Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨Epilógus✨

Taehyung és Jungkook lassan egy éve együtt élnek, boldogan. Egy kis kutyust is örökbe fogadtak, akinek Yeontan lett a neve. Viszont nem volt mindig felhőtlenek a boldog napok.

Jungkook szülei nem adták fel a harcot. Egy-két hónapig úgy voltak vele, hogy a fiúk meggondolatlan volt, és azért hozott ilyen hirtelen döntést. De mikor rájöttek, hogy bizony a egyetlen gyerekük, komolyan gondolta amit mondott így azonnal felkeresték.

Hónapokig próbálták rávenni Jungkookot, hogy vegye át a csőd szélén álló céget. Ám Jungkook nem adta ilyen könnyen magát. Igen is ő jó döntést hozott és nem hajlandó rajta változtatni. Így a szülők feladták a harcot. A cég csődbe ment, nekik meg muszáj volt valami munkát keresni, hogy meg tudjanak élni.

Jungkook sajnálta, és meg is fogalmazódott benne, hogy megbocsásson nekik. De tudta, hogyha nem áll a sarkára akkor a most nem lenne itt. A szülei miatt ment majdnem tönkre a kapcsolata, a boldogsága.

Taehyung szülei nyugdíjba mentek így Jungkookkal átvették a céget. Mivel már egy gyerkőcre is vigyázni kell, mert 3 éve össze házasodtak és már fél éve örökbe fogadtak egy gyönyörű kislányt, Jiyeongot, így valahogy meg kellett oldani, hogy valaki mindig vigyázzon rá. De a nagyszülőknek rengeteg idejük van, szóval ők vigyáznak Jiyeongra.

- Hát szia Életem. Hiányoztunk angyalom? - veszi ki Taehyung a baba ágyból a kis Jiyeongot aki csak párat gügyögött. - Hallottuk nagyitól, hogy nagyon jó kislány voltál. - mondja mosolyogva Tae miközben a nappali felé közelednek.

Jungkook a kanapén ülve várta férjét és a kislányát. Hihetetlenül boldog most. Élete szerelme végleg az övé, akivel közös babájukat nevelheti. Persze van olyan pillanat mikor szóba jön a múlt, ami az iskolában történt. De próbálnak minél hamarabb elfelejteni mindent.

- Hát szervusz apa egyetlene. - öleli magához Taet és a kislányra néz.

- Olyan aranyos. - suttogja Taehyung.

- Igen az. Kis édes. - mondja Jungkook.

- Csak nem álmos itt valaki? - kuncog Taehyung mikor meglátja, hogy kislánya egy nagyon ásít. Még szerencse, hogy a nappaliba is csináltak egy kis ágyat ahova be is rakta miután elaludt Jiyeong.

- Baba. Gyere együnk.

- Nem akarom itt hagyni.

- Már alszik Kicsim. Nem lesz semmi baja. Gyere együnk hisz semmit nem ettél egész nap te sem. Anyukád csinált finom Kimchit. - suttogja a nyakára.

- Jó menjünk. - sóhajt Tae majd egy utolsó puszit nyomva kislányuk homlokára, elindultak a konyhába.

A nap hamar véget ért, így végre az ágyban tudhatják magukat a szerelmes pár.

- Jungkook... - szólal meg Tae egy kis idő után.

- Mondjad Baba.

- Köszönöm. - néz fel boldogan a másik szemébe aki csak kíváncsian fürkészi a fiatalabbikat. - Hogy küzdöttél értem a gimibe. Hogy megmentettél. Hogy vissza jöttél Amerikából miattam. Hogy az első szeretkezésem veled történt meg. Hogy megkérted a kezem és együtt mondtuk ki a boldogító igent. És nem utolsó sorban, köszönöm, hogy veled nevelhetem fel a lányunkat. Elképzelni nem tudnám mi lenne most nélküled. Ha akkor nem vagy olyan velem akkor most sem lennénk itt. Ugyan az a duci, szakadt pólóba járó fiú lennék aki voltam. De te megtanítottál arra, hogy megváltozni néha nem árt. És tessék. A gimis szerelmem, most a férjem. - mondja mind végig Jungkook szemébe aki csak meghatódva hallgatta a kisebb vallomást. - Röviden, nagyon hálás vagyok neked. Örülök, hogy így alakult az életem. Veled. - törli le Jungkook arcán végigfolyó könnycseppet.

- Nagyon, de nagyon szeretlek Taehyung. El sem tudod hinni mennyire boldog vagyok. - öleli magához a már kékes hajút.

- Én is szeretlek téged Jungkook. Mindennél és mindenkinél jobban. - hajol ajkaira.

És így lett gyűlöletből, szeretet. Ez egy elkényeztetett, önfejű fiú és egy ártatlan, aranyos fiú története. Ez Jungkook és Taehyung története