Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

8. Reménysugár

Képtelen vagyok annyit aludni, amennyire a testemnek szüksége van és ami a pihenésemhez szükséges lenne, mert még mindig nyomaszt, ami köztem és Linett között történt. Szinte csak forgolódok egész éjjel és tudom, hogy valószínűleg a szomszéd szobában tartózkodó lány sem tud békésen aludni. Miattam.

Valószínűleg tisztában volt vele, hogy délelőtt járok tornára és én pedig azzal voltam tisztában, hogy éppen ezért nem fogok vele találkozni ma reggel, mert nem fogja elhagyni szobáját, amíg én is a lakosztályban tartózkodok.

Erőt véve magamon végül az ébresztő előtt kelek ki az ágyból és teszem rendbe magam a fürdőszobában, majd egy egyszerű melegítő szettet veszek fel. Szeretnék Linettel beszélni, de siettetni semmiképpen nem volna jó ötlet, hiszen anya is azt tanácsolta, hagyjak időt magunknak. Ebbe viszont beleőrülök. Elhatározom, hogy hazafelé megállok valami virágüzletben és csináltatok Linettnek egy szép csokrot, ami talán megenyhíti.

A tornám szerencsére jó hangulatban telik el és kicsit ki is tudom zárni fejemből Linettet és a köztünk lévő problémát. Komolyan úgy félek, hogy elveszítem őt, mintha a barátnőm lenne, pedig csak lefeküdtünk. Viszont bennem annál mélyebb érzések alakultak ki és meghalok, ha nem akar tőlem semmit. Erre pedig egyre nagyobb esélyt láttam.

-Herr Szoboszlai! - szólít meg az orvosom kedvesen, mire ráemelem tekintetem az ősz férfira. - A kezelése megfelelően halad és holnap még egy utolsó vizsgálatra és tornára várom önt, utána már a csapata stábjára bízom.

-Ez nagyon jól hangzik - erőltetek magamra egy halvány mosolyt. - Köszönöm a segítségét.

-Ez a munkám, örülök, hogy sikerült magát rendbe hozni - kacsint rám, majd tovább haladva megy a dolgára, én pedig az öltözőbe.

Komótosan sétálok ki a parkolóba autómig, hiszen rengeteg minden kavarog a fejemben és a megoldáson agyalok. Útközben megállok egy virágüzlet előtt és erőt véve magamon nyitok be az üzletbe. A negyvenes éveiben járó hölgy felismer, hiszen sokat jártam ide régen. Amikor anya meglátogatott mindig innen vittem neki csokrot. Egy kis csevej után segített a hölgy kiválasztani a megfelelő virágokat, amik túlzottan romantikus hatást idéznek, de mégis örülne neki Linett. A rózsaszín angol rózsákból álló csokorral hagytam el a helyet, majd kicsivel nagyobb önbizalommal vezettem a hotelig és néha a mellettem pihenő csokorra pillantva abban reménykedtem, hogy Linett nem lesz velem annyira elutasító és meg fog hallgatni.

Idegesen szorongatva a csokrot, másik kezemben a táskám nyitom ki a lakosztály ajtaját és utána zárom be magam mögött. A nagy csend miatt kicsit megijedtem, de amint cipőimet lerúgtam és bentebb sétáltam, a lelkem megnyugodott, hiszen Linett a kanapén feküdt és valami könyvet olvasott. Jelenlétemre óvatosan felkapta fejét, majd egy pillanatra találkozott tekintetünk. Imádtam a gyönyörű zöld szemeit.

Tanácstalanul álltam meg közel hozzá, mint egy szerencsétlen, ő pedig a könyvet összecsukva ült fel és nézett vissza rám kíváncsi szemekkel.

-Szia - lehelem esetlenül szorongatva magam mellett már csak a csokrot. Látva zavaromat egészen halványan elmosolyodott majd felállt, így végre majdnem egy magasságba kerültünk.

-Szia, milyen volt a torna? - kérdezi semlegesen, mégis érzem, hogy őszintén érdekli.

-Ehm jó - felelem zavartan, majd feléje nyújtom a csokrot, amire felhúzza szemöldökét. - Ezt neked hoztam - teszem hozzá esetlenül, végül elveszi. Nagyon meglepődött.

-Dominik... - kezd bele halkan, de félbe szakítom. Úgy érzem itt az ideje, hogy tényleg őszinte legyek vele.

-Nézd Linett. Borzalmasan sajnálom ezt az egészet. Nem így terveztem... Soha semmilyen körülmények között nem szándékoztalak megbántani vagy fájdalmat okozni neked. De nem tudtam tovább titkolni, hogy mennyire tetszel nekem és mennyire odáig vagyok érted. Egy ideje már vívódtam magamban, de nem szerettem volna tönkretenni a barátságunkat, mert nagyon sokat jelent nekem. Sokat jelentesz nekem. De akkor este... úgy éreztem, te is ezt akarod és hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbántam. Csak remélem, hogy egyszer már nem fogsz rám haragudni ezért. Nem akarok veled rosszban lenni.