Only Angel |L. S.| (Befejezett)

2. Fejezet

Megdörzsöltem szemeim és elfojtottam egy ásítást. Nyitott szemmel is képes lettem volna elaludni, olyan fáradt voltam. Jobb kezemen támaszkodtam az asztalon, egy kávézóban, Niall-al, a legjobb barátommal. Évek óta ő volt az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbíztam. Szinte testvérként tekintettünk egymásra. Minden titkom, szerelmi csalódásom és valójában, ami velem kapcsolatos dolog volt, tudott róla. Az utóbbi időben sokkal jobban szükségem volt rá, mint eddig valaha is.

-Haver, figyelsz te rám? - hallottam meg az említett hangját.

-Ja, persze.. - laposakat pislogva néztem rá és próbáltam minden figyelmemet barátomnak szentelni, több-kevesebb sikerrel.

-Mit mondtam?

-Öhm... -megvakartam tarkóm és  bocsánatkérően rámosolyogtam.
Ni lemondóan sóhajtott, majd eddig majszolt szendvicsét letette a tányérra.

-Mi van veled? Most is máshol jársz. Mi történt? - hát persze, ismert, mint a tenyerét és mindig sikerült kiszednie belőlem, hogy mi bánt, vagy éppen mi nem.

-Sajnálom, csak.. éjjel láttam valamit, és emiatt egész éjszaka forgolódtam és nem jött álom a szemeimre.

-Mi volt az?

-Asszem' egy farkas, vagy kutya, nem emlékszem pontosan. Olyan furcsa volt. Ahogy nézett rám... Frissen él bennem a kép.

-Nyugodj meg. Biztosan egy kíváncsi kutya, esetleg farkas volt. Nem kell ezt túlagyalni. Az ilyen előfordul. - hangja nyugtatólag hatott rám, bár valahogy tudtam, egy ideig csak ezen fog kattogni az agyam.

-Lehet.. Meg hát, fáradt is voltam és beképzeltem, hogy szinte már világítanak a szemei és lehetett másfél méter - arcomat kezeim közé temettem. Ez így kimondva hülyén hangzik és akkor annak is éreztem magam.

-Figyelj, pihend ki magad. Érthető, hogy néha kicsit többet képzelsz a dolgokba. Este vegyél egy forró fürdőt és ne agyalj semmin. Elhiszem, hogy nehéz feladat, de próbáld meg. - bújt meg egy mosoly a szája sarkában.

-Oké, megpróbálom - bólintottam és hálásan pillantottam rá. Annyira szerettem ezt a fiút. Anyám helyett anyám volt, és ez megmelengette a szívem. De nem akartam, hogy állandóan miattam aggodalmaskodjon.

-Ha baj van, hívsz és tudod, hol találsz, én pedig hívom a sintéreket.

-Remélem, nem lesz szükség rá - nevettem fel.

-Én is, de azért legyünk elővigyázatosak.
Nem rendeltem semmit egy kávén kívül, szőke barátom pedig megette megvett ételét, így felálltunk, Ni fizetett, majd a kijárat felé vettük az irányt. Éppen egy viccet mesélt, mikor kinyitottam az ajtót és miközben fordultam volna kifele, valaki pont beakart jönni. Nem figyeltem és a mellkasomon egy lökést éreztem.

[...]