A Farkas és az Oroszlán

Christine

Jon halott...
Christine nem akarta elhinni. Pedig milyen jól indult minden!
Éppen lefekvéshez készülődött, a haját ma már nem festette, hogy kikopjon belőle a fekete festék mire elérik Végső Menedéket. Kivételesen az ikrek már aludtak, amikor valaki belökte az ajtót. Már rá akart kiáltani, amikor meglátta a testet. Jon volt az, rengeteg sebből vérzett, ő maga pedig már nem lélegzett. Bánatos Edd és Gren, a Bölény cipelték, de többen voltak velük, nem sokan, őket Szellem követte, Jon fehér rémfarkasa.
Brienne is csak állt döbbenten felemelt kardal, késszen a támadásra.
- Mi történt? - tört ki Christine-ből és Jonhoz sietett, hogy közelebről szemügyre tudja venni, de már késő volt.
- Meghalt. - felelte Pyp - Lázadás a parancsnok ellen.
- Nem mindenkinek tetszett, hogy áthozta a vadakat a Falon, köztük nekem se, - mondta Edd - de én nem tennék ilyet.
- Jaj ne... - sutoggta a lány.
Jon volt minden reménye. Már elhitte, hogy újra láthatja Robbot, de most abba se volt biztis, hogy élve kijut a szobából. De nemcsak a reményét veszítette el, hanem egy barátot is.
- Mikor történt? - kérdezte Brienne.
- Nem rég, most a konyhánál vannak és isznak a rohadékok. - válaszolta Gren.
- Még szerencse, hogy nem ide jöttek először, hanem inni. - jegyezte meg Edd - Remélem belefulladnak.
- És ha nem? - kérdezte Gren - Nem hiszem, hogy meg tudjuk állítani őket egyedül.
- Nem vagyunk egyedül. - szólalt meg Brienne - Vannak mások is akik tartoznak a parancsnoknak.
- A vadak? - vonta fel a szemöldökét Bánatos Edd - Egy próbát megér, intézem. Sietek vissza.
Az ajtóhoz lépett és kiment.
Hamarosan kopogtak.
- Vajon ki lehet? - nézett az ajtó felé Christine.
- Nem hiszem, hogy Edd jött vissza. - felelte Gren.
- De ha ők lennének nem kopognának. - mondta Pyp és az ajtóhoz lépett.
Melisandre úrnő állt ott, gyorsan belépett és a holtestre nézett.
- Figyelmeztettem. - sóhajtotta - De talán nincs minden veszve. Tegyétek az asztalra.
Edd és Gren így is tett, Pyp gyanakodva nézett a vörös papnőre.
- Mégis miért? - kérdezte, de válasz nem érkezett.
Melisandre elkezdte lemosni a testet és kitisztítani a sebeket. Jon borzalmasan festett, az a sok vágás! Christine-nek el kellett fordulnia. Mintha a gyerekek megérezték volna a nyuktalanságát felsírtak, így oda kellett mennie hozzájuk megnyugtatni őket. Miközben Joannát ringatta Jon testéről eszébe jutott Robb. Vajon ő is ennyi sebből vérzett... Nem! Robb él és hamarosan viszont látja.
Miután a kicsik visszaaludtak Christine újra a vörös papnőre koncentrált.
Vágott egy kicsit Jon hajából és a tűzbe dobta a levágott tincseket, majd ismertlen nyelven kántálni kezdett, miközben a kezét Jon testére tette. A hangja egyre kétségbeesettebb lett, miután nem történt semmi.
Christine szeme megtelt könnyekkel. Jon meghalt, ezen már nem lehet változtatni.
Újra kopogtak, de mielőtt bármit is tehettek volna a kintlévő megszólalt, Szellem felmordukt a hang hallatán.
- Hölgyem, tudom, hogy odabent vagy, néhány testvéremmel együtt. - Christine nem válaszolt.
- Ez Aliser Thorn. - morogta Pyp.
- Ez nem a te harcod, hölgyem. Nyisd ki az ajtót és szabadon távozhatsz gyermekeiddel és a kísérőddel, valamint magaddal viheted a vörös asszonyt is.
A lány tudta, hogy ez hazugság. Nem engednék el, de ha így is lenne, akkor se nyitná ki az ajtót, mert a többieket megölnék, azt pedig nem hagyja.
Kicsit összeszedte magát és reménykedett benne, hogy a hangja magabiztosabb, mint amilyennek érzi.
- Köszönöm a kedvességedet, ser, át gondolom az ajánlatodat. - felelte.
- Azt ajánlom ne gondolkodj túl sokáig.
- Remélem megérted, hogy nem szívesen utazom éjszaka két kisgyermekkel, gyalog élelem nélkül.
- Kapsz egy lovat és némi élelmet. - ígérte ser Aliser.
- És mi lesz azokkal a testvéreiddel, akik velem vannak most?
- Ha megadják magukat, akkor nem esik bántódásuk.
- Hazudik. - sziszegte Gren.
- Mivel ez a döntés őket is érinti, együtt megvitatjuk és értesítünk. - mondta Christine.
Húzni akarta az időt, hogy Edd időben megérkezhessen a vadakkal. Tudta, hogy, ha kinyitják az ajtót mind meghalnak, de ha nem akkor is, mert hamarosan betörik az ajtót.
Kis idő elteltével dörömbölés hallatszott, de nem a szoba ajtaján.
- Itt van Edd. - mosolyodott el Gren - Megmenekültünk.
Kint mintha rövid csata zajlott volna le, de hamar elhalkult. Gren kiment, hogy megnézze mi történki és a testvérei is követték. Melisandre is kiment vekük. Christine inkább a gyermekeihez lépett és lenézett rájuk.
Megmenekültek! Most már csak el kell jutniuk Végső Menedékhez, Jon nélkül...
Váratlanul meghallott valamit az asztal felől, mintha valaki levegőért kapkodna. Amikor odafordult meglátta, hogy Jon mellkasa mozog. Egy pillanatra, minta megállt volna minden azután minden olyan gyorsan történt. Odalépett mellé, a szeme sarkából látta, hogy Brienne is így tesz.
- Jon? - kérdezte a lány.
A fiú szemébe nézett, kissé zavart volt. Felült, majd lenézett a testét borító sebekre, majd újra a lányra emelte szürke szemeit.
- Megszúrtak. Nem kellene itt lennem. - mondta.
- De itt vagy. - mondta a lány és könnyes szemekkel óvatosan átölelte.
Lépteket hallottak.
- Hét pokol! - állt meg az ajtóban Bánatos Edd.
A többiek is sorban bejöttek.

Christine-éknek még maradniuk kellet egy kicsit a Fekete Várban, míg Jon visszanyerte az erejét és elintézte az árulókat.
Ser Allisert, Olit és a többi árulót az udvaron akasztották fel. Jon átadta a parancsnokságot az intézőjének Bánatos Eddnek, miután mondta, hogy az esküje a haláláig tart és ő már meghalt.
Jonnak sikerült rávennie a vadakat, hogy tartsanak velük Végső Menedékbe és harcoljanak velük Északért.
Christine egy kicsit tartott az úttól, az idő hideg volt és havazott is. Eszébe jutott, hogy mennyire várta, hogy lássa a hóesést, amikor a családjával Északra jöttek, hogy kinevezzék Eddard Starkot a Király  Segítőjének. De neki két apró kisgyermekkel kell megtennie az utat, de bízott benne, hogy a gyermekek erősek és, hogy hamarosan hazatérhetnek, Deresbe.

Következő részből:

Jon

A Fekete Hal Jonra nézett, aki kényelmetlenül érezte magát egy Tully jelenlétében, ezért minél hamarabb a lényegre tért.
- Minek köszönhetjük a látogatásodat, ser?