Only Angel |L. S.| (Befejezett)

27. Fejezet

Harry

Szerelem. Mit is jelent ez a szó? Mit foglal magában és miért van nagy jelentősége?
Mit jelent szeretni és szeretve lenni?
Mikor megtaláljuk a nagy Ő-t, mi változik meg bennünk? Miért érezzük azt, hogy még a csillagokat is képesek vagyunk lehozni csak is miatta? Miért cselekszünk olyan dolgokat, amiket talán soha nem tennénk, de itt van Ő és már másképp gondolkodunk?
Miért vagyunk képesek mindent feláldozni érte?
Miért érezzük azt a különös bizsergető érzést, mikor csak meghalljuk a nevét, hangját, vagy meglátjuk?
És még rengeteg kérdés, amit már több millió ember feltett, de nem igazán lehet rá választ adni. Ezt érezni kell.

Pontosan ez történt velem is. Olyan mélyen beleszerettem ebbe a kék szeműbe, hogy azt szavakkal nem tudtam volna kifejezni. Sőt, megmertem volna kockáztatni, hogy több, mint szerelem. Ez valami sokkal de sokkal erősebb kötelék, amely nagyon ritka, mégis nekem volt szerencsém átélni, megtapasztalni, ami egyszerűen csodálatos érzés.
Semmi nem változtatott a tényen, hogy ő egy farkas. Ijesztő volt belegondolni, hiszen csak tündér mesékben látni ilyet és biztosan őrültnek néztek volna, ha én elkezdek arról beszélni; igen, nekem egy vérfarkas a párom.
Később viszont teljességgel megbékéltem vele, mert tudtam, hogy ezen soha nem fog tudni változtatni, hisz hogyan is tenné? Igaz, nem hétköznapi dolog, de mégsem tántorított el attól, hogy szeressem.
Ő is elfogadott engem, úgy ahogy vagyok. Egy cseppet sem érdekelte a kisebb-nagyobb hibáim, a buta szokásaim, amitől néha a falra mászott, viszont mégsem ítélt el.

Nagyon sokat mentünk randevúkra, járkáltunk esténként, hogy aztán, mikor hazaérjünk, szenvedélyesen töltsük el a maradék éjszakát egymás társaságában. Boldog voltam. Mérhetetlenül. Talán akkor tudat alatt, valahol mélyen sejtettem, hogy ez csak a vihar előtti csend, de sosem jött felszínre a dolog a sok jó mellett, amit átéltem. Minden vágyam teljesült és reméltem, én is megtudom tenni Lou-ért azt, amit velem tett.
Mindketten a rózsaszín ködben lebegtünk, észre se véve a körülöttünk zajló eseményekre. Még szegény Niallt is hanyagoltam egy időre, végül kiengeszteltem és jól az eszembe véstem, hogy nem csak Louis körül forog a világ, bár legszívesebben mindig vele lettem volna.
Mérhetetlenül kötődtem a vérfarkas fiúhoz és tudtam, ő is ugyanígy érezte.
Nem telt el olyan nap, hogy egymás nélkül lettünk volna. Valahogy az idő múlását sem vettük észre, pedig jócskán az ősz végébe csúsztunk.

Talán naiv voltam, mikor azt gondoltam, hogy már semmi rossz nem történhet. Az edző termet nem újítottuk fel. Nagyon nem akart sikerülni ez a dolog, és mielőtt belekezdhettem volna karrierembe, folyton történt valami, így inkább hagytam és munkát kerestem egy közeli pékségben, ahol szívélyesen fogadtak.
Louis sokat mesélt a falkáról és az azon belüli hierarchiáról. Számomra hihetetlen volt felfogni, hogy az apja miatt már nem álltak sokan mögötte, cserben hagyták őt. Állítása szerint jó pár szóbeszéd terjeng közöttük, ami miatt Louis ellen fordultak és persze a fejük is tele lett beszélve. Nem mutatta ki, viszont én észrevettem, hogy ez rosszul érintette őt. Előfordult, hogy csak a semmibe révett tekintete, ilyenkor pedig nem nagyon lehetett hozzá szólni, de ettől függetlenül nem volt kellemes látni, hogy tudom, segíteni nem tudok neki, csak mellette lenni és támogatni őt.

Azon a napon, mikor az a bizonyos Sam beállított hozzánk, valami megváltozott. Én fent voltam a szobába és nagy volt a késztetés, hogy hallgatózzak, mégsem tettem meg, mert tisztában voltam vele, mindketten vérfarkasok és kitűnő a hallásuk, így egyből lebuktam volna. Idegesen vártam, hogy végre lelépjen és magyarázatot kaphassak, mégis ki a franc ő. Persze bíztam Louis-ban, viszont nem tudtam elmenni az mellett, ahogy az a fiú milyen tekintettel méri végig az én barátomat.
Ezen össze is kaptunk még azon a napon. Annyi magyarázatot kaptam, hogy ő már a múlt és nem számít, mert engem szeret. Ebből egyértelműen leszűrtem, hogy az exével néztem farkasszemet, aki leplezetlenül stírölte Lou-t. Nem volt hajlandó többet elárulni róla és elmondása szerint túlreagálom a helyzetet. Nem mondtam semmit, csak elhagytam a házat, hogy kiszellőztessem a fejem, mert biztosan valami őrültséget vágtam volna a fejéhez, amit aztán később megbánok.