Az iskola középpontjának lenni a legrosszabb értelemben, nem egy leány álom. Mikor olyanokért bántják az embert amiről nem tehet. Kim Taehyung is sajnos ebben éli mindennapjait. A mai nap sem volt másképp.
Szép nyári, napsütötte reggelen, az iskola utolsó napja és mégis olyan szörnyű, hogy szegény Taehyung is félve indult el. Kissé szakadt pólója térdéig ér, ezzel eltakarva alatta levő rövid nadrágot. Feszülten teszi meg azt a pár métert ami otthona és az iskola között van.
Lenéző pillantások, gusztustalan megszólalások, köpködések. Taehyung épphogy betette az iskola kapuján a lábát rögtön kapta az ívet mindenkitől. Ám a legrosszabb csak most jött, ugyanis megérkezett a suli legijesztőbb és legmenőbb fiú társasága.
- Kim Taehyung. Szia. - lép szegény fiú elé a társaság vezetője. Jeon Jeongguk.
- H-hello. - rezzen össze Tae.
- Látom ugyan az a póló van rajtad ami tegnap is, sőt meg előtte is ez volt rajtad. Adjak párat? Nekem van bőven. Mondjuk lehet kicsit szűkös lesz. A hájad szétszakítaná. - paskolja meg pufi pociját. - Mintha híztál volna néhány kilót. Tízet biztos. Vagy többet. Nocsak és nincs rajtad nadrág? - néz lejjebb. - Na de TaeTae. Nem szégyelled magad? - konyítja le alsó ajkát. - Nem szabad csupaszon járkálni Baba. Nem tanították meg neked a milliárdos szüleid? - simít Tae arcára. - Fuj. - Kapja el rögtön a kezét. - Rühes lettem. - törli a falba.
- H-hagyjál B-békén. - suttogja maga elé Tae de sajnos nem elég halkan így Jungkook is meghallotta.
- Mit mondtál te kis geci? - löki el így sikeresen a földre esett.
- Hagyj békén. - mondja egy kicsit hangosabban.
- Ch. Hallottátok? - néz körbe nevetve. - A mi kis Taehyungunknak megeredt a nyelve. Na ide figyelj te ótvaros. - tép bele selymes hajába. - Velem te így nem beszélsz. Te egy kis senki vagy. Értetted? Gusztustalan, undorító féreg aki inkább lesz egy csöves bánat minthogy a szüleitől elfogadja a pénzt. Az ilyennek szenvednie kell. És én sem nyugszom addig míg bele nem bolondulsz a bánatba. - Mondja végig Tae szemébe ami tele lesz könnyekkel. Sosem volt rá alkalom, hogy Jungkook megsajnálta volna Taet. De most mintha egy kisebb megbánást érezne.
Viszont ahelyett, hogy ott hagyná egyedül Taet, egy akkorát ver be neki, hogy azonnal elájul. Mindneki csak nevetett és tapsolt. Ám Jungkookban a bűntudat egyre nagyobb lesz, így rohamosan elhagyja az épületet.
- Hát felébredtél. - lép a hölgy Tae mellé aki lassan ébredezni kezdett.
- Istenem Tae, Kicsim. - siet hozzá édesanyja sírva. - Semmi baj életem. Itt vagyok. - simít az arcára.
- Emlékszel, hogy mi történt? - kezdi el vizsgálni az ápoló, Taet.
- I-igen. - görbül le egy könnycsepp az arcán mikor felidézi a történteket.
- Elmondanád kérlek? - ül le mellé az ápolónő mosolyogva.
- C-csak elestem. - minden ilyen alkalomkor, hiába teszi vele Jungkook azt amit de mindig megvédi, kihúzza a bajból. Hisz ő is azoknak a sorában áll akik fülig szerelmesek Jungkookba. Csak sajnos tudja, hogy neki az esélye egyenlő a nullával. Még.
- Rendben van Taehyung. Rakok új tapaszt az arcodon levő sebere és mehetsz is haza. Sajnálom, hogy pont az utolsó nap történik ez veled. - mondja kedvesen a hölgy.
- Tae. - fordul az említett felé édesanyja már a kocsiban. - Az orvost át tudod verni de engem nem. Kérlek mond el, hogy mi történt valójában.
Tudta Taehyung, hogyha elmondja neki akkor biztos intézkedni fog amit persze nem akar. De ha meg nem mondja el neki az igazat akkor haragudni fog rá amit meg pláne nem akar.
- Mielőtt elmondom ígérd meg, hogy Te nem teszel semmit. Majd én fogok. - mondja halkan az utolsó rövidke mondatot.
- Kicsim. Anyád vagyok. Az a dolgom, hogy megvédjem a gyerekem. - puszilja meg puha arcocskáját.
- Tavaly óta bántanak mint szavakkal, mint tettekkel. Az egyik osztálytársam folyton belém köt, megaláz, megver. Ez volt ma is.
- Mi miatt bánt?
- Magam miatt. Duci vagyok, szakadt ruhákba járok. És úgy az egész létem miatt.
- Drágám. Én és apád mindig mondtuk neked, hogy veszünk neked új dolgokat. Sőt. Vettünk is csak te butuska nem vagy hajlandó felvenni.
- Ezen szeretnék változtatni. Holnap elmegyünk vásárolni. Meg akarok változni. És meg is fogok.
És milyen jól is tette.
YOU ARE READING
Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)
Fanfiction- Tae, kérlek. - néz Jungkook könyörögve, könnyes szemekkel az előtte pár máterrel álló Taehyungra. - Kettő kibaszott évig voltam egy célpont mindenki számára, de leginkább neked. Aztán hirtelen megváltoztam és engem akarsz. Azt hiszed, hogy majd...