A Farkas és az Oroszlán

Robb

Robb csendben hallgatta zászlósurainak tanácsait. A tábort a  Cailin-árok romjai között állították fel. Miután megkapta Sansa levelét arról, hogy a király meghalt, az apja áruló és neki és az anyjának Királyvárba kell menniük térdet hajtani és értesült a csatározásról a Folyóvidéken, összehívta a lobogóit, hogy délre vonuljon, Zúgó megsegítésére és azért, hogy kiszabadítsa apját a börtönből, nem hitte el, hogy Eddard Stark áruló lenne. Egymást túlharsogva próbáltak tanácsokat adni neki a sátorban lévő férfiak, hogy mit is tegyen, ő maga azonban már tudta, hogy mit kell tennie, de nem volt biztos benne. Ekkor lépett a terembe az anyja. A fiú észre se vette volna, ha az emberek körülötte nem hallgatnak el, az ajtó felé pillantott, ahol meglátta Catelyn úrnőt.
-Anya? - el sem akarta hinni, hogy itt találkoznak, már nagyon hiányzott neki az anyja.
Legszívesebben odamnet volna hozzá, hogy átölelje, de ezt a zászlósurai körében nem tehette.
Hamarosan kettesben maradt az anyjával. Először megijedt, hogy Catelyn úrnő dühös lesz és visszaküldi őt Deresbe. Nem akart visszamenni, ő volt a Stark Deresben, neki kellett vezetnie a sereget, hogy kiszabadítság az apját. És Sansa levelének érkezése óta kevesebbet gondolt Christinere. Az anyjának azomban nem állt módjában hazaküldeni a fiát, mivel nem akarta, hogy megszégyenüljön a zászlósurai előtt.
Catelyn úrnő tanácsokkal látta el Robbot és meghallgatta a hadi tervét. Később a zászlósurai is rábólintottak, majd a sereg elindult a Nyak felé.
A menetet Robb vezette és mindig megkért valakit, hogy csatlakozzon hozzá. Mindent igyekezett úgy csinálni, ahogy az apja tanította. Még az Ikrek előtt az anyja figyelmeztette, hogy ne várjon sokat Walder Freytől. Nem túl segítőkész, vagy, ha mégis annak megvan a maga ára.
Egy nappal később a Fekete Hal jelentést tett Robbnak. Zúgó fali alatt csatát vívtak. A Királyölő megsemmisítette Edmure seregét és szétkergette a Három Folyó urait,  őt magát pedig foglyul ejtette. Zugót most ostrom gyűrű alá vették.
- Át kell jutnunk a folyón, - mondta mérgesen - ha időben a segítségükre akarunk sietni.
A következő nap korán megérkeztek az Ikrekhez. Két torony állt a folyó két oldalán.
Hamarosan megérkeztek Walder úr követei.
Robb, mint a sereg vezére úgy érezte neki kell tárgyalnia Walder Freyjel, de erről, mind a zászlósurai, mind nagyságos anyja lebeszélték. Catelyn úrnő vállalta magára a feladatot, míg az egyik Frey fiú a táborban maratt, jó szándékuk bizonyítéka képpen. Hosszú órákon át kellett várni, mire végre a kastély kapui ismét kitárultak, már alkonyodott. Robb ezt az időt zászlósurai körében és Szürke Széllel töltötte. Amíg vártak volt ideje gondolkodni, eszébe jutott Christine, hosszú arany haja és zöld szeme. Hiába próbálta maga elől is leplezni, de nagyon hiányzott neki a lány. Azt hitte az idő segít elfelejteni, de egyelőre nem így történt, amikor ezt megosztotta Theon Greyjoyjal a fiú pimaszul megjegyezte, hogy még nem is telt el sok idő.
Amikor Robb meglátta az anyját előre vágtatott, hogy fogadja őt.
Catelyn úrnő mindent elmondott.
- Rendben van. Walder Frey engedélyezi nektek az átkelést. Még kardokat is bocsát a rendelkezésedre.
- Mit... mit akar tőlünk? - Robb egy kicsit ideges lett, az anyja korábbi szavai alapján ennek magas lesz az ára.
- Beleegyeztem, hogy gyámként két fiút magamhoz veszek Deresbe. - mondta az anyja.
- Ez minden? Két növendék? Ez elég alacsony ár a...
- Frey úr fia, Olyvar velünk jön. A személyes fegyverhordozódként fog szolgálni. Az apja szeretné, ha idővek lovaggá ütnék.
- Egy fegyverhordozó. Jól van, ez rendben van, ha...
- Ezenkívül, ha Arya húgod épségben visszatér hozzánk, beleegyezésemet adtam, hogy feleségül megy Walder úr legfiatalabb fiához, Elmarhoz, amikor mindketten elég idősek lesznek.
- Arya ennek nem fog örülni. - hökkent meg Robb, de Catelyn úrnő még mindig folytatta.
- Te pedig elveszed az egyik lányát, amint a háború véget ért. Őurasága nagylelkűen beleegyezett, hogy azt a lányt válaszd ki, amelyik  tetszik. Számos jelöltje van, aki szerinte megfelelő lenne. - fejezte be az anyja és várta a választ.
- Értem.
- Beleegyezel?
- Visszautasíthatom?
- Nem, ha át akarsz kellni.
A fiúnak Christine jutott az eszébe, szerette a lányt, de ő máshoz megy hozzá és apja Királyvár egyik börtönébe van. Át kell kelnie a hídon.
- Beleegyezem. - bólintott.
Szürkületkor keletek át a folyon.

A Királyölővel a Suttogó Erdőnél csaptak össze. A csata előtt Robb az emberek között járkál és próbált bátorságot önteni beléjük, volt akivel tréfálkozott és volt akinek segített megnyugtatni az ideges lovát. Ő maga is félt, de nem mutathatta. Az anyját Hallis Mollenre, Deres testőrkapitányára bízta a csata alatt, Catelyn úrnő jó kezekben volt.
A Királyölőre várni volt a legrosszabb, mindenki türelmetlen és ideges volt. De maga a csata gyorsan lezajlott. Jamei Lannister besétált a csapdájukba, és most a fogjuk.
Ez volt Robb első csatája, de bízott az emberekben, akik mellette lovagoltak és Szürke Szélben. A győzelem édes volt, de nem feletkezhetett meg Zúgóról, valamint az apjáról és a húgairól sem, akik fogjok voltak Királyvárban.
Zúgó alá éjszaka érkeztek és legyőzték az otthagyott Lannister sereget. Másnap reggelre megérkezett a tragikus hír. Eddard Stark meghalt, a Lannisterek végeztették ki árulás vádjával. Az ítéletet Joffrey király hozta.
Robbot nagyon megviselte a hír, még sose érzett ekkora bánatot és kétségbeesést. Elkéstek! Pedig még a Királyölő is náluk volt, hogy kicserélhessék Eddárd nagyúrra és lányaira. Zúgóban először az Isten Erdőbe ment, hogy imátkozzon a régi istenekhez és így csak kevesen látták a könnyeit.
- Robb nagyúr! - a megszólítás idegen volt számára, nem volt nagyúr, hiába a győzelem a Suttogó Erdőnél, ő még csak egy tizenötéves fiú volt, akinek szüksége lenne az apjára.
- Hír érkezett délről.
- Miféle hír? - vonta fel a szemöldökét.
- Renly Baratheont Égikertben megkoronázták, magának követeli a bátyja trónját.
Renly? Vissza fordult a varsa fához, tanácsért. Most mit tehetne Joffrey megölette az apját, de nem támogathatja Renlyt. Nagyot sóhajtott.
- Hívd össze a zászlósurakat!
A haditanács a nagycsarnokban ült össze.
Sok vélmény hangzott el, hogy mi legyen a következő lépés. Néhányan szövetséget akartak kötni Renlyvel, de nem ő volt a jogos király. Catelyn úrnő azt javasolta, hogy kössenek békét. De melyik királlyal, ha békét kötnek az egyikkel, azzal nem árulják-e el a másikat? Robb tudta, hogy erre nincs jó megoldás, ő már csak be akarta fejezni az egésszet és az anyjával együtt hazamenni Deresbe, ekkor a Hordó felállt.
- Tudjátok, hogy én mit gondolok? Miért hajtanánk térdet bármelyik királynak is? A Baratheonok semmit sem jelentenek nekem, a Lannisterek meg mégkevésbé. Mit tudnak ők Északról, vagy a Falról? Miért hódoljunk be nekik? - ekkor kivonta a pengéjét és Robbra mutatott vele - Ott ül az egyetlen király, akinek hajlandó vagyok térdet hajtani. Észak királya.
Umber nagyúr letérdelt és a fiú lába elé helyezte a kardájt, Robb meghökkent, erre nem számított, remélte ez kívülről nem látszik. A fiú körbefordult a teremben, mindenki csatlakozott a Hordóhoz és hangosan éjjeneztek, az anyja szemébe nézett, aki beletörődve halványan elmosolyodott. Robb elfogadta az esküket, több, mint háromszáz évvel később északnak újra lett királya
Másnap Robb magához hivatta Theon Greyjoyt.
- Felség! - lépett be az ajtón a fiú és Szürke Szél is besurrant mellette.
- Feladatom van a számodra. - kezdte Robb, miközben megvakarta a rémfarkas fülét - Azt szeretném, ha visszatérnél nemes atyádhoz egy üzenettel.
- Milyen üzenettel? - kérdezte a fiú.
- Szövetség a Lannisterek ellen. Cserébe újra a Vas-szigetek királya lehet.
- Ez egy olyan ajánlat, amit érdemes megfontolni. - mosolyodott el Theon.
- Remélem elfogadni is. Szükségünk van rá. - felelte Robb.
- Mindent megteszek.
- Vigyázz az úton, Greyjoy.
- Neked pedig sok sikert, felség.
A fiú már majdnem távozott, amikor a Robb utánna szólt.
- És Theon, - azt akarta mondani, hogy rá is komoly szükége van, de nem akart érzelgősnek látszani - siess, nehogy megnyerjük, a háborút nélküled.
Robbot lefekvés előtt kétségek gyötörték, melyeket az anyja ültetett belé, de bízott abban, hogy jó ötlet volt Theont küldeni az apjához.
Miután elaludt arról álmodott, hogy farkasként járja a kastélyt. Ilyenkor mindig jobban hallotta a hangokat és érezte az illatokat. Sőt, ha álmában vadászott, mintha a vér ízét is érezné a szájában. Ma éjszaka nyugtalanabb volt, aztán megérezte azt a régebbi, de ismerős illatot, a többi már megszokott között...

Következő részből:

Christine

Egy csoport állta az útjukat, a hercegnő felismerte a lobogókat, a Folyóvidék urainak emberi voltak.
- Álljatok félre! - parancsolt rájuk ser Arys Oakheart, a Királyi Testőrség egyik tagja.
- És mi van ha nem? - kérdezett vissza az egyik katona.