Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

4. Házhoz jön a fodrász

Két napja alig merek kimenni a szobámból, amikor szüleim itthon vannak, mert nem akarom, hogy Linettről kérdezzenek, ennek pedig az az átka, hogy megint azt hiszik, magamba fordultam. Ami részben igaz, de nem a saját problémám miatt, hanem Linett miatt. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy vele mindez megtörtént és el merte nekem mondani. Mondjuk kiprovokáltam, de akkor is. Ez borzalmas...

-Édesem lassan ebéd - nyit be szobámba anya, én pedig telefonomból nézek fel rá még mindig ágyban fekve. Szánalmas vagyok. Mint egy ingyenélő.

-Megyek - bólintok, ő pedig halvány mosolyt intézve felém lép vissza az ajtóhoz, de távozás helyett marad és becsukja az ajtót. Kérdőn nézek rá, mialatt leül mellém az ágyra és telefonomat lezárva teszem le az éjjeliszekrényre, amit szemeivel figyelemmel kísér.

-Linettel beszéltél? - kérdezi óvatosan, én pedig kínosan elnevetem magamat. Sajnos nem...

-Bendivel dumáltam, este elmegyünk valahová. - vonok vállat és tudatom vele ma esti programomat, miszerint nem leszek itthon és későn fogok hazajönni.

-És mi a helyzet Linettel? - marad a témánál és kezét óvatosan karomra simítja. Annyira szeretem, hogy anya ilyen kedves. - Tetszik neked? - kíváncsi tekintete zavarba hoz és legszívesebben rávágnám, hogy igen, de nem teszem.

-Kedvelem őt, de ennyi - szedem össze minden apró maradványokat, ami a laza, szókimondó és magabiztos Szoboszlai Dominikból maradt.

-Értem. - bólint megértően. - Aranyos lány és nagyon szép szerintem.

-Valóban az - biccentek beleegyezően, és remélem ezzel nem árulom el magam túlságosan.

-Miért nem hívod el valahová? - veti fel az ötletet, amin csak nagyokat pislogok.

-Nem randizok Linettel. Ő a barátom és ennyi. Nincs köztünk semmi, anyu - húzom össze szemöldökömet fájdalmasan és kicsit csalódott is vagyok, amiatt, hogy tényleg nincs köztünk az égvilágon semmi.

-Ahogy gondolod. - bólint mosolyogva és végre feláll az ágyamról. - Öltözz fel, elhűl az ebéd. Az apád és a húgod már várnak - hagy magamra, én pedig világfájdalommal az arcomon kelek ki az ágyból. Lehet, hogy túl sok időt töltök Bendivel és átragadt rám a világfájdalma...

Felvettem egy sötétkék rövidnadrágot és egy fehér pólót, majd kibattyogtam a folyosóra, közben kezemmel megigazgattam hajamat, bár nem sok értelme lehetett. Köszöntöttem családtagjaimat, majd helyet foglaltam Szofi mellett, aki az ölembe csimpaszkodott, így eleget tettem kérésének és ölembe ültettem.

Ebéd után apa elment edzést tartani a Főnixbe, én pedig Szofival néztem mesét a nappaliban, míg anya a konyhában szorgoskodott. Alig várom, hogy este legyen és Bendivel beüljek valahova. El szeretném neki mesélni a Linettes dolgokat, persze csak azt, hogy tetszik nekem és adjon tanácsot, mit csináljak. Szeretném, ha ő is hasonlóan érezne irányomba.

Telefonom megrezzent, miszerint sms-em jött. Bendi.

"Bocs, nem jó a ma este. A barátnőmmel vacsorázok a szüleinél, holnap pedig kezdő leszek. Ugye majd nézel?"

Nem hiszem el. Bendi is leszarja a fejem. Jó, teljesen érthető indokkal, de akkor is. Senki nem ér rá, hogy velem találkozzon és ettől csak még jobban azt érzem, haszontalan vagyok.

Talán Linett szakítana rám egy kis időt ma este. Mindig annyira megnyugtat, ha vele beszélek. Ő megért és tanácsokat ad.

"Bendi lepasszolt, ma este a játszótéren?" - írom az üzenetet és miután elküldtem, türelmetlenül várom a választ.