A Farkas és az Oroszlán

Christine

A hercegnő a délután első felét Sansával és barátnőivel töltötte, mivel a lány ismét megkérte, hogy csatlakozzon hozzájuk a kézimunkában. Christine örömmel fogadta a meghívást, ahogy minél több időt töltött Sansával, úgy kezdte egyre jobban megkedvelni.
Ma a lányok a lovagi tornákról pletykáltak.
- Biztos elképesztő lehet, ahogy a lovagok sorompóba állnak és megküzdenek egymással! - jelentette ki Jeyne elgondolkodva.
- És milyen romantikus, amikor a torna végén a győztes megkoronázza a szépség és szerelem királynőjét! - tette hozzá a kis Beth.
Christine már látott lovagi tornát, de egyáltalán nem volt oda értük. Nem olyan volt, mint amilyennek a dalok leírták, de nem akarta elkeserítteni az új barátnőit, ezért csak röviden helyeselt.
- Valóban pompásak.
- Te voltál már lovagi tornán, választottak már meg a szépség és szerelem királynőjének? - kérdezte a hercegnőt Jeyne.
- Nem. - válaszolta a lány, a legutobbi tornát, Joffrey neve napján a Virág Lovag nyerte, aki más hölgyet koronázott meg.
- És adtál már zálogot valamelyik lovagnak? - faggata kíváncsi mosollyal Beth.
Igazából már több lovag is szívesen harcolt volna Christine kegyeiért, de ő mindet elutasította.
- Nem. - felelte röviden.
- De azért akadnak Királyvárban hős és jóképű lovagok, nem?
- Igen. Királyvár hölgyeinek fele oda van a bácsikámért, Jameiért, a másik fele pedig ser Loras Tirellért, a Virág Lovagért. - mondta Christine.
A lányok megnyugodtak a hercegnő szavai hallatán és most elkezdtek a Virág Lovagról beszélni, akinek a híre a messzi északra is eljutott.
Kézimunka után Christine úgy döntött sétál egyet, jót fog tenni neki a hideg szellő. Sajnos a hó olvadni kezdett, de a hóemberek helyén még mindig két óriási fehér kupac állt. A hóról a ma kora reggeli találkozója jutott az eszébe, ahogy ott állt a hóesésben, kettesben Robbal és a fiú megcsókolta őt, majd egymás szemébe néztek és elmosolyodtak azután újabb csók következett, egy sokkal hosszabb, mint az előző.
Az emlék hatására elmosolyodott és körbenézett az udvaron hátha meglátja Robbot. De a fiú nem volt sehol. Viszont meglátta a felé kacsázó Tyriont. Christine jó viszonyban volt fiatalabb nagybátyjával.
- Nagybácsi! - köszöntötte.
- Hercegnő, csatlakozhatok? - kérdezte.
- Természetesen. - felelte mosolyogva a lány - Hogy tetszik Deres?
Tyrion unottan körbenézett.
- Hó és szikla és az én izlésemnek túl hideg. - válaszolta a törpe - De a Falat szívesen megnézném.
- De ugye nem szándékozol felölteni a feketét? - vonta fel a szemöldökét a hercegnő - Hiányoznál.
- Ugyan, a cölibátust nem nekem találták ki. A szajhák sírnának utánnam Dorntól Casterly-hegyig!
Christine felnevetett, nagyon kedvelte Tyrion humorát.
- Akkor megnyugodtam.
Tyrion éppen válaszolt volna valamit, de ekkor egy árny suhant el mellettük és megállt Christine lábánál. A lány mosolyogva lehajolt, hozzá, hogy megsimogassa a rémfarkast. Most már nem félt tőle, de a biztonság kedvéért gyorsan körbenézett, hogy nem látja-e valahol az állat gazdáját. De Robb nem volt sehol.
- Vigyázz, még megharap! - figyelmeztette a lányt a nagybátyja.
- Szürke Szél nem bánt. - nyugtatta Christine a törpét.
- Ááá, szóval ez a neve a bestiának. - jegyezte meg Tyrion - És gondolom azt is tudod, hogy melyik Starké.
- Robbé. - felelte a lány a farkast simogatva.
- Hihetetlen, hogy hogyan igazodik a farkas viselkedése a gazdájáéhoz. Még ugyanazon embereket is kedvelik. - dünnyögte Tyrion.
Christine erre nem felelt, de eltűnödött, valyon a nagybátyja tudja-e, hogy mi van közte és Robb Stark között. Még egy kicsit sétáltak az udvaron Szürke Széllel a nyomukban, azután bementek a várba melegedni.
Amikor Christine lefekvéshez készülődött szomorúan vette tudomásul, hogy ma már nem látja Robbot. A reggeli találkozójuk, a hóember építés és a vacsora kivételével nem látta a fiút. Christine nagyon vágyott rá, hogy újra kettesben lehessenek, hogy Robb átölelje és újra megcsókolja. Talán majd holnap. Biztatta magát, miközben elfújta a gyertyáját és befeküdt az ágyba, ahol csak álmatlanul forgolódott. Miután végre sikerült elaludnia, valami furcsa zaj felébresztett, ami az ablaka felől jött. Christine álmosan kikászálódott az ágyából és az ablakhoz lépett, hogy megnézze a zaj forrását. Kinyitotta a fa támlákat, odakint szép holdfényes éjszaka volt és egy fekete árny állt az ablaka alatt. A hercegnő szeme könnyedén hozzászokott a sötéthez és egyből felismerte Robb Starkot.
- Mit csinálsz? - suttogta mosolyogva és csak remélte, hogy a fiú meghallja, ugyanis nem mert hangosabban beszélni, nehogy felébresztje valamelyik szolgálóját, vagy a várban valakit.
A fiú vagy nem hallotta, vagy figyelmen kívül hagyta a kérdést.
- Hagyd nyitva az ablakot! - mondta.
Christine nem egésszen értette, de engedelmeskedett, kíváncsian nézte mire készül a fiú.
Robb a falhoz lépett és mászni kezdett. Nemsokára már félúton volt a föld és az ablak között. Szerencsére a hercegnő szobája nem volt magasan, így nem kellett sokat másznia, végül mosolyogva érkezett meg Christine szobájába. A hercegnő nem akarta elhinni, hogy itt van, de persze nagyon örült neki és mióta újra meglátta a fiút a szíve gyorsabban vert.
- Mit csinálsz? - ismételte meg a kérdését a hercegnő.
- Csak látni szerettelek volna. - felelte Robb, kék szemei boldogan csillogtak.
- Most? - nevetett fel a lány - Belegondoltál mi lesz akkor, ha lebukunk?
- Ne aggódj, nem lesz baj! - simította meg a haját nyugtatásképpen a fiú.
De Christine nem tudott lenyugodni, végig gondolta, hogy mivel jár a lebukás. Eltiltanák őket egymástól és őröket állíttanának a szobája elé.
- Már miért ne aggódnék? Ha itt találnak a szobámban hatalmas nagy bajban leszünk! Ez egy nagyon rossz ötlet volt! Vagy, ha meglátnak mászás közben, esetleg...
A hisztérikus rohamát Robb szakította félbe egy csókkal, a hercegnő visszacsókolta. Miután szétválltak a homlokukat egymásnak támasztva néztek egymás szemébe.
- Még mindig úgy gondolod, hogy ez egy rossz ötlet volt? - kérdezte a fiú mosolyogva.
- Most már elbizonytalanodtam, de még nem sikerült teljesen meggyőznöd. - jelentette ki a lány, bár, ha a fiú nem kérdez rá már eszébe se jutott volna korábbi problémája.
Robb halkan felnevetett, majd újra megcsókolta, sokkal hosszabban, mint előtte. Christine számára megszünt a világ, már csak ő és Robb maradtak.
- Meg tudnám szokni. - suttogta a hercegnő boldogan.
- Én is. - vaszolta a fiú, majd az arca kissé elkomorodott - Maradj itt!
Christine nem is értette a fiú kérését, hiszen az ő szobájába voltak.
- De hát itt vagyok.
- Nem, úgy értem Deresben. Maradj itt. Velem. - nézett a lány szemébe komolyan Robb.
Miután a hercegnő megértette a szavak jelentését a szeme könnybe lábadt.
- Te most, azt szeretnéd, hogy...
- Legyél a feleségem! Akkor nem kellene az ablakodon bemásznom és attól rettegnünk, hogy valaki észrevesz, akkor mindig együtt lehetnénk.
Christine a boldogságtól alig bírt megszólalni, de végül sikerült.
- Semmit se szeretnék jobban. - válaszolta.
Ismét megcsókolták egymást.
- Minél hamarabb beszélnünk kellene az apáinkkal. - jelentette ki Christine - Akár már holnap reggel!
Robb megrázta a fejét.
- Az nem jó, vadászni megyünk a Farkas erdőbe.
Christine emlékezett rá, amikor a király bejelentette Joffreynak, hogy részt kell vennie rajta. Az ifjú herceg nem örült túlságosan, hogy még egy közös programban részt kell vennie a Starkokkal, de legalább ez lesz az utolsó, ugyanis utánna nap indulnak vissza délre.
- Akkor utánna. - bólintott a lány.
- Rendben, csak győzzük kivárni. - mosolygott a fiú és újra megcsókolta a hercegnőt.
- Menned kellene. - jegyezte meg a lány.
- Elküldesz? - vonta fel a szemöldökét Robb.
- Igen. - ez az egy szó milyen kegyetlen tud lenni - Nem akarom, hogy holnap a kialvatlanság miatt elaludja a lovon és leessél a nyeregből.
- Jól van, értem. Megyek már. - búcsuzás képpen még gyorsan negcsókolta a lányt majd az ablakhoz lépett - Aludj jól!
Christine csak nézte a távolodó alakot és tűnödött, hogy valyon, mikor habarodhatott bele emnyire Robb Starkba.

Következő részből:

Christine

A séta után a hercegnő visszavonult a szobájába, ahol a királyné már várt rá.
- Anya? - döbbent meg és egy pillanatra meg is torpant az ajtóban - Mit csinálsz itt?
- Csak kíváncsi voltam, hogy jól vagy-e, mert úgy tudom, hogy tegnep éjszaka nyitva hagytad az ablakodat.