Only Angel |L. S.| (Befejezett)

Epilógus

Másnap reggel kialvatlanul és nyűgösen keltem. Borzasztóan megviselt, ami Harryvel történt, szinte óránként ébredtem, hogy ellenőrizzem, jól van-e.
Akkor is, álmosan pislogva néztem nyugodt arcát, ami alig látszott ki a takaró alól. A vonásai még szebbek lettek, a szempillái dúsabbak és az illata... Sokkal intenzívebb, mint valaha. Az egész szobát körüllengte édes aromája és már majdnem elbóbiskoltam, mikor észrevettem egy furcsa dolgot rajta. Értetlenül figyeltem és párat pislognom kellett, tényleg jól látok-e. Aztán, mikor a lehető legóvatosabban húztam le egy picit a takarót, nagyra nyílt szemekkel bámultam az... arany tincseit. Pár másodpercig lefagyva, pislogás nélkül meredtem hajára. Nem az egész volt arany, hanem csak pár tincs és mostmár tényleg nem értettem, mi a franc folyik körülöttem. Halkan kikeltem az ágyból és bementem a fürdőbe.

Nagyjából húsz percet tölthettem ott, végül kiszálltam a kádból és rendbe szedtem magam. A törülközőt a derekam köré csavartam, majd vissza mentem szobánkba, ahol gyorsan magamra kapkodtam egy pólót és nadrágot. Egy utolsó pillantás után a göndör felé, lementem a konyhába, pulthoz léptem és lehunytam a szemeimet. Hiába, a zuhanyzás nem törölte ki folyamatosan kattogó gondolataimat, így kicsit idegesen túrtam a még vizes hajamba és épp a kávéfőzőhöz akartam fordulni, mikor megéreztem ugyanazt a szagot, amit tegnap éreztem az egész házban.

- Mi a francot keresel a házamban?
- kérdeztem kicsit sem nyugodtan és felé fordultam. Anna arcán a sajnálat tükröződött, elég nehéz volt visszafognom magam, annyi szent.

- Segíteni jöttem. - felhorkantottam és megráztam fejem.

- Ja, persze. Ide beállítasz, kizársz a saját házamból, kitalálsz egy rohadt tündérmesét, aztán elpárologsz és most meg azzal jössz, hogy segíteni akarsz. Szerinted elhittem én bármit is, amit kiejtettél a szádon? Bántottad a barátomat, baszki! Mondj egy kurva jó okot arra, hogy miért ne tépjem fel a torkod! - közelítettem felé.

- Esélyed se lenne bántani engem. Kérlek, nyugodj meg. Mindent, amit elmondtam, igaz. - annyira irritált a jelenléte, az a nyugodt arca teljesen felhergelt.

- Rendben, akkor mondd el, mi a rohadt életet-

- Lou? - szakított félbe az angyali hang, ami az álmosságtól rekedtes volt, de zene volt füleimnek. Viszont a látványa letaglózott. A fájdalomnak nyoma se volt, helyette még ragyogóbb lett az arca, az arany tincsek megsokszorozódtak a hajában. Gyorsan előtte teremtem, kezeim közé vettem arcát és vizsgálgattam, nincs-e baja. Egyedül az illata változott meg. Nem igazán tudtam eldönteni, milyen, de ennél csodálatosabbat és bódítóbbat én még nem éreztem.

- Miért keltél ki az ágyból életem?

- Nem voltál mellettem és éreztem... éreztem hogy valaki itt van, de nem emberi illat ez. - mielőtt megszólalhattam volna, Anna közbeszólt.

- Engem éreztél. Gyere, beszélgessünk egy kicsit.

- Na azt már nem!

- Lou... Semmi baj. Ő jó. Érzem rajta.

- A francokat! Miatta lettél rosszul, miatta szenvedtél és még vele akarsz csevegni? - lehet kicsit durva voltam, de felidegesített a tudat, hogy nem értek semmit.

- Nem miattam volt. Most pedig ha megbocsájtasz, beszédem van vele.
- hosszú másodpercekig néztem Harry smaragd zöld szemeibe, majd idegesen lehuppantam a kanapéra. Az említett is követte példámat, Annát pedig árgus szemekkel figyeltem, ha akár tesz egy rossz mozdulatot is, cselekedni tudjak.

- Engem egy feladattal bíztak meg. A te védelmed létfontosságú. - pillantott rá Harryre. - Te nem csupán ember vagy, Harry. Sokkal különlegesebb vagy mint gondolnád. Régóta vártunk már egy hozzád hasonlóra, évszázadonként ha egy olyan teremtmény születik mint te, akkor még sokat is mondok. Az olyanoknak mint te, mindig ugyanaz a sorsuk; választhatnak hogy Isten szolgálatába állnak vagy továbbra is emberi életet élnek, viszont ennek következménye is van. Az erőd ugyanúgy megmarad, viszont tudnod kell kontrollálni mert ha túl mész egy határon, eljönnek érted és a Menny szolgája leszel ahonnan visszaút nincs. Még most eldöntheted hogy mit szeretnél. - fejezte be mondandóját. Éreztem a Harryből áradó félelmet és aggodalmat ami engem is nyugtalanított. Kezemet combjára tettem és próbáltam nyugtatni. Közben el is vesztem a gyönyörű láványtól. Néhány tincse arany színben pompázott, az illatáról nem is beszélve, teljesen megbabonázott.