Only Angel |L. S.| (Befejezett)

18. Fejezet

Harry

Amint hallottam csukódni az ajtót, úgy tisztult ki az elmém. Dühöm elpárolgott és a bűntudat majd' felemésztett. Szemeim megteltek könnyekkel, lábaim megremegtek és nem bírtam tovább állva maradni, térdre rogytam. Az agyam újra és újra játszotta le a veszekedést, a szavakat, melyeket egymásnak dobáltunk meggondolatlanul, a kiabálások, amik vízhangzodtak a fejemben. Teljesen zavar volt a fejemben, hisz éreztem, hogy ez nem én vagyok.

Arcom kezeimbe temettem és szabad utat adtam könnyeimnek. Megbántottam azt a személyt, akinek számítottam, aki csak segíteni akart. Hogy lehetek ilyen? Hogy lehetek ilyen szörnyeteg? Oh, Lou, úgy sajnálom. Lou, Lou, Lou. Az én Louim. Szívem fájdalommal volt teli, míg lelkem megtörni készült. Nem akartam bántani, nem akartam olyan szavakat hozzá vágni, pont neki nem, aki nekem a reményt jelentette. De mégis bántottad. Szemeim összeszorítottam s kezeimmel a hajamba markoltam, szinte már téptem, míg fejem ráztam. Nem akartam. Nem, nem, nem. Legbelül, a lelkem mélyén éreztem őt. Éreztem a mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot. A tarkómon egy pont szúrni kezdett, viszont abban a helyzetben nem érdekelt. A szívfájdalmam erősebb volt.

[...]

Órák teltek el, míg a göndör sírása enyhült, végül el is aludt a hideg padlón. Eközben a farkas már a háznál járt és fülelt, de nem hallott semmiféle mozgást, csak egy egyenletes szívdobogást. A háta megborzongott, ahogy egyre erőteljesebben érezte orrában azt a szeretett aromát.
Közelebb és közelebb lépkedett addig, amíg el nem érte a bejárati ajtót. Ott azonban elbizonytalanodott. Tényleg képes lenne bántani azt a fiút, akit nagy valószínűséggel szeret? Akiért az életét is eldobná, bármit megtenne érte? A farkas ösztönei is tudják, hogy ez képtelenség. Veszekedtek, csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez, ami sajnos előfordul. De mi lesz, mikor már együtt lesznek? Mikor vitatkozni fognak, mindig átváltozna a farkas alakjába, elmenekülne a gondok elől? Hogy is fordulhatna meg a fejében egy percre is, hogy fizikailag bántja?

A bundás ahelyett, hogy véghez vitte volna tervét, kinyitotta az ajtót -ami nem volt bezárva- és nem gondolkodva ment az ő szemefényéhez. Látta az arcán az odaszáradt könnyeket és szemei is megvoltak duzzadva. Sírt.
Louis halkan felnyüszített, majd fejét lágyan az alvó fiúnak dörgölte. A kékszemű eldöntötte, hogy nem haggya magára Harryt, ezért szorosan melléfeküdt és addig igazgatta magát, míg nem a bongyori köré helyezkedett. Nem akarta, hogy megfázzon. A fiatalabb érezhette maga körül a meleget, így a tudatán kívül a farkas bundájába temette a fél arcát, még közelebb húzódva hozzá.
Lou megnyalta az arcát, aztán nagyot sóhajtva lehunyta szemeit, és nemsokra rá el is aludt.

Az ablakon beszűrődő napsugarak megvilágították a két alvó fiút, viszont Louis még mindig védelmezően, farkasként feküdt Harry körül. Szerencsére ő volt az első, aki nyitogatni kezdte fáradt szemeit.
Fejét felemelte és óvatosan kimászott a göndör alól. Esze ágában sem volt vissza változni. Volt egy terve, amit úgy vélt, talán úgy sokkal jobban fogadná, hogy igazából Louis nem emberi lény, csak félig. Biztosan kiborulna a fiatalabb, ki ne tenné, de reménykedett benne, hogy elfogadja így is.

A kanapén lévő pokrócot a szájába vette, majd az alvó fiúhoz lépkedett és nagyjából ráterítette. Még nézte egy ideig, viszont a nap álláspontját látva, ilyenkor szokott kelni Harry, és inkább távolabb ment. Megnyújtózkodott és megrázta világosbarna bundáját. Elment a kanapéig és leült. Minden rezdülését figyelte az ő göndörének, gyönyörködött benne és szerencsésnek tartotta magát, amiért ilyen közel lehet az angyalához.

Számításai nem csaltak, Harry ébredezni kezdett. Laposakat pislogva ült fel az említett, így pont háttal volt a farkasnak. Kissé kótyagos volt és nagyon fáradt. A tegnapi események sorozata jelentek meg előtte s bekellett harapnia a száraz alsóajkát, nehogy elsírja magát. Mit sem sejtve állt fel és indult el a konyhába. Szüksége volt a kávéra és egy fejfájás csillapítóra, így hát, fogta, kiöntötte a hideg feketét a pohárba, majd elővette a gyógyszert, azt a szájába tette, és a kávéval együtt nyelte le. Borzalmas íze volt, de úgy gondolta, gyorsabban fog hatni. Ezt a bundás végignézte és megkellett fékeznie magát, nehogy ráugasson, hogy ez egy nagyon rossz szokás és egészségtelen.

A fiatal a poharat a mosogatóba tette, majd megfordult, viszont nem számított rá, hogy egy hatalmas farkas ül a kanapé előtt, aki őt nézi. Az ütő megállt a fiúban és még levegőt is elfelejtett venni. Megdörzsölte szemeit, hátha káprázik és csak beképzeli, de nem. Teljes egészében ott volt a nagy állat a nappaliban. Ijesztő borzongás futott végig gerincén és valami azt súgta, hogy nem bántja az előtte lévő valami, de ezt elnyomta és lassan hátrált. Szíve a torkában dobogott, szája kicsit elnyílt és a levegőt kapkodta. Félt. Nagyon félt.

Louis érezte, viszont azt szerette volna, hogyha a farkasát megszeretné és egyáltalán ne tartson tőle. Időbe telik, tudta jól, de rá megéri várni.
Lassan felállt és kecsesen lépkedett a rettegő fiú felé. Hegyes füleit lelapította, hogy ne tünjön fenyegetőnek. Harry már a falnak préselődött, fejét oldalra fordította, zöldjeit lehunyta és várta, hogy mikor támad neki az állat. Percek telhettek el, de nem történt semmi. Eközben a farkas már előtte ült, türelmesen. Nem próbált meg nyomulni, nem akarta magát ráerőszakolni az angyalára.

Harry amint észrevette, hogy nem támadta meg semmi, kinyitotta szemeit és nagyon lassan fordította vissza a fejét. Légzése szapora volt, szíve majd' kiszakadt a helyéről, de nem mert megmozdulni. Tekintete találkozott a farkaséval, 'kinek oly' gyönyörű kék szemei voltak. Talán az óceánhoz tudná hasonlítani, mely csendesen hullámzik és csak a nyugalom árad belőle.

Ezt érezte Harry is. Nagy változás érte őt, hisz amint összekapcsolódott a kék és zöld írisz, lenyugodott testileg és lelkileg is. Már-már megbabonázva érezte magát és ezt sehova se tudta tenni. Össze volt zavarodva.
Louis is ugynezt érezte. Teljesen más volt, mint mikor emberi alakjában találkozott a tekintete az angyaléval. Ez olyan bensőséges. És ezt nagyon megkedvelte.

A bundás úgy vélte, itt a megfelelő pillanat, így hát orrával Harry kezét kicsit megbökte. A göndör összerezzent és egyből az futott át az agyán, hogy megakarja harapni a kezét, viszont elhesegette ezt a gondolatot és bátortalanul bár, de felemelte bal kacsóját. Lou látva ezt, óvatosan fejét odaillesztette és bátorítva dörgölőzött a meleg tenyérnek. Harry minden bátorságát összeszedve simította meg a meglepően selymes bundájú farkas fejét. Louisnak ez majdnem felért egy orgazmussal, olyan jól esett az angyal cirógatása és nem tehetett róla, de csóválni kezdte a farkát és még közelebb merészkedett hozzá.

A farkas gyönyörű volt és puha, állapította meg a fiatalabb és megvakarta annak a füle mögötti részt. Lou teljesen elalélt és, ha tudott volna dorombolni, meg is tette volna. Harry teljesen elengedte magát és az arcára egy kis gödröcskés mosoly terült el, ahogy nézte az élvezkedő bundást. És ha egy kis időre is, de elfelejtkezett a gondokról és csak az előtte ülő farkast bámulta. Mikor pedig egymás szemébe néztek megint, Harryt elfogta egy ismerős érzés, melyet csak úgy hív: otthon.