Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨5. Rész✨

- TaeTae. Ébresztő életem. Ugye nem szeretnél késni?

- Anya ma nem maradhatnék inkább itthon?

- Történt valami? Megint bántanak? Be menjek?

- Nem anya. Csak.. - tudta Tae, hogy az igazat kell elmondania hisz édesanyja észreveszi ha hazudik neki. - Jungkookkal nem szeretnék találkozni. - végülis ez az igazság. Nem szeretne vele egy térlegben lenni a tegnapi nap miatt.

- Megint szekál?

- Nem. Bocsánatot kért tőlem már az első nap. És mint kiderült nem is nagyon én voltam a hibás amiért bántott hanem ő maga mert egy önfejű féreg.

- Értem. Figyelj ha szeretnéd beszélek Jimin szüleivel, hogy engedjék el ők is. Addig sem vagy egyedül. Rendben?

- Rendben. Köszönöm.

Tae anyukája mindig is ilyen gondoskodó volt. Csak a legjobbat akarta a fiának. Tudja, hogy nincs annyi köze ahhoz, hogy a fiát bántották a suliban, de ő mégis hibáztatja magát. Ha hamarabb tudta volna, akkor nem lett volna a fiából egy lelki roncs. De ő így is mellette áll mindenben.

- ... Aztán elmentem sírva.

- Mekkora egy tuskó. Csak menjünk holnap az iskolába. Akkorát be verek neki, hogy megbolondul. - Mondja idegesen Jimin miután Tae elmesélte a tegnap történteket.

A feszült levegőt Jimint telefonjának a csörgése tört meg. A szőke meg sem nézte ki hívja, azonnal felvette.

- Halló? - szól a készülékbe hanyagul.

- Na de Édes. Így kell köszönteni a párod. - kuncog a vonal másik oldalán Yoongi.

- Sugie?

- Igen én vagyok az. Baj van? Hallom a hangodon, hogy ideges vagy.

- Minden rendben van, ne aggódj. Épp Taenél vagyok.

Mivel Yoongi részéről a telefon eléggé hangos annak ellenére is, hogy nincs kihangosítva, így Jungkook hallott mindent.

- Miért nem jöttél ma suliba? - tér a lényegre Yoongi.

- Tae anyukája felhívta az enyémet, hogy ha vele megy akkor maradjak TaeTaevel. Elég rossz állapotban van. Rossz hangulata van szegénykémnek. Szóval vigasztalom. De valószínűleg holnap már megyünk. Bár Tae lehet nem.

- Értem Baba. Este még akkor beszélünk?

- Persze. Mint mindig.

- Rendben Chim. Akkor este beszélünk, holnap meg találkozunk. Szeretlek. Szia. - majd bontja is a vonalat.

- Neeee. - mondja Tae meglepetten.

- Mi az?

- Te és Min Yoongi? Komolyan?

- T-Tae figyelj én el akart....

- Uram isten Jimin. - ugrik Tae Jimin nyakába boldogan.

- Nem is haragszol?

- Ugyan miért haragudnák Chim? Régebben is láttam, hogy majd meg haltál érte most meg... Uram isten. Van közös képetek? Mutasd, mutasd, mutasd.

- Rendben csak szállj le rólam. - kacag Jimin.

- Én halott vagyok holnap. - kezd el hisztizni Jungkook miután Yoongi eltette a telefont.

- Már miért lennél?

- Te nem figyelsz? Jimin Taenél van. Elég ideges volt. Valószínűleg Tae elmesélte a tegnapit. Szóval Jimin holnap jön és valószínűleg fejbe lő.

- Ugyan már Kook, ne túlozz. Csak egy enyhe pofont fogsz kapni.

- Enyhe? Le fog szakadni a fejem. Szerintem bukó sisakot kell fel vennem.

- Na jól van. Menjünk órára. - Nevet Yoongi de Jungkook feszültségén nem enyhít.

Ahogy mondani szokás, kicsi a bors de erős. Jungkook pont ettől fél. Yoongitól megtudta, hogy Jimin régen járt boxolni és elég ügyes is volt benne. Szóval eléggé félti a pofiját.

- TaeTae. Kelni kell. Ma már muszáj suliba menni. - fekszik Taere Jimin mivel nála éjszakázott.

- Nem szeretnék.

- De muszáj TaeTae.

- Nem akarok Jungkookal találkozni. - Könnyesedik be a szeme.

- Jaj Tae. Ne sírj szépség. Majd én megverem.

- Olyan hülye vagy. - Nevet fel Tae.

- Csak meg kell szólalni és már jobban vagy. Na kezdj el öltözni.

Hamar össze kapták magukat és már az iskola felé tartanak nevetgélve. Minden kis apróságon nevetni tudnak. Tae elmondhatja magáról, hogy most igazán boldog. Végre.

- Chim. - hallják meg Yoongi hangját.

- Sugie. - szalad rögtön oda hozzá a szőke és azonnal a nyakába ugrik.

- Hiányoztál kis törpém.

- Te is nekem.

A két szerelmes boldogan ölelgetik egymást, ám nem ilyen vidám a helyzet Jungkook és Tae között. Mindenhova néznek, csak egymásra nem. Jungkook a szégyentől nem mer Tae meg a gyűlölettől.

- Veled. - mutat Jimin Jungkookra mikor elvált Yoongitól. - Beszélni valóm van. Most.

- Jimin...

- Ne most Tae. Dolgom van.

- Ne nagyot üss. - suttogja Yoongi Jimin fülébe

- Jimin figyelj... - kezdett volna bele Jungkook de Jimin felpofozta.

- Egy utolsó rohadék vagy Jeon.

- Jimin...

- Még beszélek. - szakította félbe ismét a feketét. - Hogy volt szíved? Hogy volt lelked ezt megtenni? Tae kibaszott sokat szenvedett miattad de barom. Egy hajszálnyira volt attól, hogy megölje magát te fasz, mégis minden nap aláztad és nevettél rajta mert ő volt a "legsebezhetőbb".

- Szerinted nekem nem fájt? Egy idő után már nem volt szívem bántani őt érted? Ezt is - húzza fel a pulcsi ujját ahol látszódnak a vágások. - miatta csináltam. Egyszerűen elviselhetetlen volt számomra, hogy szenved.

- Akkor miért csináltad? Miért bántottad nap mint nap szegény gyereket?

- Így vezettem le az aznapi feszültségem.

- Gratulálok. Tae most gyűlöl téged. Teljes szívéből. Megérte? Nem hiszem.

- Én szeretem őt.

- Mi?

- Jimin én bele estem Taebe érted? Nem olyan rég jöttem rá, hogy bizony többet érzek iránta. Régebben is éreztem de akkor még nem mertem magamnak sem bevallani.

- Te tényleg egy hatalmas tuskó vagy. Hogy lehet valaki ennyire balfasz mit te?

- Jimin, én tényleg megbántam amit tettem és jóvá akarom tenni. Hányszor mondjam el?

- És mit szeretnél csinálni? Mivel szeretnéd kiengesztelni Taet? Mert ezt csak azzal lehet ha eltűnsz örökké az életéből.

- Tudnál segíteni?

- Azt lesheted. Egyszer segítettem azt is meg bántam.

- Kérlek. Taeért.

- Esküszöm, ha megint megbántod én levágom a pöcsöd és a homlokodra ragasztom majd kiraklak a piacra, hogy eladó faszkornis, vigyék míg meleg.

Hiába volt kicsit feszült a levegő de Jungkook ezen a megszólaláson jót nevetett.

Talán van még esély arra, hogy Tae az övé legyen?