Káros szenvedély - Szoboszlai Dominik

10. Tökéletes

Felemelő érzés volt Linett mellett ébredni, aki még mélyen szuszogott, így egy darabig csak csendben figyeltem őt és egyszerűen nem tudtam betelni vele, hogy milyen gyönyörű. Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a próba teljes időszakomban is történt velem valami jó végre és igazán tudok örülni a dolgoknak.

Hátamra fordulva vártam a plafont bámulva, hogy a mellettem alvó lány felébredjen. Ez percekkel később meg is történt, amikor már elég fény tódult be az ablakom üvegén a szobába.

-Szia - fordítom felé arcomat mosolyogva, ő pedig álmos tekintettel viszonozza.

-Jó reggelt. Ugye nem aludtam sokáig? - dörgöli szemeit és kicsit fentebb ül az ágyamban.

-Dehogy. Szerintem még a többiek sem ébredtek fel - fordulok teljes testtel felé. - Ha éhes vagy csinálok neked reggelit. - ajánlom fel, mire csak egy kedves mosoly a jutalmam.

-Nagyon rendes tőled, de ha lehet még élvezném kicsit, hogy egy ágyban fekszem veled és irtó közel vagy - néz rám Linett szórakozott mosollyal és hirtelen nagyon magabiztosnak gondolom őt emiatt.

-Na és mi van, ha közelebb jövök? Az is tetszik? - kezemet derekára helyezem és érzem, amint izmai megfeszülnek.

-Azt egyenesen imádom - ajkait széles mosolyra húzza, majd elvágva a köztünk lévő néhány centit csókol meg, amivel meglep. Annyira viszont nem, hogy ne tudnám viszonozni és nagyon örülök, hogy ilyen tökéletesen indul a ma reggelem.

Mire végre kikászálódtunk az ágyból és felöltözve sétáltunk ki a szobámból, a konyhából már finom illatok keringtek a levegőben, nekem pedig összefutott a nyál a számban. Sima fekete Adidas rövidnadrágot és egy fehér pólót viseltem. Nem akartam nagyon kiöltözni. Reggeli után csak Linettékhez megyünk, hogy segítsek neki összepakolni. Kicsit aggódok a szülei miatt, de bízom benne, hogy nem lesz baj.

A konyhában anya és apa voltak és épp... nagyban smároltak nekünk háttal, ami kicsit sem megszokott volt számomra, szóval hirtelen lemerevedtem és nem igazán tudtam, mit reagálni. Linett óvatosan mellém lépett és ujjait enyémek köré kulcsolta, ami végre felébresztett és ezen elmosolyodva köszörültem meg torkomat, hogy a szüleim vegyék már észre magukat.

-Jó reggel! - szólalok meg élesen, Linett kezét fogva, aki mellettem állt és csendben figyelte a jelenetet.

-Ohh - rebbennek szét és egyértelműen anya van zavarban. Talán apától örököltem a lazaságomat. - Sziasztok! - szemeit lesütve lép el apától és tűrögeti haját füle mögé. - Nem is hallottam, hogy már felébredtetek.

-Gyanúsan csendben voltatok - nézek vissza anyára áthatóan, mire ő csak elkapja tekintetét ismételten.

-Ahogy ti is tegnap este - vág vissza apa kérdő tekintettel és kínosan érzem magam, amiért másodszorra is azt hiszi, hogy valami olyat csináltunk Linettel a szobámban. A mellettem álló lány nem mondott semmit, csak hallgatta a párbeszédünket. - Vagy nem azért zártad kulcsra a szobaajtódat? - kérdez vissza, amitől érzem, hogy kicsit zavarba hoz, pedig semmi oka nincsen.

-Ennyire nem vagy kreatív, hogy már rám akarsz nyitni? - kérdezek vissza szemrebbenés nélkül és tudom, hogy nem  leszek ezzel nagyképű, mert kettőnk között ez a haveri stílus teljesen elfogadott. Apa csak elenged egy halk nevetést.

-Azt hiszem kettőnk közül, én rendelkezek több tapasztalattal. - rázza fejét, majd Linetthez fordul. - Jól aludtál Linett? Dominik nem lökött le az ágyról?

-Nem dehogy - neveti el magát kissé megilletődve és picit talán közelebb is húzódik hozzám, anyától pedig ezért egy sejtelmes mosolyt kapok. Nem titkolom előle, mennyire boldog vagyok, hogy ez a lány most itt van mellettem és velem jön Lipcsébe.