Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

7. Súlyos következmény

Fogalmam sincs hol lehet Linett, de mivel a lakosztályban nem volt, így lecaplattam a földszintre és a recepción próbáltam informálódni, de senkivel nem beszélt a lány, aki egyedül hagyott reggelre az ágyban. Ilyen kellemetlen élményben még sosem volt részem.

Annyit már megtudtam Linettről, hogy ha egyedül szeretne lenni a gondolataival, ő is valami csendes helyre megy. A hotel hátsó udvara felé vettem az irányt, ahol egy tó volt és reményeimnek megfelelően megláttam Linettet, a parton és épp... rágyújtott?! Ráadásul egy szál pulcsiban van meg valami melegítőnadrágban, könyörgöm ez nem Magyarország, megfázik! Sietősen indultam felé, majd közel érve hozzá egy mozdulattal vettem ki kezéből a cigarettát, amit éppen szájához emelt.

-Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! Csak úgy ennyi volt a leszokás?! - dörrenek rá, amit nem biztos, hogy kellett volna, de kijött belőlem az is, hogy reggel csak úgy lelépett. Kisírt szemekkel néz vissza rám és szerintem totál megijedt most tőlem, na meg a stílusomon.

-Add vissza, nekem erre most szükségem van - nyúl a kezemben füstölgő cigarettáért, amit eltartok előle és inkább elnyomom és kidobom a közeli kukába.

Linett idegesen a hajába túr és látszik rajta, hogy valami nem kerek és rohadtul nem értem most ezt a viselkedést. Elé lépek és várom, hogy mondjon valamit, de csak megpróbál elsétálni mellettem, ezért karjánál fogva húzom vissza, amire már reagál.

-Engedj már el! - szól rám indulatosan, nekem pedig felszalad a szemöldököm a magasba. Látom rajta, hogy legszívesebben sírna most is.

-Mi bajod van Linett? - kedvesebbnek szánom kérdésemet, mint ahogy feltettem, éppen ezért esik nekem a lány, akit szerettem volna reggel csókokkal és cirógatásokkal felébreszteni. Miért van nekem ilyen elcseszett életem?!

-Mit képzelsz magadról? Azt hiszed mindent megkaphatsz és minden úgy van, ahogy te akarod?! - vágja hozzám kíméletlenül, én pedig még mindig egy szót sem értek ebből az egészből.

-Rohadtul nem értelek. - rázom fejem értetlenül. - Miért mondod most ezt?

-Úgy látom szenilis vagy, akkor emlékeztetnélek, hogy lefeküdtünk tegnap este! - szúrja oda keményen, nekem pedig kezd tisztulni a kép, miszerint ő megbánta ezt az egészet. Hirtelen hatalmas gombóc szökik torkomba és nem vagyok képes megszólalni pár pillanatig.

-Nem értem, hogy ezzel mi a baj - reagálok csendesen, ő viszont erre is csattan, mint egy időzített bomba.

-Idióta voltam, amiért belementem, mert ennek az egésznek semmi értelme! Te visszamész ezután Lipcsébe, én pedig ugyanúgy egyedül maradok a rohadt Fehérváron és élhetem az elcseszett életemet... - sírja el magát végül és időközben elengedem karját, így sietősen indul a hotel hátsó bejárata felé, én pedig felocsúdva döbbenetemből követem őt szapora léptekkel.

Rohadtul nem gondoltam, hogy Linettben is mély érzések alakultak ki, mert nagyon nem mutatta ezt felém. Tényleg idióta vagyok. Nem gondolkodtam, hogy ennek milyen következményei lehetnek és mi legyen ezután.

Linettet már csak az ajtónk előtt értem utol és kis híján az arcomba csukta az ajtót. Megértem, hogy dühös rám, mert azt érezheti, hogy nekem csak egy éjszaka volt, de szeretném elmondani neki, hogy itt sokkal többről van szó. Szinte becsapom magam után az ajtót és szaladok a lány után, aki éppen bezárja előttem szobájának ajtaját.

-Linett nyisd ki az ajtót! - kopogok be és annak ellenére, hogy tudom, bezárta megpróbálok benyitni mindhiába... - Kérlek! Szeretném ezt megbeszélni veled! - egy tapodtat nem mozdulok ajtaja elől, pedig választ nem kapok.