Instagramon a monoklis srác

7 Fejezet

Kegyetlen idők pusztítottak a társadalom felett. Az emberi lélek mocskos kátyúvá aszalódott a virítóan fehér napsugarak alatt és az élet kegyetlenebb volt, mint bármi más.
Legalábbis Park Jimin így vélekedett a dolgokról.
Körülötte férfiak és nők, gyermekek és idősek, mind-mind felnőttként, vagy még meg-nem érett gyerkőcökként vándoroltak az aszfaltozott úton. Némelyik már irodai táskát cipelt a vállán, valaki iskolába készült, hogy a lehető legjobbat tudja majd a későbbiekben nyújtani családjának.
A szőke csak állt, a magas épülettel szembeni parkban és próbálta ösztökélni magát, hogy betérjen végre és találkozzon barátjával, aki már a frissen sütött pékáruval várhatja a terem ajtaja előtt.
Jung Hoseok elfogadta Jimint. Szerette, védelmezte, de Jin nélkül mindketten elveszett lelkek voltak a területen.
Erőteljes levegőt véve megindult a vaskapu felé, ahol diákok hada toporgott, elszívva még az utolsó cigarettákat is, bár ezt sem tartotta valami szórakoztatónak. Hogy képesek az emberek azt a bűz rudat Isteníteni, mikor károsítja a szervezetet és még a fogak is tönkre mehetnek, elég gyorsan.
Hosszú kabátjában és kerek szemüvegében lobogott be az ajtón, szigorúan csak a földet kémlelve, hiszen akárhogyan is nézzük a szituációt, Park Jimin mindenkit mumusnak nézett, pedig sokan kifejezetten szépnek tartották puha, húsos arcát, azokat a dús ajkakat, melyek ritkán gördültek mosolyra, illetve édes hangját, amely őszintén felcsendült egy-egy beszélgetés során.
- Végre itt vagy! Már rég kihűlt a pogácsád...- nyújtotta át kezei között tartott zsákmányát, amit olykor élet-halál harcokért vív az iskola büféjében.
- Bocsi Hobi, elkalandoztam kicsit.- köszönte meg egy enyhe meghajlással Jimin, majd mindketten keményre véve a figurát, betértek az osztályterem zajos közösségébe.
Általában szerették figyelni a történéseket mindaddig, míg a három jómadár benem teszi a lábát a küszöbön.
Érezhetően megváltozik a hangulat és rajtuk kívül még több diák is szembesül a nyomással, ami hirtelen rájuk telepszik a beállt csendbe.
- Nehogy beadd a derekadat! Tanultak volna rá hétvégén! Nem szabadna behódolni nekik. - ültek egymás mellé, kikészítve felszerelésüket a készülődő történelem órához.
- Már megígértem...a wc-be nyomják a fejemet, ha nem teszem meg. Vagy rosszabb esetben eltörik a szemüvegemet, amit nemrég kaptam anyutól. - szontyolodott el egy pillanat alatt, hiszen ajándékát nem könnyen veszítené el.
- Tudom, de lehetne nagyobb hangod ellenük. - az igazság néha fáj. Mar, mint a sav, rohasztja a húst és teljesen levetkőztet meztelenre.
Élesen a szívbe vájódik, karmokkal és fogakkal tép, cincál, harap, ahogyan azt a nagyvadak teszik áldozatukkal.
Üvöltesz, míg zokogva lenem rogysz a földre, hogy belásd, mindvégig igazuk volt.
A csengő harsányan figyelmeztette az összes lézengőt, ideje helyet foglalni az órákon.
Jimin tudta, hogy Jungkook-ék a becsengetés után öt percre jelennek meg, egy laza "elnézést" kérve, mint akiket amúgysem érdekelne a tanítás, viszont ez látszódik is az eredményeken.
- Remélem nekem majd súgsz párat...tegnap sokat Loloztam...kicsit elmaradt a tanulás. - pislogott rá érzékenyen Hoseok, de előre tudta, hogy ezt kérnie sem kell legjobb barátjától, mindenben segít, ahogyan csak tud.
- Nyugi van, itt vagyok melletted, egy percig se félj. - együtt nevettek, sajátos formájukban, elveszve egymás szeretetében a többiek lármázása közepette.
A levegő fagyosabban áramlott a kimelegedett testek között.
Taehyung gyilkos tekintete megadta a kezdetleges félelmet. Yoongi merev tartása mindenkiben bizonytalanságot gerjesztett. Őt különösen kerülték, hiszen kezdetleges karrierje extra vagánnyá tette és az alapjáraton megjelenő aurája sem volt bizalomgerjesztő.
Jungkook más volt. Szerették és lepacsiztak vele, mindenkivel megtalálta a közös hangot, nyújtotta a jobbját, ha úgy volt, szerepelt egy-egy előadásnál, ha megkérték rá. Nem volt minta diák, többször látogatta az igazgatót, mint a menzát, de ennek ellenére sokan a hátán akartak felkapaszkodni, megérinteni, szeretni, viszont nem mindenkivel viszonyult úgy, ahogyan Yoongiékhoz. Kevés szoros barátsága épült ki az évek során, habár nem bánta.
Jimin gyatrán pillantgatott telefonja kijelzőjére, hátha ezzel a folyamattal láthatatlanná válik az emberek számára, de mind hiába.
Szokásukhoz híven leverték a tolltartóját és megpöckölték az arcát, sőt, az anyja által kimosott táskájára is rátapostak, elég intenzíven.
- Csiripelték a madarak, hogy Park Jiminnek instagramja van.
- A követések száma ötven alatt van, de rendszerességgel posztolsz. Mond csak, a homokos barátaidon kívül még ki likeol téged?
- A többi nyomorék, akik önszántukból kommentelnek a képeid alatt?
- Szerintem csak lefizette őket. - gúnyos nevetés hallatszódott a terem ürességében, próbáltak bekapcsolódni, szórakozni, hogy nagyobbnak tűnjenek a kelleténél, erőszakosabbnak az átlagnál, de csak bábok voltak egy színdarabban, akik szart se csináltak a folytonos bámuláson kívül.
- Leülni! Lapokat elő, mindent eltenni az asztalról! - érkezett be a tanár, közel tíz perces késés után.
- Taehyung, ha ennyire jó a beszélőkéd, felelj le most, aztán hallgass mindörökre! - azonnal elcsendesedtek, senki sem mert az öreggel packázni.
Jimin már könnyezett, szemeit törölgetve rámolt a padon, Hoseok megvett pogiját rágcsálva. Kellett az erő, hogy összeszedje magát.
- Nyugodj meg...ne is hallgass rájuk! - ha Jin itt lenne...de rá sem támaszkodhat mindig. Ez egy olyan dolog, amit nem sokszor lehet alkalmazni, bármennyire is egyszerű. Tizennyolc évesen jobb lenne saját lábakon állni ahelyett, hogy mindig mások seggébe fúródjon, ha jön a veszély.
A fehér lap pár perc után már elázott a folyton csorgó könnyektől és bár az esszé témák könnyűek voltak, Jimin alig tudott neki állni a feladatnak.
Hátulról Yoongi piszkálta, rugdosta a székét, néha pedig az oldalát böködte tollal, hogy mondjon már valamit, ha egyszer megígérte.
Taehyung kisebb galacsinokat dobált a hajába, ezzel is húzva a srác agyát, de nem fordult meg.
Egyedül Jungkookra meredt, kínkeserves pillantásokkal megajándékozva, hogy aztán feltartsa neki a lapját, aki azon nyomban elkezdett jegyzetelni, a legalapvetőbb információkat kimásolva róla.
A tanár többször járkált körbe, mint kellene, talán érezte a levegőben megnyilvánuló kétségbeesett toll kaparást, amit a sietett másolás okozott, vagy csak tudta, hogy Jimin lesz az, aki majd mindenkinek segít az osztályban.
Amint Jungkooknak sikerült a másolás, lefotózta a sajátját, hogy betudja küldeni a csoportba, így senkinek sem kellett a nyakát nyújtania azért, hogy elérjék Jimint.
Az óra végeztével mindenki kényelmesen ásítozva adta be a lemásolt dogákat, nem foglalkoztak különösebben a hibákkal, vagy a hasonlóságokkal, csak kivitték és örültek a letelt időnek.
- Remélem mindenki tudja, hogy puskázásért lenullázom a dolgozatokat?- kórusban csendült az igen, senkit sem hatott meg egy idős tanár puffogó hangja.
Hoseok örömmel telve ölelte át barátját, elmondása szerint sikerült saját szavaira fogalmaznia a témát, ezért a férfinak biztosan nem fog feltűnni, hogy ő sem teljesen magától írta a történelmet.
- Kösz, ChimChim, ezer hála! - veregette hátba Guk erősen, hogy aztán nevetve kimenjenek a szánalmas haverjaival.
- Jin írt a csoportba! Küldött egy képet és azt mondta, hogy legközelebb együtt nyaralunk majd. - ez meghatotta a szőkét, Hobi célzására pedig azonnal felment a messengerre, azonban Jin neve alatt egy nem kívánt személy is villogott, így azt gyorsan archiválta, majd mosolyogva visszaírt idősebb barátjának.
Jin a csapat anyja volt. Imádta a kicsiket eltartani, gondoskodni róluk, akár egy valós szülő. Mindenki szerette, hozzájárult az iskola színvonalához, hiszen diákelnökként is funkcionált a terepen, sőt, még a tavalyi évben megalakult kórusban is helyett kapott kifinomult hangjával.
Kitűnő tanulmányi eredményei mellett van ideje foglalkozni velük, ezért Jimin nem is lehet elég hálás neki, amiért ennyire felkarolta őket.
- Gyere, menjünk levegőzni! - a mai napból pont elég is volt. Szüksége lett volna a magányra, de Hoseok addig rángatta, míg a fűzfa alatt lenem ültek egy kopottad padra.

❤️ 💭 ➡️
46 kedvelés
ChimChim Jobb lenne itt hagyni mindent

@JeonGuk Mi a gond, Jiminie?

@Taehyung Valaki bántott téged?🥺

@ Jinie Kopjatok már le, hogy a jó édes
kurva anyátokért nem tudtok leszállni
róla! Szánalmasak vagytok, és mire
visszajövök, ti hárman ellesztek
intézve rendesen

@JeonGuk Most aztán félünk😩