Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

2. Szokjunk le együtt

Fogalmam sincs, mit tervez Bendi a horgászós sátrazós napunkon, szóval nem tudom, milyen ruhákat vigyek magammal. Anyám tanácsára teszek el hosszú nadrágot és pulóvert is, szerinte hűvös lehet éjjel a sátorban. Még mindig nem tudom, mi a fenéért kell nekem ez...

-Mindened megvan? A hálózsákot elraktad? - anyám úgy pakolászik nekem, mintha egy hétre mennék az esőerdőbe valami túlélő túrára.

-Anya - nyögöm kelletlenül - Mindenem megvan, ne parázz. Ha meg valamit itthon felejtek, akkor sincs semmi baj, fél órára leszünk innen...

Bendi a Sós-tóhoz szervezte a kis kirándulásunkat, ahová természetesen kocsival megyek, hátha nem lesz kényelmes a sátor és az ülésen kell aludnom.

Reggel fél négy van és én útra készen vagyok. Elköszönök szüleimtől, akik mosolyogva engednek útnak totál felpakolva, mint egy málhás szamár, ezért lifttel megyek le. Szerintük jó dolog ez, hogy Bendi ilyen programot csinál nekem. Mondjuk ja, legalább addig se punnyadok a szobámban.

Rohadt korán volt ez nekem, így örültem amikor odaértem a tó parkolójába, ahol Bendi totál friss és üde kinézettel üdvözölt.

-Azt hittem elaludtál - fogunk kezet és tudtam, hogy lesz valami megjegyzése.

-Áhh, anya mindent rám akart sózni, hogy hozzam magammal. - sóhajtom fáradtan és tényleg álmos vagyok. Remélem amíg Bendi horgászik hunyhatok egyet. Még legalább egy óra alvásra van szüksége a szervezetemnek, érzem.

-Gyere, megmutatom a kedvenc helyemet - int maga után és csomó cuccal a kezében indul meg, én pedig magamhoz véve holmimat követem.

A hely tényleg nagyon nyugodt és csendes, jól esik a város zaja után. Talán többet kellene a természetben lennem. Figyelmesen nézem, amint barátom összeszereli horgászbotját és egy speckó táskából valami ki kukacokat vesz ki. Fúj, de undorító.

-Tedd hasznossá magad és a vödörbe tegyél vizet, nehogy megdögöljön a hal, miután kifogom - utasít Bendi, én pedig elég kómásan és esetlenül fogom meg a vödröt és lépdelek óvatosan a stég végébe.

Nagyon nem voltam hajnal négykor használható állapotban, de szerencsére meg tudtam tölteni a vödröt sikeresen anélkül, hogy beleestem volna a vízbe. Őszintén, akkor biztos, hogy itt hagytam volna a haveromat, horgásszon egyedül meg az, akinek hat anyja van.

-Na és most mit fogunk csinálni? - teszem le a vödröt visszasétálva és leülök Bendi mellé a székbe és kicsit összébb húzom nyakamnál a pulóveremet.

-Várunk - jelenti ki mosolyogva és előveszi telefonját.

Oké. Két pecabot is bent van, tehát akkor most vagy hamar jönnek a halak, vagy egész nap itt ülhetünk.

Nem akarom megzavarni Bendit, biztos a barátnőjével chatel vadul, de nagyon furdalja oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen kapcsolata van Linettel. Nem akarom, hogy azt higgye, érdekel a lány. Mondjuk ez valamilyen szinten így volt, de akkor is. Azt se tudom, hogy jár-e most valakivel egyáltalán.

-Te figyelj már - szólalok meg kissé rekedten, mire felém fordul és elteszi telefonját. Megköszörülve torkomat folytatom. - Emlékszel még Farkas Linettre általános suliból? - kérdezem ártatlanul.

-Ja - bólint lazán, de én valamiért mégis többet vártam ettől. - Miért? Mi van vele?

-Pár napja összefutottam vele, egész jót dumáltunk - vonok vállat és a tó felé nézek, mintha nem annyira érdekelne a dolog, pedig nagyon is érdekelt. Az utóbbi három napban nem mentem le a játszótérre, hogy összefussak vele, na meg hanyagolnom kellett a cigit is, mert fogytán van és esélytelen, hogy amíg itthon tartózkodok, elmenjek venni anélkül, hogy valaki felismerne.