Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨12. Rész✨

- Nem kell Kook. Majd meg csinálom én. - kezd el azonnal ellenkezni Taehyung. Kissé zavarba ejtő már maga a gondolat is, hogy Jungkook éppen azt a részt akarja bekenni.

- Tae. Picim. Elhiszem, hogy ez is kellemetlen neked mivel nem olyan régóta vagyunk együtt, és már ilyen helyeken érintkezünk. De bízz bennem. Én csak jót akarok neked. Rendben?

Tae szíve meglágyult mikor Jungkook szemeibe nézett. Tudta, hogy igaza van a feketének. Csak a jót akarja neki most már. Meg akarja védeni mindentől és mindenkitől. És segíteni akar neki ahol csak tud. Ebben a helyzetben vannak most is. Tae is tudja, hogy nagy szenvedések árán tudná lekezelni magának, de megijedt. Soha senki nem ért még olyan helyen hozzá, kivéve BamBam és az orvos. BamBam miatt történt ez az egész, aki persze nem is óvatosan tette amit tett. Az orvos pedig csak megvizsgálta. De Jungkook. Ő a párja. És mind a ketten tudják, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat is mikor szexuálisan lesznek együtt. Hisz Tae leginkább csak akkor tervezte azt, hogy felfedezik egymás testét, mindenhol. Erre tessék. Egy beteg állat miatt Jungkook már ismerni is fogja Tae lent elhelyezkedő részét.

- Rendben. Csak kérlek gyorsan essünk túl rajta.

- Baba. - fordítja maga felé Tae fejét Jungkook. - Ha attól félsz, hogy valamit fogok csinálni. Megnyugtatlak, hogy nem. Nem fogok neked több fájdalmat okozni semmilyen értelemben. Érted?

- Értem. Köszönöm. - hajol Jungkook ajkára a fiatalabb.

Tae már deréktól lefelé, meztelen volt. A vöröslő feje, a párnákba temette, s így várta Jungkookot, aki a barna szüleivel telefonál.

- Na itt vagyok. A szüleid próbálják gyorsan letudni az üzleti utat és minél hamarabb haza jönnek. De addig én itt leszek veled. - mondja Jungkook miután leült Tae mellé. - Fáj még?

- Igen.

- Nagyon?

- Elviselhető.

- Rendben.

Áll fel, majd a kenőcsöt elveszi a polcról és Tae mögé sétál. Mivel látja a fiatalabbikon, hogy elég feszült, úgyhogy vissza mászott hozzá és a nyakára csókolt.

- Baba, kérlek egy kicsit nyugodj meg. Csak bekenem és végeztünk is.

- Tudom de olyan...

- Zavarba ejtő. Elhiszem. De bízz bennem, kérlek.

Tae a fejét Jungkook felé fordította, akivel mikor találkozik a  tekintete, azonnal megnyugszik, hisz Jungkook szemében látja, hogy tényleg csak segíteni akar.

-  Rendben. - lazul el egy kicsit amit Kook is észre vesz így vissza mászik Tae lábaihoz.

Két farpofáját megfogja és kissé széthúzta, így szembe találta magát a kissé véraláfutásos, varas repedésekkel.

- Tényleg olyan csúnya ahogy az orvos elmondta? - szólal meg halkan Tae.

- Nem a legszebb.

Tae ezt a mondatot hallva, szemei könnybe lábadtak. Úgy gondolja, hogy Jungkook emiatt el fogj őt hagyni.

Jungkook miután végzett, Taere fenekére terítette a paplant, és azonnal mellé feküdt.

- Készen van. Na, látod csak nem volt olyan vészes... Kicsim? Mi a baj? - kezd el rögtön aggódni Jungkook mikor szembesül azzal a ténnyel, hogy Szerelme éppen halkan sírdogál.

-  M-most el fogsz hagyni?

- Miért hagynálak el Baba?

- Őszintén, Jungkook. Ki akar együtt lenni egy repedt lyukú fiúval? - Taehyung direkt használt mocskos szavakat. Tudta, hogyha igaza van akkor Jungkook, így be is vallja. De ez nem teljesen így van.

- Baba. Engem nem a "lyukad" érdekel, hanem te. És szerintem még ott IS tökéletes vagy. - emeli ki az "is" szavacskát. - Ne hidd azt, hogy most egy olyan dolog miatt hagylak el amiről nem tehetsz Baba. És őszintén meg is mondom neked, hogy nem is készüllek elhagyni.

Taet ezek a szavak nagyon meghatották. Leginkább az teszi őt most boldoggá, hogy nem a testéért szereti őt hanem önmagáért.

- Akkor tényleg nem zavar?

- Dehogy zavar Életem. Be fog gyógyulni. Addig is én foglak ápolni.

- Mi lenne velem ha te nem lennél?

- Valószínűleg sokkal boldogabb lennél.

- Ezt, hogy érzed?

- Miattam történik minden. Most csak gondolj bele. Ha nem kezdelek el bántani nem változtál volna meg és akkor BamBam nem csinálta volna meg ezt miután összejöttünk.

- Kook. - fekszik az oldalára Tae, kissé szenvedve. - Ha te nem szekáltál folyton akkor most nem lennénk együtt. És most sem lennél mellettem. Szóval ha azt nézzük, jól tetted, hogy folyton bántottál.

- De ezzel, hatalmas sebet hagytam a szívedben.

- El fog múlni. Sőt. Már mióta velem vagy és folyton bebizonyítod, hogy csak a jót akarod nekem, azóta for be az a seb. Sőt. Már nem is gondolok vissza a rossz cselekedeteidre.

- Tényleg?

- Tényleg. Inkább hálás vagyok neked.

- Miért?

- Amiért itt vagy. - hajol az idősebb ajkaira.

Tae tényleg hálás amiért Kook folyton vele van és megvédi.

- Tae, Életem.

- Anya? - fordul az ajtó felé Tae kíváncsian.

- Kicsim, jól vagy? - szalad rögtön hozzá a nő és agyon puszilgatja.

- Kettő napja beszélt veled Kook.

- Amilyen gyorsan csak tudtunk jöttünk. De kérlek mond, hogy jól vagy.

- Igen anya már jobban vagyok egy kicsit. Kook folyton itt volt velem és mindig lekezelte a sebem.

- Nagyon szépen köszönjük Jungkook, hogy megvédted a fiúnkat. - Szól közbe Tae apja.

- Ugyan Mr. Kim. Hisz ez a dolgom. Megvédeni ami az enyém.

- Őszintén megmondom neked Jungkook, hogy sosem gondoltam volna, hogy a fiamnak ilyen helyes és figyelmes párja lesz. Hozzá való vagy.

- Köszönöm.

- Jeon Jeongguk. Most azonnal megfogod a holmid és haza tolod a segged. - jelenik meg hirtelen Jungkook anyja.

- Anya te mit keresel itt?

- Nem engedtem meg, hogy beszélj. Takarodj a kocsiba.

- Na de Jia, mit képzel, hogy valaki házába csak úgy beront? - néz rá kissé idegesen Tae anyja.

- Itt van a fiam. Mit várt? Majd hagyom, hogy tele beszélje a fiam fejét azzal, hogy az önök szaros cégét vezesse ezzel a szukával? - biccent Tae felé.

- Na álljon meg a menet. Rólam úgy beszél ahogy akar. De, hogy a fiamat lehordja na azt már nem.

- Leszarom magát is és a fiát is. Jungkook. Indulj.

Tae és Jungkook nem tudta mit tegyen. Kétségbeesetten nézték hol egymást, hol a feszült családanyákat. Jia megunta a várakozást. Jungkook elé lépett és a csuklójára fogva rángatta ki a házból.

- Holnapra pakold össze minden fontos cuccod. - mondja Jungkook apja aki eddig a kocsiba várt.

- Miért?

- Elköltözünk.