Amelyben megismerhetjük Park Jimin eltitkolt életét, és a mindezek tudatában fenyegetőző Jeon Jung Guk-ot.
Figyelem!
Erotikus tartalom várható, a részekért nem vállalok felelősséget!
Park Jimin először látta lakásán az évekig küszködő fiút a magatartásával. Még mindig erősen kételkedett abban, hogy bekellene invitálnia, de fél lábát már áthelyezte a küszöbön, így muszáj volt félrelépnie az útból. - Szép kis hely. Anyukád gondosan rendezkedik a virágok között. - mutat a kinti békés, meghitt hangulatú belépőre, ami egy családi idillbe vezetheti az embert. - Mond, mit szeretnél? Tudom, hogy akarsz valamit, bökd ki és essünk túl rajta. - már fáradt volt a huzavonába. Jungkook egészen jól terelte a szót. - Jimin...ott hagytam a barátaimat, csak azért, hogy ellátogassak hozzád. Annyit se érdemlek, hogy hellyel kínálj? - bármennyire is gyűlölte őt, igaza volt. - Bocsánat...gyere, a nappaliban letudsz ülni! - a srác alaposan szemügyre vette magának azt a kerek feneket, ami előtte billegett akaratlanul. Annyira gömbölyded volt, hogy sok lány meg os irigyelhetné Park Jimin testalkatát. Szinte már nyáladzott érte, a szemei rágóként tapadtak arra a területre. - Kérsz valamit? - Nem, köszi! Mivel megegyeztünk abban, hogy te bármire hajlandó vagy...kérlek, csináld meg a matekomat! - hát persze, eddig is ez volt, miben lenne ez másabb. - Jó, add ide, nekem is lekellene írnom. Hoseok még nem küldte át. - Jimin sóhajtott. Reménykedett abban, hogy Jungkook tényleg érdeklődik felőle, de nagyon úgy tűnt, most sem akar semmi mást a jobb eredményein kívül. - Egyébként miért csinálsz olyan képeket, ha az iskolában megszólalni sem mersz? - nem volt gúnyoros, mint szokott lenni, sokkal inkább érdeklődőbbnek hatott, amiért a fekete hajú nyíltan és őszintén válaszolt. - Mert talán ezzel tudom kompenzálni az önbizalomhiányt. - vonta meg a vállát, miközben elvette a szanaszéjjel gyűrt füzetet. Komolyan, mint egy áporodott saláta. Még a neve sincs feltüntetve... - Hogy mi? Ezzel? Ötven éves faszik kúró likeolnak, ember...nem hiszem, hogy ez annyira pozitívum lenne. - Mit érdekel az téged, Jeon? Te, aki mindig csak basztatott a külsőmmel, vagy éppen a személyiségemmel. Elegem van! Idejössz azért, hogy kioktass? Ennyire utálsz? - most először emelte fel a hangját ennyire keményen. Egyszerűbb volt úgy, hogy Taehyungék nem vették körbe a nyuszi fiút. - Nem utállak! Faszom...csak...mindegy! Csináld a házimat, aztán húzok innen.- a sértődött fél két karját a mellkasa elé vonta. Teljes mértékben megvolt arról győződve, hogy a kisebbik árgus szemekkel kémleli akcióját. Arcát felfújta, orrát felhúzta, a leghelyesebb tíz évesnek nézett ki ezzel a mimikával. Jiminnek muszáj volt felnevetnie. - Csinálom...de ne duzzogj! Ti zsaroltatok meg, ti bántotok! Nekem lehetne duzzognom.- azzal fogta magát, majd úgy ahogy volt, lehuppant a még mindig elfordított fejű mellé. Öt percen keresztül egyikük sem szólalt meg, pedig Jungkook néha nem bírta ki, hogy ne pillantson rá. Az alul öltözött Jimin igazán szexi volt. Vonzó combjai erőteljesen villantak ki a füzet alól, azt hinné az ember, egy fotómodell mellett üldögél, teste vonalai a bő póló alatt nem látszottak, de Jungkook ezernyi képet nézett végig róla, hogy éjnek évadján álló fasszal aludjon el. Borzalmas volt és most itt van, a mindezek tudatában nem levő Park Jimin mellett, aki ráadásul azokat a dús ajkait harapdálja gondolkodás közben. Kissé közelebb csusszant, nem látványosan, inkább figyelni akarta, mit ügyköd az ő tollával. Szemei csillogtak egy-egy megoldás után, néha pedig arrébb húzta a feladatot, hogy jobban szemügyre tudja venni a problémákat. Ilyenkor Jungkook látni vélte a boxerében lévő enyhe dudort. Kitüremkedett, körvonalából tekintve nem volt kicsi az a méret, ráadásul az amyag vékonyka volt, így olyas valaminek hatott, mintha meztelen lenne. Pirult volt és zavart, egyre forróbbnak tűnt a hangulata, pedig a lakásban egyáltalán nem volt meleg. Kiszáradt szájjal küszködött a mit sem sejtő fiú mellett és alig bírta ki, hogy le ne teperje erőszakkal. - Kész vagy már? - Még ezt kiszámolom, aztán mehetsz! - ő nem törődött a jelennel, belemerült, akárcsak az alkoholista a tömény piájába, de Jimin sem volt teljesen toppon. Belül tombolt, kavarogtak az érzelmek. Kérdések hada dörömbölt a fejében. Mit keres itt? Miért jött be? Ez nem valami szivatás? Szíve gyorsan vert, mikor a feltehetőleg még mindig undok személy közeledett hozzá. Miért csinálja? Hálásan dőlt hátra, miután végzett a feladattal. Konkrétan egy terhet szakított le vállairól. - Készen vagyunk. Ennyit szeretnél? - Lenne más is, amit kérnék...- megdöbbenve pillantott a hamiskásan vigyorgó nyuszira. Találó ez a becézés. - Még pedig? - Azt nem itt és nem most kérem. Készülj fel, Jimin...- mindketten felálltak, hogy az ajtó irányába vegyék útjukat. Kellőképpen megnémultak ahhoz, hogy bármiféle hozzászólást intézzenek a másikhoz. - Remélem minél előbb látlak a suliban. - Nem hiszem, hogy mostanában fogsz. - ezekkel a szavakkal csukta rá az ajtót, meglepetten dőlve az ajtónak. Lihegett, mintha csak maratonról érkezett volna, alig kapott levegőt és megmert esküdni arra, hogy hallotta édes nevetését. Édes? Mióta édes ennek a szörnyetegnek a kuncogása? Letaglózott állapot uralkodott. Jungkook ugyanúgy érzett, mint a másik. Ezt semmiképpen sem mondja el barátainak. Elég, ha erről Ő és a lelke tud.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
❤️ 💭 ➡️ JeonGuk és további 15 ember kedveli a bejegyzésedet
