Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨9. Rész✨

Tae és Jungkook amilyen gyorsan csak tudtak szétrebbentek és a női hang felé pillantottak.

- A-anya ez ne...

- Ki ez a fiú és miért enyelegsz vele a kanapén? Buzi vagy?

- Anya ő itt Kim Taehyung és...

- A Kim vállalat főnökeinek a fia vagy?

- I-igen.

- Akkor szépen megkérlek téged, hogy távozz és soha többet ne menj a fiam közelébe.

- Rendben. E-elnézést. V-viszlát. - siet az elő szobába ahol a cuccait felkapva hagyja el a hatalmas házat. Jungkook azonnal utána futna ha apja nem fogott volna a kezére.

- Tényleg buzi vagy fiam? Így, hogy lesz örökös a cégnél?

- Leszarom azt a kurva céget.

- Hogy beszélsz? Erre neveltünk mi?

- Hogy mit csináltatok? Neveltetek? Me nevettess már. Nem is ismeritek a fiatokat. Nem, hogy neveltek is. Itthon sem vagytok heteket, vagy akar hónapokat. Azt sem tudjátok mit szeretek meg mit nem.

- Na ebből elég volt fiatal úr! Takarodj a szobádba és reggelig meg ne lássalak! - förmed Jungkookra, édesapja.

Jungkook csalódottan megy a szobájába de hamar átment dühbe. Amit szobájába ért törni, zúzni kezdett. Végre valami helyre jön de rögtön tönkre is megy.

Taehyung hazáig rohant. Ám mikor a szobája ajtaját bezárta azonnal sírni kezdett. Fájt neki. Borzasztóan. Végre minden jó volt... egy ideg. Miért kell mindennek elbaszódnia?

- Szia TaeTae. - sétál Tae mellé Jimin.

Tae egy órával hamarabb ért be a suliba mint ahogy szokott. Nem szeretett volna a szüleivel találkozni, nehogy szóvá tegyék a tegnap történteket.

- Szia. - mondja halkan

- Baj van?

- Csak az van.

- Taehyung? - néz be a terembe Jungkook. - Hát itt vagy. - siet oda hozzá de még mielőtt magához húzta volna, Tae a hátára kapta a táskát és kikerülte. - Tae?

- Jungkook kérlek hagyj békén.

- Nem, Tae. Állj meg. - ragadja meg a csuklóját.

- Jungkook. Mi nem lehetünk együtt. Nem fogod fel? És most kérlek engedj el. Órára kell mennem. - rántja ki a kezét Jungkook erős szorításából és elindult a megfelelő terem felé.

Viszont Jungkook ezt nem hagyta, így rögtön utána ered. Ismét a karjára fog de most a falnak is löki és ajkaira hajol. Tae az elején ellenkezik de Jungkook puha ajka ámulatba ejtette, így szabad karját Jungkook arcára téve csókolt vissza.

Mindenki aki elhaladt a folyosón nem értette mi folyik. Csak nézték a csókolózó szerelmes párt és elmélkedtek a rosszabbnál rosszabb teroriákon.

- Nem érdekel a szüleim véleménye. - hajol el egy kicsit Taetől Jungkook.

- A kettő cég ellenfél egymásnak Kook. Szerinted mit szólnának az emberek ha a kettő örökös egy párt alkotnak?

- Leszarom. Engem nem mások érdekelnek hanem, te. És ha én veled vagyok boldog akkor veled is maradok.

- Az én szüleim elfogadják, de a tieiddel mi lesz?

- Azzal te ne törődj. Van pénzem. Azzal próbálnak kárpótolni mikor nincsenek itt. Ha nem fogadják el, hogy mi együtt vagyunk akkor külön költözök tőlük.

- És velem mi lesz? Itt hagysz?

- Dehogy hagylak. Nem költöznék olyan messzire. Sőt. Akár hozzám is költözhetnél.

- Komolyan?

- Persze. Azt mondtad, hogy a szüleid elfogadnak minket. Majd mi visszük a céget ha úgy van. A szüleim meg bekaphatják.

Tae nem mondott semmit csak egy hatalmas mosollyal ajkain vette birtokba Jungkook párnácskáit. Most már biztos benne, hogy a fekete tényleg jóvá akarja tenni a hibáit. És sikerült is neki.

- Köszönöm. - suttogja Tae.

- Micsodát? - öleli át jobban Tae derekát.

- Hogy betartottad az ígéreted. Meg úgy mindent amit értem tettél ebben az egy hónapban. 

- Én megmondtam, hogy küzdeni fogok érted.

- Jól is tetted. - csókolná meg ismét Tae Jungkookot ha a szőke hajú barátjuk nem ugrott volna rájuk. - Jimin!

- Ne haragudjatok de olyan kibaszott aranyosak vagytok. Istenem. Annyira boldog vagyok. - mászik le róluk.

- Úgy érzem sok ilyen romantikus pillanatot fogsz elrontani. - Morogja Jungkook mikor felállt. Tae pontosan hallotta amit mondott, így mosolyogva fogott arcára és hajolt puha ajkára. - Sosem fogom megunni. - mondja csukott szemmel a fekete miután elváltak egymástól.

- Menjünk órára. - fogja meg Tae Jungkook kezét és el is indultak az terem felé.

A napnak hamar vége lett így Jungkook és Tae kissé csalódottan ment ki az suli épületből.

- Haza kísérjelek? - öleli át Jungkook Tae derekát.

- Nem kell. Nehogy rá jöjjenek a szüleid, hogy velem vagy.

- Taehyung, engem nem érdekel a szüleim véleménye.

- De engem viszont igen. Tudod jól, hogy mindig veled akarok lenni de így, hogy bármelyik pillanatban észre vehetnek, kicsit kellemetlen.

- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra haza felé.

- Pár percre lakom innen Gukie... V-vagyis.

- Hívhatsz így. A te szádból ezerszer jobban hangzik. Én, hogy becézzelek? Taehyung, Tae, TaeTae, Baba, Kicsim, Életem, Szerelmem?

- A szerelmed vagyok? - csillan fel Tae szemem az utolsó becenév hallatán.

- Még szép, hogy az vagy. Én kis szerelmem.

- Folyton zavarba hozol. - bújtatja Jungkook nyakába, vörösödő arcát.

- Aranyos mikor zavarban vagy. - szorítja magához jobban.

A meghitt pillanatot Jungkook telefonja zavarta meg.

- Ne haragudj. - engedi el kedvesét és felveszi a telefont. - Szia anya. Mondjad. - szólal meg hanyagul.

- Jungkook, kisfiam hol vagy?

- Anya még a sulinál.

- Kivel vagy?

- Yoongival. - néz Tae szemébe. Ha tehetné, az igazat mondta volna el de tudta, hogy Tae így is fél Jungkook szüleinek a véleményétől.

- Akkor köszönj el tőle és gyere haza. Nem szeretném ha azzal a Kim gyerekkel össze futnátok.

- Rendben anya. Nemsokára otthon leszek. Szia.

- Menned kell? - kérdi Tae egy kisebb mosollyal.

- Igen.

- Akkor majd hétfőn találkozunk. - simít Jungkook arcára. - Szia. - indulna el, ha a fekete nem húzná vissza egy hosszú csókra.

- El akartál menni csók nélkül?

- Ne haragudj. Még hozzá kell szoknom.

- Akkor ezentúl sűrűbben foglak megcsókolni. Kezdve most. - tapad ismét a fiatalabb ajkaira.