A Farkas és az Oroszlán

Christine

Christine Robb karjai közt feküdt. Úgy érezte ez élete legboldogabb napja, el se hitte, hogy hozzámehetett a fiúhoz, akit szeret.
Az esküvő alatt egyszer Edmure-ra pillantott, a férfi nem tűnt bánatosnak, a Freyek viszont csalódotnak, sőt sértetnek látszódtak, bár igyekezték leplezni érzelmeiket. Már majdnem elaludt, amikor kopogtak az ajtón. Robb felkelt, magára kapott valamit és az ajtóhoz lépett, kiment, hogy ne zavarja Christinet. Amikor visszatért a lány a sötét miatt nem láthatta az arckifejezését, de érezte, hogy valami baj történt.
- Mi történt? - kérdezte és miután látta, hogy a fiú elkezd öltözködni ő is úgyanígy tett.
- Feküdj vissza nyugodtan, majd én elintézem. - mondta kedves hangon.
- Nem, a feleséged vagyok, segítek! - jelentette ki határozottan.
- Mennyire ismerted Willem Lannistert és Tion Freyt?
- Mindkettő a rokonom, fiatal fiúcskák voltak, amikor utoljára láttam őket. - emlékezett vissza Christine - Miért?
- A foglyaim voltak, de Rickard Karstark és emberei lemészárolták őket.
Christine a szájja elé kapta a kezét.
- Ez borzalmas.
- Igen. - bólintott Robb - Nem kell velem jönnöd.
- De veled megyek. - jelentette ki a lány.
A nagycsarnokban csend volt, míg arra vártak, hogy behozzák az áldozatokat, azután behozták a fiúkat. Christine csak egy pillanatig bírt rájuk nézni, el se hitte, hogy ezek a több sebből vérző halottak, azok, akikkel kisgyermekkorában játszott, amikor Casterly-hegyen járt. Óvatosan Robb felé nézett, mindenki várta a király reakcióját.
- Kishordó! - szólalt meg hosszú idő múlva - Mondd az apádnak, hogy hozza be őket!
Hamarosan megérkeztek a gyilkosok.
- Öt. Ennyi az összes? - kérdezte a Hordót.
- Nyolcan voltak.
- Nyolcan kellettetek hozzá, hogy végezzetek két fegyvertelen fegyverhordozóval.
- Ez bosszú volt. - jelentette ki Rickard Karstark - A Királyölő levágta a fiaimat, vérért csak vérrel lehet fizetni.
- Gyerekek vérével? - Robb hangja felháborodott volt - Hány évesek voltak? Tizenkettő, tizenhárom? Csak foglyok voltak egy cellában, fegyvertelenül. Csak gyermekek voltak... Elárultál engem, uram.
- Hogyan is lehetne árulás Lannistereket ölni? Talán elfelejtette felséged, hogy harcban állunk Casterly-heggyel? A háborúban megöljük az ellenséget és nem ágyba bújunk velük. - Karstark nagyúr egy pillanatra megvető pillantást vetett Christine felé, majd újra a király felé fordúlt - Az apád nem tanította meg ezt neked, kölyök?
- Kölyök? - a Hordó egy hatalmas pofont kevert le Rickard Karstarknak.
- Hagyd! - parancsolta Robb.
- Igen, Umber uram, hagyj meg engem a királynak! Meg akar szidni, mielőtt megbocsátja vétkemet. Észak király így bánik az árulókkal. - Karstark nagyúr gúnyosan elmosolyodott - Vagy nevezzelek inkább a királynak, aki elveszítette Északot, felség?
Christine érezte, hogy Karstark nagyúr ezúttal túl messzire megy. A bosszúvágyát még valamilyen szinten megértette, de ezt a hangnemet, semmi esetben sem engedheti meg magának a királyával szemben.
Robb válaszra nyitotta a szájját, de ekkor ser Brynden lépett a terembe, pillanatok alatt a király mellé ért és súgott valamit a fülébe. Christine bár mellette állt nem hallotta és a férje arcáról se tudta leolvasni, hogy mi lehetett a hír.
Robb az árulóra emelte kifürkészhetetlen tekintetét.
- Rickard Karstark, árulást követtél el királyod ellen, fegyvertelen gyerekeket öltél, a foglyaimkat. Ezért a bűntetésed halál. - felelte hideg hangon Robb - A másik hetet akasszátok fel.
A király távozott a teremből, Christine, Catelyn úrnő, Edmure és a Fekete Hal követték.
- Felség, ha megölöd Rickard Karstarkot azzal a seregét is elveszíted, tarsd itt túszként. - javasolta Edmure.
- Karstark nagyúr emberei már elmentek. - válaszolta mérgesen Robb.
Ez nem jelent túl sok jót. - gondolta Christine - Robbnak egy erős és minél nagyobb hadseregre van szüksége, ha megindul Északra.

A kivégzésre még hajnalban sor került az udvaron, az északi szokásoknak megfelelően Robb hajtotta végre az ítéletet és utánna egész napra eltűnt. Az Isten Erdőben imádkozott vagy a szobájukban ült egy asztalnál és levelet írt, de amint befejezte összegyűrte és újjat kezdett. Christine aggódott érte, de nem tudta, hogyan segíthetne neki, így csak ott volt mellette.
Másnap Robb már az embereivel ebédelt, amikor megérkezett a hír Királyvárból. Sansát hozzáadták Tyrionhoz. Christine nem tudta elképzelni a mosolygós és mindig elragadó Sansát az ő törpe nagybátyjával. Robb nem volt elragadtatva a hírtől. Azután délután megérkezett a másik üzenet. Ezt Jason Malister, Tengerszem úra hozta, aki egy kapitánytól hallotta. Balon Greyjoy meghalt és az örökösei mind a tengerkőtrónust akarják. Ez jó hír az északiaknak, mert a Cailin-árkot Victarion, Balon testvére őrizte, aki most visszatért Pyke-ra. A Vas-szigeteken most káosz uralkodik.
A hosszú nap után Christine és Robb fáradtan léptek be a szobájukba, a lány azt hitte, hogy pihenhet egy kicsit, de ekkor Robb megszólalt.
- Nemsokára elindulok Északra. - mondta maga elé bámulva - És nem biztos, hogy visszatérek.
- Robb...
- Van rá esély. - nézett a szemébe a férje - Én nem akarok olyan káoszt magam után hagyni, mint Balon. És a halálom után Sansa és a férje örökölné Derest, ha addig nem születik örökösöm, nem hagyhatom, hogy Észak a Lannisterek kezére kerüljön! Ezért arra gondoltam, hogy ameddig nem születik gyermekünk kinevezek valakit az örökösömnek.
- Kit? - kérdezte Christine.
- A fivéremet, Jont.
Christine egyszer látta Havas Jont, Deres udvarán és emlékezett rá, hogy a fiú a Falra ment.
- De ő feketét öltött.
- Tudom, de valami módja csak van, hogy felmentsék az esküje alól. Oda küldök helyette száz embert, vagy még százat, ha kell és Jon Starkként térhet vissza Deresbe. Mi a véleményed?
- A legjobb az lenne, ha nem halnál meg. - mondta Christine őszintén.
- Mindenre gondolnom kell. Szóval?
- Nem ismerem Jont, de ha te megbízol benne legyen.
- Köszönöm. - suttogta Robb, majd megcsókolta feleségét.

Egy hét múlva indultak el az Ikrekbe, Hoster Tully temetése után. Christine Zúgóban maradt Robb parancsára. A búcsú fájdalmas volt és rövid. Mindketten tudták, hogy hónapok telhetnek el, amíg újra látják egymást. Christine legnagyobb bánatára nem esett teherbe, pedig annyira szerette volna és Robb is boldogabban és nyugodtabban ment volna el, ha tudja, hogy születik egy fia vagy egy lánya. Többször is megcsókolták egymást búcsúzás képpen, mire az Ifjú Farkas seregével elhagyta a várat, hogy az Ikrekbe menjen Edmure Tully és Roslin Frey mennyegzőjére.
Az első éjszaka Robb nélkül magányosan telt, ahogyan a második és a harmadik is, de még a negyediken is csak forgolódni tudott, míg szobalánya meg nem jelent az éjszaka közepén.
- Mya, csak nincs valami baj? - kérdezte aggódva, akaratlanul is eszébe jutott Karstark nagyúr.
- Felség, valaki beszélni szeretne veled, kövess.
Christine követte a lányt, aki eddig soha nem látott utakon vezette, amíg el nem érték a konyhát. A helyiség kihalt volt.
- Ki szeretne velem beszélni? - érdeklődött Christine, de válszt nem kapott.
Hirtelen erős fájdalmat érzett a tarkóján és a világ elsötétült körülötte.

Következő részből:

Christine

- Ha Robb megtudja...
- Nem kétlem, hogy Stark nagyúr dühös lesz, ha a hír a fülébe jut, de őt most leköti egy mennyegző és a rá váró háború.