Only Angel |L. S.| (Befejezett)

29. Fejezet

Louis

Idegesen szálltam ki az autómból, egy kék rózsával a kezembe. Lassan sétáltam az ajtóhoz, majd vettem egy nagy levegőt és kopogtam. A szívem ezerrel vert, tenyereim izzadtak. Elhatároztam magam, hogy igenis bocsánatot kérek tőle, mert végképp nem érdemelte meg azt a bánásmódot tőlem, hiszen pont az volt a célom, hogy megvédem, erre ezt is elszúrtam.
Három napja nem láttam őt. Ez alatt az idő alatt is Niall barátjával volt, de bármikor megjelentem ott, a szőke elhajtott, mondván, Harry látni sem akar. Tiszteletben tartottam kérését, ám mindig hagytam ott egy kék rózsát, mert tudtam, az a kedvenc virága. Tisztában voltam vele, ez nem old meg semmit, és ennyivel nem nyerhettem el bocsánatát, de bennem volt az a pici reménysugár, mikor bepillantva megláttam, hogy vázába vannak rakva.

Már jó pár perce állhattam ott, és azon voltam, hogy mégegyszer bekopogok, mikor nyílt az ajtó és egy fáradt, meggyötört arcú Niall jelent meg. Mielőtt szólásra nyitottam volna a szám, karon ragadott és behúzott a lakásba. Értetlenül néztem, ahogy gyorsan bezárja az ajtót, szinte már kétségbeesetten és egy lavórt a mosogatóhoz visz, majd megtölti vízzel.

- Niall, mi történt? - léptem közelebb hozzá. -És hol van Harry? - néztem körül.

- Harry nincs jól - vártam, hogy folytassa, de úgytűnt, harapófogóval kell kihúzni belőle.

- Mi a baja? Beteg? - kezdtem aggodalmaskodni.

- Nem tudom...

- Baszki, Niall! Mond már el, hogy mivan, ne beszélj össze-vissza! - ment fel a pumpa bennem. Tudtam, hogy Harry ott van, mert erősen éreztem az illatát, viszont az aurája gyenge volt.

- Fogalmam sincs, mi baja! Két napja nem kelt fel, folyton vergődik az ágyban, a háta pedig állandóan vérzik! Próbáltam felkelteni többször is, de egyszerűen valamiért képtelenség. A te neved motyogja és fájdalmasan nyöszörög... Már hívni akartalak, mert egyszerűen semmi nem vált be. Félek, hisz nem tudom mi történik vele és... Segíts, Louis... - légzésem is elakadt, mikor felfogtam szavait. Minden szó nélkül siettem fel az emeletre, ahogy csak tudtam, majd a szobához felérve, kinyitottam az ajtót. Az ágy szélén feküdt, oldalasan, de erősen zihált. Nekem háttal volt, így pont láttam, hogy a két lapockája tiszta vér és rettenetesen izzadt. Gyorsan hozzá siettem, majd leguggoltam és fejével egy szintre kerültem. A már válláig nőtt haja vizesen tapadt homlokára és nyakára, fájdalmas hangok hagyták el ajkait, szemei pedig szorosan levoltak zárva. Kezem arcára simítottam és próbáltam érintésemmel, ha nem is felkelteni, de legalább megnyugtatni. Szívverése mintha kicsit lassabb lett volna, viszont távol volt még a nyugalmi állapottól. Eközben Niall is megjelent, majd beljebb jött, leült az ágyra és letakarította azt a sok vért a hátáról. Közelebb hajoltam, hogy lássam, mi is okozta a folyamatos vérzést. Ahogy óvatosan törölte, egyre jobban rajzolódott ki két, egymástól távolabb lévő hosszú, függőleges csík. Amint tiszta lett háta, újból kifakadt a vörös folyadék.

- Elfog vérezni - suttogta kétségbeesetten és a rongyot újból oda tette, hogy ne Harry alá follyon. Közben próbáltam keltegetni a lehető legnyugodtabb hangomon, arcát cirógattam, másik kezem pedig körbe járta a testét, jelezve ezzel, már itt vagyok. Niall szaggatottan felsóhajtott, felállt majd a lavórral és a véres ronggyal együtt, kiment a szobából.

- Édesem... Mi van veled? - mellkasom szorított és kétségbeesve néztem, ahogy még jobban szorítja a takarót és egy fájdalmas nyögés hagyta el ajkait. Szörnyű volt úgy látni, ráadásul nem tudtam, hogyan enyhíthetnék szenvedésén. Végül, hosszas gondolkodás során eldöntöttem, talán a farkasom melegsége és jelenléte enyhíthet helyzetén, így lekaptam pólómat és farmeromat, majd lehunytam szemeim. Pillanatokon belül már négy lábon szökkentem fel az ágyra, kicsit beljebb húztam őt és köré feküdtem úgy, hogy feje hasamnál legyen, míg én nyakhajlatához dugtam orrom és mélyen beszívtam az illatát. Egyből éreztem, amint álmában közelebb férkőzik, viszont aggódtam a háta miatt is, mert elég csúnyán nézett ki, bár ötletem sem volt, hogy miért. Hallottam, ahogy szíve hangos dübögése egyre lassul és elcsendesül; kezdett megnyugodni. Még egy picit közelebb férkőztem hozzá, fejem pedig arcához dörgöltem és halkan felnyüszítettem. Nem tudtam volna tőle elszakadni, annyira akartam őt védelmezni és szeretni.