Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

3. Sokkoló múlt

Sose aludtam sokáig, most viszont anyának kellett bejönnie és elhúznia az ablakom sötétítőjét, ami miatt a nap egyenesen arcomra tűzött be és ezáltal fel is ébredtem. Hunyorogva néztem mosolygós arcára, én pedig szerettem volna inkább visszaaludni.

-Jó reggelt! - ül ágyamra, mint amikor kicsi voltam. Hirtelen szerettem volna öt éves lenni, amikor még semmit nem érzékeltem a világ problémáiból és nem értek nehézségek, maximum elhagytam egy focilabdát.

-Szia - dörgölöm szememet rekedtes hangon. Szörnyű vagyok. - Hány óra van?

-Már tíz is elmúlt, gondoltam ideje lenne felkelned. Apád elvitte Szofit az oviba, utána pedig edzést tart a Főnixben. Ketten vagyunk itthon. Eljössz velem vásárolni?

-Ohh - hirtelen csak ennyivel tudtam reagálni arra, amiket mondott. Tehát ezért hagyott aludni, mert apa nincs itthon. - Persze, csak... felöltözök. - takarózok ki és felülök az ágyamban. Képzelem hogy nézhetek most ki.

-Csinálok neked reggelit - áll fel mellőlem és egy mosoly kíséretében az ajtó felé igyekszik.

-Figyelj anya - szólok utána kicsit még reggeli hangon, mire visszafordul az ajtóban - Ma átjön egy barátom, nem gond? - kérdezem félve és szívem szaporán ver, amint Linettre gondolok és, hogy a délutánt velem tölti.

-Dehogy, csináljak valami finomat? - kérdezi kedvesen mosolyogva és szerintem totál meg van róla győződve, hogy valami fiú haverom jön át...

-Azt a nagyon finom csokis süti, ha van kedved - csillannak fel a szemeim, hiszen az a kedvencem.

-Rendben, de akkor igyekezz - hagy magamra, hogy nyugodtan felöltözhessek.

Kint elég borongós idő van és a telefonom alig mutat húsz fokot, ezért egy hosszú Nike melegítő szettet veszek magamra. A fürdőben fogat mosok jó alaposan, hogy a cigaretta legkisebb szagát se lehessen érezni rajtam. Hajamat átfésülöm és gondosan beállítom, hiszen utálom, ha nem tökéletes. Legalább valami legyen az.

Elmaradhatatlan kiegészítőmet, a szürke karórámat felcsatolom csuklómra, majd fújok magamra parfümömből, amit még anyától kaptam az Eb-re való kijutásunk után. Amin nem szerepelhetek... Na jó, ideje kicsit tényleg máshogy néznem a dolgokat, mert ez a borús hangulat elég szar.

Anya melegszendviccsel vár a konyhában és még egy nyugtató zöld teát is készített nekem. Ő a legjobb anya. Mindig tudja, mire van szükségem.

Reggeli után elindulunk a bevásárló körútra, ami alapvetően nem esik nehezemre, viszont most úgy tolattam ki a parkolóból, mint akinek közben a fogát húzzák.

Viszonylag nyugodtan vezetek végig a városon, anya pedig a bevásárló listáját pásztázza. Kedvem lenne elmondani és tényleg késztetést érzek rá, hogy felvilágosítsam, ma nem csupán egy haverom jön át hozzánk. Nem akarom, hogy anya valami rosszat feltételezzen vagy kiakadjon, ha Linett megjelenik nálunk. Viszont fogalmam sincs, hogy mondhatnám el neki, hogyan találkoztam újra régi osztálytársammal és miért vagyok vele ilyen jóban. Mert jóban vagyunk, nem? Szerintem ez határozottan kijelenthető. Kedves és vicces lány, mellé még szép is. Ha nem a focira tettem volna fel mindent, lehet, hogy lett volna köztünk valami.

Inkább nem mondok semmit anyának, csak az utat figyelem.

A bevásárlóközpontban persze sokan felismernek és odajönnek hozzám beszélgetni, fotót készíteni, amit én hamiskás mosollyal teljesítek. Anya pedig örül, hogy mosolyogni lát. Nagyon jól esik, hogy a sérülésem és kihagyásom ellenére ennyi embert érdeklem és szeretnek. Nem gondoltam volna. Azt hittem hatalmas csalódást okoztam nekik és már nem kíváncsiak rám.