Only Angel |L. S.| (Befejezett)

8. Fejezet

Louis

Ahogy közeledtünk a házhoz, úgy éreztem az egyre erősödő vérszagot keveredni Harry illatával, plusz William bűzös szagával. Már nem én irányítottam, hanem a farkasom, mely azt diktálta, védjem azt, ami az enyém. Aggodalmam a tetőfokára hágott, de koncentrálnom kellett. Nem szabadott hibáznom és meggondolatlanul cselekednem, viszont Harry számomra különleges volt. Egy pillantásával is képes volt megbabonázni és elfeledtettni velem mindent. Apám biztosan a fejemhez vágta volna, hogy milyen puhány lettem, főleg egy számomra nem közömbös fiú miatt, aki ember. Nem érdekelt a véleménye, de kitelt tőle, hogy ártson neki, mert tudta, ezzel nekem okoz fájdalmat.

Meg sem állva rontottam be az ajtón és vérszemet kapva mentem a szag után. Le a pincébe vezetett, így kicsit óvatosabban lépkedtem -már amennyire egy két méteres vérfarkas tud-, majd leérve, törtem be a nagy fa ajtót. Fejemet kapkodva kerestem a göndört, sötétség volt a helyiségben, de éles látásomnak köszönhetően hamar meg is pillantottam őt. Eszméletlenül feküdt a koszos betonon, bezárva. Testét horzsolások borították, viszont még így is gyönyörű volt, akár egy sérült angyal. Egyből hozzá rohantam és fogaimmal próbáltam szétfeszíteni a rácsokat, több-kevesebb sikerrel.

- Nocsak, nocsak. A hősszerelmes eljött megmenteni a bajba jutott hercegnőjét. Milyen romantikus... - szólalt meg gunyoros hangján William. Megfordultam, fenyegetően lelapítottam füleimet, éles fogaim elővillantottam. Morogva figyelmeztettem őt; egy rossz mozdulat és neki vége. Fél szemmel láttam Zaynt, ahogy elbújik s vár a megfelelő pillanatra, hogy, ha szükséges, letépje William fejét.

- Kár, hogy már nem sok van neki hátra, hisz elvérzik, te pedig belehalnál a hiányába, ami elég kedvező nekem
- mosolyodott el féloldalasan. Undorító. Ezzel mégjobban hergelt és éreztem, már nem sok kellett ahhoz, hogy pár percen belül holtan feküdjön előttem.

- Tudom, hogy Zayn éppen a hátam mögött van és épp készül engem megölni, de jobb, ha tudod; Ha engem megölsz, a kis göndörke is jön utánam a pokolba - egy pillanatig nem értettem, mit is akar ez jelenti. Aztán leesett. A tarkójánál üthette meg, de méghozzá nem is emberként, hanem farkasként karmolt belé. Ez annyit jelent, ha egy embert ott sebesít meg egy vérfarkas, az addig hozzá van kötve, míg be nem gyógyul. De, ha a vérfarkas akkor hal meg, mikor a seb nincs begyógyulva, az illető is utána megy. Körmeim a betonba nyomtam haragomban.

- Szóval két választásod van. Hagysz elmenni és a fiú életben marad, vagy megölsz, de akkor ő is jön velem. Na?
- egyértelmű volt a válasz és ezt ő is látta rajtam. Elvigyorodott. Megtudtam volna fojtani őt, hányingerem volt, amint belegondoltam, mit tehetett Harryvel. Akkor megfogadtam, ha nem is most, de eljön az a nap, mikor nem számít rá és a puszta kezeimmel fogom kínozni, többszörösen vissza adva azt, amit a göndörrel tett.

- Még találkozunk és ne felejtsd el átadni üdvözletem a fürtösnek. Jó érzés volt a szűk kis fenekében lenni, még ha nem is volt magánál - mondta, majd farkas alakjába változna, hagyta el a házat. Szívesen utána vetettem volna magam, ha Hazz élete nem forgott volna kockán. Az adrenalin szintem olyannyira átszáguldott testemen, hogy feltéptem a rácsokat, mielőtt Zayn is segíteni tudott volna. Az angyalomhoz rohantam és tekintetem megakadt az alsó részén, mely vérben ázott. Felvettem emberi alakom és leguggoltam hozzá, megsimítva sebes arcát.

- Mit tett veled az a rohadék? - adtam egy óvatos puszit homlokára és felkapva őt, az emeletre vittem, Z-vel az oldalamon.