A Farkas és az Oroszlán

Catelyn

Már több nap is eltelt azóta, hogy a hollók kirepültek a Fekete Vár felé és Brynden Tully elhagyta a barlangot, hogy eljusson a messzi Északra, hátha a madarak célt tévesztenek. Az út nem lesz veszélytelen, sem az égen, sem a földön, míg Deres a Boltonok kezén van. De a Lobogónélküli Testvériség tudta mit csinál, a vezérük pedig...
Catelyn sose fogja elfelejteni azt az érzést, amit akkor érzett, amikor meglátta. A nagybátyjával együtt bevezették a barlang egyik járatába, ahol volt egy asztal, amit férfiak álltak körül. Catelyn nem ismert sokat közülük viszont felismerte kifakult vörös ruhájáról Myri Thorost, a részeges vörös papot, aki híres volt lángoló kardjáról, a másik férfi, akit még sokat emlegettek a Lobogónélküli Testvériség kapcsán, Berick Dondarion volt, azonban aki az asztalfőn állt fiatalabb volt, mint a villám úr és bár háttal állt az asszonynak ő megismerte.
Amikor az asztaltársaság meglátta a belépőket elhalgattak. A vezérük is meghallotta a lépteket és hátrafordult hogy üdvözölje a belépőket. Catelyn szembetalálta magát az ismerős kék szempárral.
- Hét pokol! - ez volt Brynden Tully reakciója.
- Robb... - mondta elhaló hangon.
A fia is meglepetten nézett rájuk, de ő tért elősször magához a döbbenetből és odalépet az anyjához, majd átölelte. Catelyn szorosan viszonozta az ölelést, majd egy kicsit távolabb tolta a fiát, hogy lássa az arcát.
Ő volt az, tényleg ő! Ugyanaz a haj, arc és kék szemek, bár most idősebbnek nézett ki mint Zúgóban.
- Kisfiam. - végigsimitott a fia arcán - Mindenki azt mondta, hogy meghaltál...
Robb megfogta a kezét, de a szemeit lesütötte egy pillanatra.
- Magad is láthatod, hogy semmi bajom. De ti, hogy kerültök ide?
- A Völgybe tartottunk, amikor találkoztunk ezzel a dalnokkal, aki ide hozott minket. - felete a Fekete Hal, miközben fejévek Héthúr Tom felé bökött.
- Hallottam, hogy Zúgó elesett. - jegyezte meg Robb szomorúan.
- Sajnálom, felség, bekerítettek a Lannisterek. Christine királyné viszont még az indulásotok után pár nappal eltűnt, álítólag visszatért Királyvárba.
- Hallottam. - bólintott Robb, az arca gondterheltebb lett - Ahogy azt is, hogy eltűnt onnan, Sansával és az Ördögfiókával együtt.
Thoros lépett melléjük.
- Bocsánat, hogy közbeszólok. Hölgyem, uram, biztosan nagyon fáradtak vagytok és éhesek is. Hadd vezeselek titeket a tűzhöz, ott biztos akad valami harapni való.
Catelyn és nagybátyja elfogadták az ajánlatot és Robbal együtt követték a vörös papot. Vacsora után Catelyn még beszélgetet kettesben a fiával, érezte, hogy valami megváltozott benne az Ikrek óta. Megtudta, hogy Robb keresteti Christine-t, Sansát és az Ördögfiókát. Bár nem lát rá sok esélyt, hogy megtalálják őket, ha van egy csöpp eszük már rég a Keskeny-tenger másik oldalán járnak. Továbbá tervei vannak Észak visszafoglalására.
Catelynt nem ezek a dolgok érdekelték. Még mindig nem hitte el, hogy a fia életben van.
- Mi történt? Hogy menekültél el az Ikrekből? - kérdezte az asszony egy hosszabb hallgatás után.
Robb megfeszült, látszott rajta hogy nem akar erről beszélni.
- Szürke Szél mentett meg, majd találkoztam Thorosékkal, akik segítettek.
- De hát a nyilak és láttam... - csuklott el a hangja - láttam, hogy Roose Bolton szívenszúrt.
Robb elfordította a tekintetét és a tüzet kezdte nézni.
- Nem volt olyan súlyos, a Lobogónélküli Testvériség ellátta a sérülésemet és pár nap múlva már jobban voltam.
Újra Catelyn szemébe nézett, megfogta a kezeit és elmosolyodott.
- Tényleg jól vagyok.
Catelynt azonban nem nyugtatták meg a szavak. Roose Bolton pontosan az az ember, aki tudja, hová kell szúrni, valamint ismerte a fiát és tudta, hogy valamit elhallgat.
- Ennek igazán örülök. - felete végül és ő is elmosolyodott.
Ha Robb úgy csinál, mintha minden rendben lenne, akkor én se tehetek másként.
A fia felállt.
- Hagylak pihenni, biztosan nagyon kimerültél. - mondta, majd csókot adott a homlokára és rémfarkasával együtt elment.
Catelyn hamarosan nyugovóra tért.
Másnap reggel Robb tanácsot hívott össze, ahol közölte az északkal kapcsolatos terveit, Catelyn itt se látta Bericket.
Miután a fia elhallgatott egy, az asszony számára ismeretlen alak szólalt meg, akinek hiányzott egy szeme.
- És hogy tervezed összehívni a lobogókat? A Boltonok lelövik az összes madarat, de ha még át is jut mindenki tudni fogja, hogy gyülekezik a sereg és könnyen megtámadhatja őket. Ráadásul kell ennek a seregnek egy vezér és ha az te leszel, akkor elenségeink idő előtt tudni fogják, hogy élsz és mindent megtesznek, hogy ezen változtassanak.
- Teljesen igazad van Jack, éppen ezért nem én írom a levelet. És csak egyetlen embernek fogjuk elküldeni, de persze több példányban, ráadásul úgy hogy csak ő értse.
Jack értetlenül nézett Robbra.
- Titkos üzenet. - értette meg ser Brynden.
- De kiben bizhatsz meg ennyire, hogy nem árul el és összehívja neked a lobogókat? - kérdezte Thoros.
Robb óvatosan az anyja felé fordult, Catelyn már előre tudta a választ.
- A fivérem a Fekete Várban van.
- Havas Jon. - mondta Catelyn.
- Most már Stark. - szólt rá a fia - Ő megteszi, ha kérem.
- A fiúból parancsnok lett. - szólalt meg a Fekete Hal - És az Éjjeli Őrség megesküdött, hogy nem vesz részt a Birodalom háborúiban.
Robb egy pillanatra kétségbe esetnek látszott, de gyorsan rendezte vonásait.
- Meg kell próbálni.
- És, ha az északi urak nem gyűlnek össze egy fattyú hívására? - kérdezte Catelyn.
- Úgy tudják, hogy Jon apám egyetlen élő fia. Jönni fognak. Ser Brynden téged is elküldelek, ha a madarak esetleg nem érnének célba, én pedig Zavarosrévbe megyek hogy a cölöplakók segítségét kérjem. A két sereg pedig Deres alatt egyesül. - Robb sóhajtott egyet - Elégnek kell lennie.

Következő részből:

Jon

Azt se tudta, hogy mit csináljon, ha a sereg összegyűlt Végső Menedéknél. Induljon meg Deres ellen vagy várjon a következő parancsra? Nem tudta, mert nem érkezezt újabb üzenet.