A Farkas és az Oroszlán

Jon

Brynden Tully. Jon nem gondolta, hogy valaha találkozni fog a Fekete Hallal és ő most mégis itt volt, Végső Menedékben és Jon arra készült, hogy fogadja őt. Christine ott volt mellette, hogy támogassa, mert ő ismerte a férfit.
Az út a Fekete Várból nem volt olyan hosszú és szerencsére az idő is kedvezően alakult, bár esténként az álmaiban Jont még mindig kísértette volt testvéreinek árulása és nehezen fogta fel, hogy meghalt, mégis itt van. De most már szabad, az őrsége véget ért, odamehet, ahová akar és harcolhat Robb mellett. Christine és a gyerekek is jól viselték az utat, bár Christine sose mondta Jon látta rajta, hogy izgul. Alig várja már, hogy legyen valami híre Robbról, de fél is tőle. A fiú átérezte. Ő is ugyanúgy retteget, hiszen a fivéréről volt szó. Egyszer már hallotta, hogy meghalt, most mégis megjelent a remény, hogy életben van, ha ez nem igaz, azt nem biztos, hogy kibirná.
Végső Menedékben Mors Umber már várt rájuk és a sereg is. Umber úr a parncsnokságot átadta Jonnak és biztosította, hogy Christine és a gyermekek biztonságban lesznek itt, amíg ők a Boltonok ellen vonulnak, a vadaknak azonban nem örült, de nem volt mit tenni, ők is a sereget erősítették, ezért elszállásolta őket is valahol.
Gondolataiból kopogás zökkentette ki, odament, hogy kinyissa.
Az ajtóban egy kissé őszülő gesztenyebarna hajú férfi áll. Kék szemei szigorúan meredtek Jonra.
- Ser Brynden! - üdvözölte és arrébb állt, hogy a férfi beléphessen, miközben eszébe juttott Catelyn Stark fagyos pillantása, ahogyan mindig őt figyelte bármit is csinált.
- Havas Jon! - biccentett felé, majd kijavította magát - Bocsáss meg, már Stark.
A hangja egyáltalán nem volt barátságos.
- Ser Brynden! - üdvözölte Christine is, már kijött a hajából a fekete festék.
Szőke haja a vallára omlott és meleg kék gyapjú ruhát viselt, amit úgy kapott kölcsön.
A Fekete Hal szemében őszinte döbbenet látszott.
- Felség, nem számítottam rá, hogy itt találkozunk.
- Miután megszöktem Királyvárból csak Jonhoz fordúlhattam és amint látod mindenben segít nekem. - felelte a lány.
A Fekete Hal Jonra nézett, aki kényelmetlenül érezte magát egy Tully jelenlétében, ezért minél hamarabb a lényegre tért.
- Minek köszönhetjük a látogatásodat, ser?
- Robbról van híred? - kérdezte Christine.
Zöld szemei tele voltak félelemmel és reménnyel. Közelebb lépett a Fekete Halhoz és egyenesen a szemébe nézett.
- Kérlek, mond azt, hogy tudsz valamit a férjemről.
Ser Brynden bólintott. Jon szíve összeszorúlt. Csak valami jó hír legyen, azt egyikük se bírná ki, ha nem.
- Őfelsége él. - mondta.
A szobában érezni lehetett a megkönnyebülést.
- Él. - ismételte Christine könnyes szemmel és Jon szívéről is hatalmas kő esett le.
- Hol van most? - tudakolta Jon.
- A király Zavarosrévbe ment, hogy a cölöplakók támogatását kérje.
- Howland Reed atyánk barátja volt, segítteni fog.
A Fekete Hal bólintott.
- Robb is ebben bízik, ahogy benned is bízott, hogy összehívod a sereget. Az ő nevében is köszönöm, parancsnok.
Jon lesütötte a szemét.
- Már nem én vagyok a parancsnok.
- Nem? - vonta fel a szemöldökét ser Brynden.
- Nem, ahogy már az Éjjeli Őrséghez se tartozom.
- Dezertártál?
- Nem. - szólalt meg Christine - Jont már nem köti az eskü. Szabadon eljöhetett.
- Az eskü halálig tart.
Én pedig az életemet adtam az őrségért. De ezt nem mondhatta ki.
- Az őrségem véget ért. - jelentette ki.
- Robb is azt akarná, hogy Jon is vele harcoljon Dersnél.
- Tudom. - morogta ser Brynden - Elvégre az örököse nem lehet az Éjjeli Őrség tagja.
- Nem én vagyok a fivérem örököse. - jegyezte meg Jon.
- Meg kellett szöknöm a Falra, mert az volt az egyetlen biztonságos hely. - mondta Christine - És ott gyermekeket szültem Robbnak. Egy fiút és egy lányt.
A Fekete Hal ismét megdöbbent.
- Ez igaz? - nyögte.
- Igaz. - mosolyodott el Christine.
Zöld szemei megteltek büszkeséggel, ahogy mindig, ha szóbakerülnek a gyermekei és minden oka meg volt rá Joanna és Ned nappról-napra egyre erősebbek és nagyobbak lettek.
- Láthatom őket? - kérdezte a Fekete Hal.
- Hogyne. Ott vannak egy másik szobában Tarth-i Brienne vigyáz rájuk.
Christine elindult, mögött ser Brynden ment, de egy pillanatra még visszafordult Jonhoz.
- Robb bízik benned, de én azért rajtad tartom a szemem. - suttogta, majd követte a lányt. Jon utánuk ment.
A fiú sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolga Brynden Tully-val, ahogy másokkal sem, fattyú származása miatt, hiába tette Robb Starká.
A szobában Brienne az alvó gyermekek mellett ült, de amikor meglátta, hogy nyílik az ajtó felállt.
A Fekete Hal a gyermekekhez lépett és lenézett rájuk.
- Eddard és Joanna. - mutatta be őket Christine.
A gyerekek mindha megérezték volna, hogy figyelik őket és Joanna kinyitotta kék szemeit. Az idegenre mosolygott, barátságos fogatlan mosolyával, mint mindig most is elragadó volt. Apró kezével nyújtózkodni kezdett, hogy valaki vegye a karjaiba. Christine így is tett.
Óvatosan újra álomba ringatta a kis hercegnőt.
- Alig várom, hogy újra talalkozhassak Robbal és a gyermekek megismerjék az apjukat.
Ser Brynden megértően bólintott.
- Hamarosan eljön az az idő is. - felete.
Jon szerette volna hinni, hogy így lesz, de előtte még vissz volt egy csata a Boltonokkal szemben. A tét pedig nem kissebb, mint Észak és Deres, az otthonuk.

Következő részből:

Robb

- Nem is emlékszem, hogy mikor járt utoljára itt király, felség. Megtisztelsz a jelenléteddel. - hajolt meg Robb előtt Zavarosrév ura.