Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

9. Tisztázatlan kérdések

Több, mint két hét telt el azóta, hogy visszajöttem Lipcsébe és elkezdtem az edzéseket. Az állapotfelmérésem azt mutatta, 100%-os vagyok, ennek pedig kimondhatatlanul örültem. Világgá is kürtöltem a közösségi oldalakon.

Annyira izgatott vagyok, hogy nemsokára játszani fogok. Csak erre tudok gondolni. Mindent és mindenkit kizártam gondolataimból. Még Linettet is. Akivel azóta sem beszéltem és semmit nem tudtam róla, mi a helyzet vele. Igazából, mióta itt vagyok időm sincs rajta kattogni, persze rohadtul bánt, hogy így alakult kettőnk dolga. Sokszor agyaltam rajta, hogy írnom kellene vagy fel kellene hívnom, de arra jutottam, hogy most hagynom kellene kicsit a dolgokat ülepedni.

-Mit csinálsz edzés után? - lép mellém a folyosón Adams, akivel az elmúlt időszakban nagyon jó barátságot alakítottam ki és ennek nagyon örültem. Igazából mindenki nagyon jófej és befogadó volt.

-Chatelek a húgommal, aztán rendelek kaját meg punnyadok a sorozatom előtt. - vonok vállat kínosan nevetve, hiszen elég szánalmasan hangozhatott ez egy húszéves srác szájából.

-Nem jössz el te is este kicsit iszogatni? Willivel meg pár sráccal megyünk a városba. - ajánlja fel kedvesen, mikor már kiérünk a parkolóba.

-Nem is tudom - sóhajtom gondterhelten. Rám férne a lazítás. - Majd meglátom.

-Oké, ahogy gondolod. Majd elküldöm a címet - vereget vállba, majd beül a saját kocsijába, ezért én is így teszek.

Kivételesen nem volt nagy forgalom, ezért hamar hazaértem a lakásomba, ahol első dolgom volt kezet mosni, majd a konyhába trappolni és megmelegíteni a tegnapi spagettimet. Azt hiszem függő vagyok.

Kicsit úgy éreztem, mintha megint ugyanott lenne a lelki állapotom, mint mielőtt elmentem volna Salzburgba Linettel. Ott nagyon boldog voltam vele, amíg össze nem vesztünk. Már megint rá gondolok. Pedig nem erre lenne most szükségem. Jó is, hogy Tyler elhívott estére. El fogok menni.

Egy gyors rendrakás után leültem végre a nappaliban a laptopom elé és felhívtam a családomat. Beszámoltam nekik az edzésről, biztosítottam anyát, hogy rendes kaját eszek, majd meghallgattam Szofi áradozását az oviban történtekről. Kapott egy puszit az egyik kisfiútól. Lassan jobb lesz, ha jobban figyelek a kiscsajra, mert a végén előbb elkel, mint hogy én elvegyek valakit. Hülyeséget beszélek, még csak egy normális barátnőt se tudok összeszedni, nem hogy valakit elvenni. A hideg is kiráz, de remélem ez természetes így húszévesen. Nem szívesen kötelezném el magam.

Kora este Adams elküldte a címet, ahova mennek a srácokkal és szerencsére nincs is messze tőlem, szóval gyalog megjárom negyed óra alatt simán. Egy gyors zuhany után egy sötét farmert és egy hozzá illő sötétkék pólót vettem fel, ami kiemelte, hogy szépen lebarnultam. Legutoljára talán még Bendivel mozdultam ki és ez a ma este kapóra jött. Nem akartam megint Linetten rágódni, mert tudom, hogy semmi értelme.

A bárban jó hangulat uralkodott, amint beléptem az ajtón és kicsit bentebb sétáltam, hogy megkeressem barátaimat. Ez nem tartott sokáig, Willi magasba tartva kezeit intett nekem, én pedig feléjük vettem az irányt.

-Sziasztok! - ülök le asztalukhoz mosolyogva.

-Csá Doma, neked is jöhet egy sör? - kérdezi Ty  felállva a székről, miután mindenkivel kezet fogtam. Csak bólintok, ő pedig tudomásul véve megy a pulthoz és kéri ki az én italomat.

-Mi a helyzet? Otthoniak? - kérdezi Willi jókedvűen. Csak mosolyogva megrázom fejemet.

-Jól vannak, a húgom pedig pasizik. - válaszolok szórakozottan, Willi szemöldökei pedig összeszaladnak.