Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨8. Rész✨

- Ezt higgyem is el? Higgyem el, hogy kedvelsz engem? Higgyem el azok után amit velem tettél. Köszi de ebből nem kérek.

- Tae csak hallgass meg.

- Minek?

- Tae kérlek. - Néz Jungkook könyörögve, könnyes szemekkel az előtte pár méterre álló Taehyungra.

- Kettő kibaszott évig voltam egy célpont mindenki számára, de leginkább neked. Aztán hirtelen megváltoztam és engem akarsz. Azt hiszed, hogy majd megenyhül a szívem és alád fekszem. Ismerlek Jeon. Ismerem a mocskos játékaidat. - Ezzel a mondattal sarkon fordult és ott hagyta volna az összetört fiút, ha...

- Nem fogod fel, hogy szeretlek? - ordít sírva a fekete. - Nem fogod fel, hogy bele pusztulok ha nem lehetsz az enyém? Szerinted ha egy játék lennél, megvédtelek volna mikor BamBam beléd kötött? Verekedtem volna miattad? Küzdöttem volna érted ennyit? - Lép Tae mögé. - Kérlek. - dönti a barna hátának a homlokát. Tae könnyei időközben útnak eredtek. Nem tudott megszólalni. Nem tudott mit mondani.

Jungkook mikor érezte, hogy Tae egyenlőre nem készül sehova, körbe ölelte a derekát és szorosan magához húzta.

- Lehet, hogy nem hiszel nekem, de kérlek. Bízz bennem. Én mindenkinél jobban szeretlek Tae. Igen túl későn jöttem rá, tudom. És azt is tudom, hogy az ellened tett cselekedeteimet nem lehet elfelejteni. De kérlek próbálj meg megbízni bennem, hogy mostantól egyikünk se szenvedjen. - Tae még mindig némán állt. Hirtelen érte őt ez a vallomás. Meg kell bíznia Jungkookban, hogy végre boldogak legyenek. Ezt fogja tenni.

Lassan megfordult a fekete szoros ölelésében és a szemébe nézett. Óvatosan az arcára fogott az egyik kezével és lassan cirogatni kezdte hüvelykujjával a puha felületet. 

Tae elvesztette az eszét. Mindig elveszti mikor Jungkook gyönyörű szemeibe néz. Lassan kezdett el a fekete ajkaira hajolni. Megtörtént az amit mind a ketten nagyon régóta vártak. Hogy megcsókolják egymást. Nem volt vad, inkább az a szelid becézgetés. Mind a ketten egyre gondolnak.

Hogy tudtam eddig enélkül élni?

- Most mi legyen? - kérdi lágyan a barna miután elvált Jungkook édes ajkaitól.

- Velem maradsz?

- Veled maradjak? - karolja át a nyakát.

- Kérlek. - kéri könyörögve. Taehyung hatalmas mosollyal öleli magához Jungkookot aki boldogan viszonozza a fiatalabb tettét.

- Soha többet nem fogsz nekem csalódást okozni?

- Soha. - Vágja rá rögtön Jungkook.

- Rendben. - kuncog Taehyung.

- Nem megyünk fel hozzám? - Erre a kérdésre Tae azonnal megdermedt. - N-nem úgy értettem. Nem csinálnánk semmit csak filmezünk és beszélgetünk. Ezzel is bizonyítok neked, hogy megbízhatsz bennem.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet.

- Elhiszem ha nem szeretnél. Nem akarok túl gyorsan haladni.

- Tudod mit? Fel megyek hozzád. Csak nekem ez olyan fura.

- Tényleg eljössz hozzám?

- Igen.

- Köszönöm. - öleli meg ismét Jungkook Taet. - Mondtam már, hogy imádom az illatod? - szagol bele mélyen a nyakába.