A Farkas és az Oroszlán

Christine

- Holdtea? - kérdezte Christine undorral.
Tyrion ezt hozta megoldás képpen.
- Nincs más mód! Ha Joffrey megtudja megöleti a gyermeket még a hasadban és talán téged is.
- Miért, a holdtea mit csinál? - vágott vissza Christine mérgesen.
- Én csak téged akarlak megmenteni és a bátyjád valószínűleg nem holdteával csinálná.
- Akkor se hagyom, hogy megöljétek. - védekezve a hasa köré fonta a karjait - Ő a gyermekem.
- És Robb Straké, ami a nagyobb baj. - felelte Tyrion - Christine, nincs más megoldás! Egy farkas az oroszlánok között, nem élné túl. - mutatott rá az igazságra a törpe.
- Oroszlánok között valóban, de farkasok között...
- Nincsenek már farkasok! Stark seregének nagy részét az Ikreknél lemészárolták vagy foglyul ejtették. Észak pedig most a Boltonoké. - emlékeztette őt Tyrion.
- Akkor se maradhatok itt! - szögezte le a lány.
A vitát ezután gyorsan berekesztették, mert Christine azt mondta Tyrionnak, hogy fáradt és pihenni szeretne. Nagybátyja távozott, de ragaszkodott hozzá, hogy a problémát minél előbb megoldják. Hamarosan megjelent a szobájában az anyja és a nagyapja, valamint a mester, aki legutóbb Tyrionnal volt. A vizsgálat közben a lány szíve hevesen vert, de ezúttal a mester megnyugtatott mindenkit, hogy Christine nem vár gyermeket. A lány gyanította, hogy a nagybátyja elintézte, vagy inkább megvette a mester hallgatását.
Kicsivel később, már úgy érezte nem bír a négy fal között mardni, ezért kiment sétálni. Az udvaron találkozott Sansával és Margaery Tyrellel, Joffrey jegyesével.
- Hallottuk, hogy visszatértél Királyvárba, hercegnő. Remélem kellemesen telt az utad. - mosolygott rá Margaery barátságisan, vagy legalábbis próbált annak látszani.
- A férjem Észak királya volt, én pedig a királynéja. - felete Christine hűvösen.
- Ó... ne haragudj. Régen én is királyné voltam, - nevetett fel a lány - Renlyé. De azóta beláttam, hogy csak egy igaz királyunk van, Joffrey.
Christine figyelmen kívül hagyta a megjegyzést.
- Sansa, beszélhetnénk kettesben?
- Ahogy óhajtod. - mondta engedelmesen, már nem az az álmodozó és mosolygós lány volt, akit itt hagyott Királyvárban.
Egymás mellett indultak tovább, végül Christine törte meg a csendet.
- Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, de...
- Örülök, hogy biztonságban megérkeztél. - felelte a lány, de a szemei azt sugalták, hogy te itt vagy Robb pedig halott.
- Én szerettem a bátyjádat, mindennél jobban.
- A bátyjám szörnyű áruló volt. - mondta a lány gépiesen - Ha megbocsátasz távoznék.
- Persze menyj csak.

Joffrey és Margaery esküvője hamar elérkezett. Reggel a Lannisterek tartottak egy reggeit, ahol az összegyűltek átadhatták ajándékukat a királynak, Joffrey sok szép tárgyat kapott. Az ajándékozás után a király Christine felé fordult.
- Nővérkém, tőled nem kapok semmit? - kérdezte, de nem várt választ - Sebaj, megfelel ajándéknak áruló férjed halála is, bár neked ahhoz semmi közöd.
A teremben néma csend lett, várták a folytatást és Joffrey nem okozott csalódást.
- El se akarom hinni, hogy ott voltál az Ifjú Farkas mellett, amíg aludt és nem vágtad el a torkát. Ezt akár felségárulásnak is vehetném. - jelentette ki.
- Joffrey, ha Christine elvágja a fiú torkát álmában, akkor most nem ülhetne itt. - jegyezte meg Cersei.
- Hallgass anyám, kiváncsi vagyok, hogy miért nem tette. - nézett a nővérére a fiú.
- A férjem volt. És én szerettem őt.
- Szeretted? - nevetett a király és, amikor a király nevet, akkkor mindenki nevet.
- Igen, és most is azt kívánom bárcsak vele lennék. Mert sokkal jobb ember, mint itt a legtöbben. - nézett körbe a lány - A harcmezőn nem tudtátok legyőzni, ezért kellett egy esküvőn meghalni, vendégként. Nem igaz, nagyapa? - fordult Tywin Lannister felé.
- Mit mondtál? - sziszegte Joffrey.
- A hercegnő csak fáradt, felség. Megviselte a zúgói fogság, pihenésre van szüksége. - szólalt meg Tywin nagyúr - Ser Maryn kísérd vissza a szobájába, majd a lakomán csatlakozik hozzánk.
Christine csendben felállt és méltóságteljesen elvonult. A szobájában tudatosult benne, hogy most nagyon elragadtatta megát, de nem beszélhettek így Robbról. Tudta, hogy Joffrey nem fogja megbocsátani, ezt nem. Az esküvő után biztosan kitalál valami bűntetést, sűrgössen el kell hagynia Királyvárat, amíg még nem késő.
A lakomán azonban meg kellett jelennie, Margaery gyönyörű volt, fehér ruhájában, haja laza hullámokban omlott a vállára. Az új királyné csak úgy ragyogott.
Christine-nek eszébe jutott a saját esküvője. Nem volt nagy esemény csak elmondták a szavakat és tartottak egy kisebb lakomát, mégis minden tökéletes volt. Nem játszották el hússzor a Castamere-i essőket, de volt egy dalnok, aki ismert egy-két dalt. Christine elősször Robbal táncolt, majd Edmure-ral, sőt még a Hordó is felkérte. Az a nap volt élete legboldogabb napja.
Joffrey most a nagybátyját szemelte ki, hogy rajta gúnyolódjon. Főpohárnokává nevezte ki, vele töltette újra a poharát és egyszer még le is öntötte Tyriont. Aztán megjelent a pástétom és hirtelen minden, olyan gyorsan történt. Joff fuldokolni kezdett, a feje belilult, kezét a torkához emelte, szemei kidülledtek és megteltek rémülettel. Az anyjuk azonnal odarohant, de már nem segíthetett a fián. Joffrey meghalt. Cersei királyné Tyriont hibáztatta és lefogadta az őrökkel, a királyné Sansát is elfogadta volna, de a lány váratlanul eltűnt.
Christine csak döbbenten, mozdulatlanul állva szemlélte az eseményekat és Robb jutott az eszébe. Az arcán legördült egy könnycsepp.

Következő részből:

Jaime

Kérlek, segíts! - Christine zöld szemében könyörgés csillant.
- Nem tudom...
- Esküt tettél!
- A Stark lányokat kell hazajuttatnom nem téged. - vágott vissza.
- Most már én is Stark vagyok