eladná legalább lenne tartalék pénze, és ha jól értettem a temetést a sosemlátott rokonok fizetik, de így ő is bele tudna adni. Persze ez az ő döntése, lehet hogy szép emlékek is kötik ide.

A takarítással hamar végeztem, és hazamentem. Otthon Haruto várt aki már ki is keresett egy klassz filmet. Én pedig leültem mellé.

Haruto szemszöge

-szia
-szia-válaszolta-hoztam néhány dolgot, a táskád és egy holnapi ruhát csipszet meg ilyeneket... Szeretnék veled beszélni valamiről- vette komolyabban a beszélgetést, én meg csak figyeltem, ő pedig leült a kanapéra így én mellé ültem- Arra gondoltam hogy mi lenne ha elköltöznél és eladnád az a hatalmas házat, ebben a tömbházban is találhatnánk neked egy lakást. Bár itt lehet hogy csak az utolsó szinten van szabad hely.-
Próbáltam nyugott maradni és mindent átgolndolni, és egyértelműen neki van igaza, de akkor is én szeretném őt látni...
-én nem szeretném eladni azt a házat- mondtam határozottam, így talán nem kérdez vissza. Igazam lett, csak megvonta a vállát és elment kipakolni amiket vett. Odamentem és segítettem neki, a sört és a csipszet pedig bevittem a nappalinba.

A másnaposok című filmet választottam, mivel az nagyon vicces. Leültem, Taru pedig mellém ült ami miatt kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Olyan közel van!
-elindítod?-mondta, erre én észbe kaptam. Elindítottam. A film tényleg vicces volt. Jobra-balra döltem a nevetéstől de mikor Taruhoz értem néha néha, inkább visszafogtam magam. De a lényeg hogy nagyon aranyosan nevet. Ittunk egy kevés sört is és a csipsz is hamar elfogyott. Egyszercsak azon kaptam magam hogy őt bámulom, kérdőn fordult hozzám. Én pedig a következő pillanatban megcsókoltam. Nem lökött el magától amin felbátorodva egyre intenzívebben csókoltam. De mikor elváltam tőle és a szemébe néztem egy ilyett és meglepődött Taruval néztem farkasszemet. Most látom csak hogy az arcában megbújik egy apró undor is. Persze hiszen Taru még csak nem is meleg valószínűleg aszexuális. És akkor is miért csókolná meg a barátja!? Most már én is ilyedten nézek rá, és felkapom a nyúlcipőt. Kiszaladok a konyhába ahol Taru a kulcsom hagyta és a táskámat is a hátamra kapom. Ekkor hallom meg Taru kiabálását és hogy jön felém.
-héj Haruto, ezt asszem meg kéne beszélnünk- kiabálja már egy jó ideje, de én csak most hallottam meg gyorsan kimegyek a bejáratiajtón és leszaladok a lépcsőházban. Végre kint vagyok, méjlevegőt veszek, de így is sikerül elsírnom magam. Lassan indulok hazafele. Hogy lehetek ekkora egy barom? Miért csináltam? Olyan nehéz ez az egész... olyan tökéletesnel tünt a pillanat, persze akkor lett volna az ha ő is akarta volna. A barátság nagyon jó dolog, de elbasztam. Haza indultam. De a kapu elött megtorpantam, eszembe jutott a vér és a hozzá kötődő szerencsétlenség. Leültem az ajtó elé összekuporodtam és csak sírtam, és elaludtam.