Instagramon a monoklis srác

18 Fejezet

Sokszor gondolt az öngyilkosságra, mégha esetenként teljesen megvolt elégedve a testével.
Nem véletlenül indított el egy olyas fajta oldalt, ami az emberek számára csupán közönyös erotikát jelentett.
Ez több volt annál. Több, mint egy szexuális kivetülés a világ felé.
Az a rengeteg bántás, melyet nap mint nap átélt, a monoklik kedves arcán, a zúzódásos sebek teste különböző pontjain...ezt jelképezte idegenkedő fellépése. Felvállalta ország világ előtt, mit is rejt pontosan a ruha, levetkőzött, hogy mindenki megszemlélhesse azt az énjét, amit sajnos élőben ezt nem tudna kifejteni.

Jungkook még mindig vigyorgott. Taehyung egyre eszelősebben nézett az áldozatra, tetszett neki ez a zavarban lévő fiúcska, kit kénye-kedve szerint irányíthat az életében.
Yoongi ivott. Őt sosem nyűgözték le az ilyes fajta dolgok.
- Na? Válaszolnál, kérlek?
- Honnan v-veszitek?
- Jimin, azt hitted, mi nem fogunk erre rájönni? Ártatlannak vallod magadat, miközben másoknak vetkőzöl kamerán keresztül.
- Volt olyan, hogy valakit a lakásodra vittél?
- Vagy éppen te mentél másokhoz? - a kérdések mögött enyhe gúny ékelődött be, a kívánt hatás pedig nem maradhatott el.
Jimin sírva fakadt.
Az alkohol eszméletlenül megcsapta a fejét, gyengébbnek érezte testét és érzelmeit, elakart volna futni, addig szaladni, míg ki nem tör a világból. Borzalmasan rosszul volt.
- Mi lesz, ha ezt az egész iskola megtudja? - zokogva temette arcát kezei közé. Sohasem gondolt bele abba, hogy ez majd egyszer kitudódik. Egyszerűen nem merte végig vezetni saját sorsát. Most szembesülnie kellett vele.
- Az a piercing...eléggé nyomra vezető.
- Összetudtuk rakni, hogy ki vagy...- Jimin a pólójáért kúszott. Jungkook megfogta a kezét.
- Minden egyes nap arra gondoltam, mi lesz akkor, ha majd kiderül, tényleg te vagy az. Nem vagyunk mi akkora köcsögök, de nyilván szívességet kérnénk a hallgatásunkért cserébe. - nyelve egyet ugyan, de vissza kúszott, takarva magát.
Bármibe belement volna, csak maradjon köztük ez az egész.
- Mi lenne az?
- Minden kívánságunkat teljesíted! Amit csak akarunk. - jött Taehyungtól a válasz, kegyetlenül végig pörgetve Jimin szaftos képeit az instagram oldalon.
- Rendben...
- Nem gondolkodtál sokat.- nevetve pillantottak az ijedt fiúra, kinek gyomra az imént történt felkavaró dolgokra totálisan felzülledt.
- Hol a mosdó?
- Berosszultál?
- Hánynom kell...- Jungkook a többiekre néztek, akik hátra dőlve mutatták neki, hogy menjen csak Jiminnel.
Jeon felhúzta a karjánál fogva, majd gyors léptekben elkísérte az üres emeleti mosdóba.
A kisebbik a wc felé hajolva igyekezett kiadni magából az összes tartalmat, amit ma bevitt a szervezetébe.
Sírva hányt, legszívesebben fogta volna a borotvát, hogy aztán felvágja az ereit, de nem ért el volna vele semmit.
- Tudod...megleptél. Sosem gondoltam volna, hogy te majd megmutatod magadat mindenki másnak. - a hideg csempének dőlt, szemeit lehunyva tartotta és úgy kommunikált az éppen szenvedő egyénnel.
- M-miért utáltok ennyire? - jött az elkeseredett kérdés, amely megbélyegezte Jungkook szívét. Ő nem utálta. Valójában érdeklődött Jimin iránt, de ezt nagyon nehezen vallotta be magának.
A fiút mindig is kikezdték a barátai. Együtt verték agyon, amikor nem segített lecke írásban.
Együtt nyomták a fejét a hóba, mikor nem ment le nekik venni valami kaját a büféből. És mégis...elindult benne valami, ami arra késztette, hogy jobban megismerje ezt a gyenge teremtést.
- Ne beszéljünk erről...menj haza! Rád férne a pihenés. - ő sem értette ezeket a gondoskodó szavakat, de valahogy kicsúsztak.
Valahol érezte iránta a törődés halovány szikráját.

Jimin a továbbiakban nem tudott aludni. Elköszönt Hobitól, miután felvette az eldobott pólóját. Elköszönt Yorától, aki aggodalmasan próbálta szóvá tartani a sietősen távozó fiút.
A feje kitisztult a csípős levegő hatására.
Futott, futott és futott, nem érdekelve, hogy esetleg keresnék amiért ilyen korán már elment, hiszen úgy volt, együtt mennek majd haza.
Szerencséjére az anyja már elaludt. Nem csapott nagy zajt, osonva ment fel a biztonságot nyújtó szobájába.
Mérgében ledobta magáról ruháit. Hülye volt, hogy ezt meglépte. Ennek az egésznek megsem kellett volna történnie.
Zokogva borult párnái biztonságában, mikor rezgett az elméletben lehalkított mobilja.
Nem akart vele foglalkozni, de ha Jin az, jobb, ha nem aggódik érte.
Az üzenetei között a JeonGuk név szerepelt.
Minden fájdalma azonnal előjött és úgy érezte, megint hánynia kell.

JeonGuk
Hazaértél?

Nem válaszolt rá. Egyszerűen csak hagyta, hogy ellenőrizetlenül a többiek közt legyen.
Minek érdeklődik egyáltalán? Nem mindegy? Szarul van, lehet, hogy az őrjítő érzéstől fel is köti magát.
Még nem tudja.

Jeonguk
Jimin...válaszolj már! Hétfőn úgyis találkozunk.

Jimin
Miért érdekel, hogy hazajutottam e vagy sem?

Jeonguk
Mert tökre para volt, ahogyan elfutottál

Jimin
Szerinted miért?

Jeonguk
Így neten keresztül eléggé fkegma vagy
*flegma

Jimin
Éppen az imént tettétek tönkre mégjobban az életemet...
Mit reagáljak erre Jungkook?

Jeonguk
Nem tesszük tönkre
Szerintem megleszünk

Nem tudta, hogyan érezze magát. Egyszerre volt zavarodott és dühös.
Félt a következő héttől.

A vasárnap nem telt eseménydúsan.
Leginkább feküdt és azzal szórakozott, miként változik a keze egy-egy horzsolás után.
Szerette csapkodni a falat. Ököllel.
Ezért ki is pirult neki rendesen.
Jungkook ma nem írt rá, de eldöntötte, hogy erre a hétre kihagyja az iskolát.
Biztosan nem lesz képes bemenni a kapun úgy, hogy tudja, bármikor elfecseghetik a titkát.
Este felé meg is kérte édesanyját, hogy szerezzen neki orvosi igazolást, mert nem érzi jól magát és gyötri a fejfájás.
- Rendben, kincsem! Holnap majd elmegyek a dokihoz. Biztosan megfáztál a barátod buliján. - anyja nem vette észre, hogy csak kamuzik. Jimin sohasem lógta el a tanórákat. Jó diák volt, így bízott benne.
- Köszönöm! Hoseok majd küldi a leckéket!

A hétfői felkelés gyötrelmesen indult. Már reggel hatkor felnyitotta nedves szemeit.
Talpra állt, hogy elinduljon fogat mosni, mikor realizálta itthon maradását.
Nyugodt szívvel dőlt vissza az ágyba, valahogy biztonságosabbnak vallotta a hesszelést.
Hobinak már szólt, ahogyan Jinnek is, ők semmiről sem kaptak információt, így teljesen bevették Jimin hazugságát.
Az egész délelőttöt telefonozással töltötte, egyszál pólóban és boxerben, kócos, rendezetlen hajjal.
A konyhába csak vízért járt le, az anyja már rég elment dolgozni.
Fél három körül pedig kopogtattak az ajtón. Felkapta a fejét. Hobi azt írta, majd holnap jön beadni a cuccokat. Lehet Jin merészkedett ide? Valamit kiderített, vagy csak kíváncsi volt a betegre?
Lecsoszogott, hiszen nem számított másra, de barátja helyett egy szexin álldogáló Jeon Jung Guk tolakodott beljebb személyes légterébe.
- Te meg mit keresel itt? Honnan tudtad meg, hogy hol lakom? - feltűnően zavarba jött lenge öltözetétől, nem gondolta volna, hogy más fogja keresni hűséges társain kívül.
- Neked is szia, Jimin! Bejöhetek?
- Attól függ! Mit akarsz? - gorombának tűnt, de hangja vékonyka volt és halk...ezt nem tudta levetkőzni.
- Gondoltam meglátogatlak, ha már ilyen beteg vagy.