Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨6. Rész✨

Miután Jimin és Jungkook vissza értek Yoongiékhoz, Tae azonnal a szőke kezére fogott és húzni kezdte őt a termük felé.

Míg Jimin és Jungkook elvoltak addig Yoongi is bocsánatot kért, hiába ő nem tett semmi rosszat. De mindig ott volt Jungkook mellett és sosem állította le.

- Miről beszéltetek? - kezd el rögtön faggatózni Tae.

- Csak megkapta a magáét.

- Megütötted?

- Csak egy pofon volt.

- Menthetetlen vagy. - Nevet fel Tae.

Jimin olyan számára mint a testvére, mint a bátyja. Mindig is többet törődött Jimin Taevel mint márki más.

- Tudod mit utálok a legjobban ebbe a suliba? - mondja szenvedve Jimin. - Mikor az utolsó óránk külön van. Nem akarsz át jönni japánra? Sokkal jobb mint az angol.

- Jimin, már csak kettő év. Már ennyit kibírtál nélkülem, most is ki fogod. És amúgy is. 45 percet csak kibírsz.

- Ahj. Olyan izé vagy.

- Na ne durcizz mert itt jön a lovagod.

- Sugie? - csillan fel rögtön Jimin szeme mikor meglátta a párját.

- Szia Baba. - csókolják meg egymást amit a kettő jelenlévő szingli elég kellemetlenül ért. Mindenfele néztek csak az éppen csókolózó párra nem. Aztán megakadt a tekintetük az egymáséba. Tae hiába gyűlölte az előtte álló személyt, mégis szerette. Ő az a személy akitől mindig hatalmasat dobban a szíve. Lehet nem mutatja ki de megörül érte. Mikor a múltkor olyan közel voltak egymáshoz, vagy mikor megvédte őt BamBammal szemben és megölelte. Lepkéket lehetett volna vele fogni olyan boldog volt.

- É-én megyek. - Kerüli ki Tae a társaságot.

Az angol teremhez érve helyet is foglalt. De viszont egy nagyon foltos dolgot elfelejtett. Mégpedig azt, hogy Jungkook is angolos, szóval vele lesz egy terembe mint a nap többi órájában.

- Leülhetek ide?

Tae meglepődve nézte a mellette álló feketét aki reménykedve néz a szemébe.

- Persze.

- Köszönöm.

Mikor Jungkook helyet foglalt azonnal megérezte Tae mennyei illatát. Vanília. A kedvenc illata.

Tae folyton számolgatta a perceket de az sehogy sem telt gyorsabban a kelleténél. Az idegesség leginkább csak akkor nőtt benne mikor megérezte a padtársa kezét a combján.

- M-mit csinálsz? - suttogta Tae félve.

- Látom, hogy feszült vagy. Minden rendben?

- Persze. Hogyne lenne minden rendben? Éppen amellett ülök aki megkeserítette az életem kettő éven keresztül.

- Tae..

- Inkább figyeld az órát. A kezed pedig vedd le rólam. Tudtommal rühes vagyok nem? - mondja gúnyosan miközben leszedte magáról, társa kezét.

- Sajnálom. - mondja halkan Jungkook majd végleg az órának szenteli figyelmet. Vagyis kívülről úgy tűnik. Az agya csak is Taen forog.

- Jeongguk, figyelsz?

- Persze tanárnő.

- Legközelebb ne bambulj el kérlek.

- Rendben, bocsánat.

Tae imáját meghallva az isten, végre kicsengettek. Amilyen gyorsan csak tudta össze szedte a cuccait és szaladt is ki a teremből.

- Na mizu? Mellé ültél? - jelenik meg Yoongi Jungkook mellett.

- Aham.

- Történt valami?

- Aham.

- Kook. - fogja meg a karját az éppen elhaladó Jungkooknak.

- Mi van?

- Mi a baj?

- Csak menjünk most. Jó? Majd mesélek. - hajtja le a fejét a fekete. - Ne haragudj Hyung. Nem akartam bunkó lenni.

- Semmi baj Kook. De tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.

- Tudom. És köszönöm.

A teremből kilépve észre vették, hogy 4 srác Taevel kötegszik.

- Na akkor mikor jössz nálam? Sokan leszünk. Élvezni fogod.

- Nem vagyok kurva. - mondja halkan Tae.

- Nekem nem úgy tűnik csini baba. Elég ribancos ahogy kinézel. És a segged is bomba. Jó baszni való. - Markolja meg BamBam az említett területet.

- Nem hallod? Ő nem egy kurva. Ha áll a faszod akkor menj a sarokra ott találsz eleget. De őt hagyd.

- Megint te Jeon? - fordul felé BamBam.

- Ki más? A múltkor nem volt elég, hogy eltörtem az orrod?

- Elég nagy a szád Jeon. Csak az a baj, hogy nincs mire. Na de TaeTae baba. Akkor mi is volt azzal a baszással?

- Ebből elegem van. - ragadja meg Jungkook BamBam pólóját és a földre rántja. - Nem meg mondtam neked hogy hagyd őt békén? - kezdi el izomból ütni a fejét. BamBam haverjai viszont nem voltak ilyen kemények. Amint a vezetőjük földre került ők elszaladtak.

Jungkook csak akkor állt meg az ütésbe mikor észre vette, hogy mellette Tae sírva rogy össze.

- Istenemre esküszöm, hogyha meglátlak megint a közelébe kinyírlak. - rúgott meg egy utolsót BamBamba és Taehez sietett. - Semmi baj. Itt vagyok. - öleli magához a barna rázkódó testét. - Gyere haza viszlek.

- Ne... Maradj. Kérlek. - mondja Tae könyörögve és jobban húzta magához Jungkookot.

- TaeTae? Mi történt? - szalad oda melléjük Jimin.

- BamBam. - ennyit tudott kimondani szegény fiú a félelemtől.

- Mit csinált már megint?

- Magáénak akarja Taet. - suttogja Yoongi.

Jungkook egyáltalán nem figyelt a külvilágra. Most egyetlen egy dologra tudott koncentrálni. Mégpedig a szorosan hozzá bújó Taehyungra.

- Kicsit megnyugodtál? - simít fejére Jungkook

- Igen. - húzódik el Tae. - Köszönöm... ismét. - kuncog fel.

- Az ilyet nem kell köszönni Tae. - fogja két keze közé puha arcát és a homlokára ad egy hosszú puszit. - Menjünk. - Fogja meg Tae kezét Jungkook és a kijáratot vették célba.

- TaeTae. Nem baj ha én Sugieval megyek?

- Nem Jimin. Menj csak nyugodtan. Haza találok egyedül.

- Haza kísérlek. - ajánlotta fel Jungkook.

- N-nem kell.

- Nem szeretném ha a mai után egyedül mennél haza.

Tae legszívesebben nem ellenkezett volna, de nem is pártolta az ötletet.

- Rendben. - mondja halkan. Elköszönnek a gerlepártól és el is indulnak.

Egyaránt se Jungkook, se Tae nem számított arra, ami történni fog. Bár ne kísérte volna el Jungkook Taet.

- Szia Gukie. - szalad oda hozzájuk egy lány és azonnal Jungkookra veti magát akit meg is csókol.

Tae szíve így is darabokban volt. De, ahogyan ezt most látta az ezernyi darab is milliónyira tört. Könnyeit szabadon engedve szaladt hazáig. Mikor már azt hitte hogy minden rendben lesz köztük és talán össze is jönnek. De mégsem. A barna fiú még jobban magába zuhant.