Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨14. Rész✨

Tae könnyes szemekkel állt fel az ágyról és lassú léptekkel közelítette meg Jungkookot. Az anyuka halkan hagyta el a szobát, hisz tudta, hogy ő most nem kell ide.

Taehyung mikor Jungkook elé ért, óvatosan arcára simított.

- Jól áll a piros haj.

Tae csak enyhén sírva felnevet és, Jungkook ajkaira hajolt. Másfél évig nem ízlelhette puha ajkait és most végre megteheti. A csók viszont nem tartott sokáig, ugyanis Tae keserves sírásba kezdett.

- Itt vagyok Babám, itt vagyok. - kuncog Jungkook. Viszont ő sem bírta már sokáig. Belőle is kitört a sírás. Ennyi idő után, újra egymásé lehetnek.

- A-annyira hiányoztál Gukie.

- Te is nekem Kicsim. Te is nekem.

Jungkook, Taehyung combja alá nyúlt majd az ölébe kapva sétált az ágyhoz. Leült rá, s Taet a lábára ültetve, élvezték egymás közelségét.

- Tudtad, hogy a szüleid mire készülnek? - kérdezte Tae mikor már kicsit lenyugodtak mind a ketten.

- Nem. Mikor eljöttek ide értem akkor találták ki ők is. Rám se hederítettek mikor elmondtam, hogy én sehova nem megyek nélküled. De mivel még csak tizenhét voltam azaz kiskorú, így nem volt nagy szavam ellenük. Muszáj volt velük mennem.

- Tényleg megtiltották, hogy velem beszélj?

- Tényleg. Letiltottak téged mindenhonnan és figyelték a telefonomat 0/24-be. Esélyem sem volt veled felvenni a kapcsolatot. Ezért üzentem Yoongival.

- Mikor kell vissza menned?

- Soha.

- M-mi? - döbben meg Taehyung.

- Veled maradok. A szüleiddel beszéltem. Amíg nem találunk egy hazát magunknak addig itt fogok lakni. Veletek.

- Tényleg?

- Igen. - nevet fel Jungkook.

Taehyung úgy érzi végre minden jó lesz. Minden újra a régi, boldog idő lesz. És az is lett.

- Nagyon sokat fogytál. Minden rendben? - méri végig Taet újra.

- Nélküled enni sem tudtam már. Nem volt étvágyam. Csoda, hogy egy héten egyszer ettem.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád. A szüleidé. Te semmiről nem tehetsz. Apropó szüleid. Velük mi lesz?

- Semmi. Viszik addig a céget még fel nem adják, mert, hogy én biztos nem veszem át.

- Nem is beszélsz velük?

- Nem. Te sokkal fontosabb vagy mint azok akik szét akartak minket szakítani. És tudod miért?

- Miért?

- Mert szeretlek. - suttogj a a fiatalabb ajkaira amit birtokba is vesz.

- Én is szeretlek téged Gukie. Mindennél jobban.

- Most minden rosszat félre téve. Szép Amerika? - kérdezi meg Tae édesanyja Jungkookot a vacsoránál.

- Gyönyörű. De nem bántam meg, hogy ott hagytam. Sőt.

- Ennek örülök. Sokszor jártunk ott üzleti út miatt.

- Apropó üzlet. Hogy megy a cég? - érdeklődik Jungkook.

- Nagyon jól. Egyre többen veszik a könyveinket. És sokkal többen akarnak nálunk dolgozni íróként. - mondja büszkén Mrs. Kim.

- Ezt örömmel hallom. - mosolyodik el őszintén Kook. Hatalmas boldogság árad végig a testén, hogy tudja azt, hogy Tae szüleinek a cége sokkal jobban megy mint az ő szüleinek.

- És a szüleidnek, hogy megy?

- Nem a legjobban. Azok után, hogy kiköltöztünk rengetegen felmondtak. És, hogy őszinte legyek nem is fizették meg olyan jól az embereket. Több ment a zsebbe mint, hogy oda adják a dolgozóknak. Azért sem szeretném átvenni a céget. Had menjenek csak csődbe. Azok után amit velem tettek, rám ne számítsanak.

- Biztos ezt látod jónak? - kérdi óvatosan Tae apukája

- Igen Mr. Kim. Nem érdemlik meg, hogy én legyek az örökös. Hiába fognak nekem könyörögni nem fog érdekelni. Fájjon nekik is mint ahogyan nekem fájt. - húzza magához jobban Taet.

- Annyira jó titeket együtt látni, újra. Tae is sokkal vidámabb mióta itt vagyok Jungkook.

- Pedig csak néhány órája vagyok itt. - kuncog Jungkook miközben Taere néz.

- Mikor megjelentél anya mellett, már akkor vidámabb voltam mint másfél éve.

A szülők csak meghatódva elmosolyodtak, hisz tudták, hogy vissza kapták a mindig mosolygós fiúkat.

- Végre mosolyogva alszom ma el. - suttogja Tae miközben szorosan Jungkookhoz bújt.

- Végre minden jó lesz.

- Ígéred?

- Ígérem. - válaszolja Jungkook. - Egyébként. Végül mi lett BamBammal?

- Bevallott mindent a rendőrségen és elmegyógyintézetbe küldték. De nem maradt meg sokáig. Egy hét után felakasztotta magát.

- Nem azt mondom, hogy nem érdemelte meg, de ez durva. - mondja kissé meglepődve. Gyűlölte BamBamot de senki nem érdemelt volna ilyen halált. - És a feneked, hogy van? - teszi fel azt a kérdést ami azóta fogalmazódott benne mióta vissza jött.

- Mostanra már teljesen begyógyultak a repedések. Miután elmentél egy hétig nem voltam hajlandó senkit sem magam mellé engedni nemhogy, még lekezeljen és még én sem kentem be. Szóval majdnem kórház lett a vége. De végül anya rábeszélt így épphogy megúsztam.

Jungkookot nagyon bántotta a dolog. Tudta, hogy ő tehet erről. Tudta, hogyha jobban ellenkezik a szüleivel szemben nem ment volna el. De mégsem tette. Magát hibáztatja egy olyan dolog miatt amiről mindenki tudja, hogy nem tehet.

- Ne mert magad hibáztatni megint. - szólal meg Tae mikor látta Jungkook arcát.

- De ha jobban ellenkezem akkor...

- Akkor is velük kellett volna menned mivel kiskorú voltál. Jungkook, ne a múlton rágódjunk. Elmúlt és nem tudjuk már megváltoztatni. A lényeg, hogy végre itt vagy és, hogy végre minden olyan lesz mint ezelőtt.

- Nagyon szeretlek Taehyung. Elmondani nem tudom, hogy mennyire.

- Én is szeretlek téged Jungkook. És örülök, hogy mindezek mellett kiálltál a szerelmünk mellett. Ezért holnap szeretnék neked egy ajándékot adni. Egyedül leszünk itthon, miénk az egész ház. - Mondja egy kacér mosollyal.

- Hm. Már alig várom. - suttogta Tae ajkaira amire rá is hajolt.

Jó kis napnak néznek elébe.

_____

Már csak egy (18+-os) rész és epilógus.