Megváltozni néha nem árt (Taekook ff.)

✨4. Rész✨

Tae végül bele ment a sétába. Megbeszélték, hogy a suli előtt találkoznak.

- Itt is vagyok. - jelenik meg Jungkook egy halvány mosollyal. - Mehetünk?

- Persze.

Taehyungba kettős érzés volt. Az egyik fele bízott Jungkookban. Elhitte, hogy bizony csak beszélgetni és sétálni fognak semmi más. Viszont a másik fele rettegett.

Rettegett, hogy ismét áldozat lesz. Félt, hogy bármelyik pillanatban Jungkook kilöki őt egy kocsi elé. Lelöki őt egy hídról. Vagy jobbik esetben rá öntenek valamit hátulról miközben jót nevetnek szerencsétlenen.

Jungkook tudta, hogy Tae fél. Miért is ne félne? Egy olyannal van most éppen kettesben aki évekig bántotta, megalázta. De tényleg jóvá akarja tenni amit elrontott.

- Tae vigyázz! - fogott Tae karjára Jungkook, hogy el tudja húzni őt az éppen sebesen közeledő kerékpáros elől. Nem is lenne ezzel semmi baj. Csak, hogy Tae, Jungkook mellkaskának esett, így Jungkooknak muszáj volt megtartania. Derekát átölelve tartotta biztosan.

Viszont azzal egyikőjük sem számított, hogy az arcuk között alig lesz pár centi.

Jungkook teljesen elvesztette térlátását és csak Tae volt előtte. A tudatalattija folyton mondogatta neki, hogy csókold meg. Megfogadva ezt, kezdett el nagyon lassan Tae felé hajolni.

- Khm. - tolta el magától Jungkookot Tae mikor látta mire is készül.

- Ne haragudj. - hajtja le a fejét a fekete. - Jól vagy? Majdnem elütött egy biciklis.

- Jól vagyok. És... köszönöm.

- Ugyan semmiség. - mosolyodik el Jungkook. - Menjünk. Lassan sötétedik és akkor a legszebb az a hely.

Röpke 10 perc séta múlva meg is érkeztek a meseszép helyre. Tae szeme hatalmasra nyílt.

- Tetszik? - áll Tae mellé Jungkook mosolyogva.

- Ez gyönyörű.

- Igen az. - Itt Jungkook óvatosan Taere pillantott. Igen. Ő nem csak a helyre célzott. - De menjünk. Van mit megbeszélnünk. - kuncog az idősebb.

Egy kevés séta után Tae megpillantott egy kisebb vízesést és azonnal oda is rohant. Jungkook mosolyogva lépett mellé és akárcsak Tae, megtámaszkodott a korláton. A feszült csendet végül az idősebbik szakította meg.

- Van akárcsak egy parányi esély arra, hogy valaha megbocsátasz nekem?

- Nem tudom Jungkook. Hatalmas sebet hagytál bennem. - sóhajtott a fiatalabb. - Miért?

- Mit miért?

- Miért voltam én a középpontban? Miért én voltam az akit szarrá kellet alázni?

- Tae... figyelj. Elég szemétség amit most mondani fogok de... te voltál a legsebezhetőbb. Tudod a szüleimmel alig találkozom. Folyton csak dolgoznak. Nem akartam ennyire szemét lenni veled de csak így tudtam a fájdalmamat elrejteni.

Taehyung nem hisz a fülének. Tényleg csak azért bántotta őt Jungkook, hogy a bánatot és a dühöt amit a szülei iránt érzett rajta vezesse le.

- Egy féreg vagy.

- Tessék? - fordul értelmetlenül Tae felé Jungkook.

- Egy utolsó paraszt vagy Jeon Jungkook. Képes voltál egy ártatlan embert bántani csak mert éppen neked is fájdalmaid voltak?...Utálom azt a napot mikor ebbe az iskolába jöttem. Utálom azt a napot mikor veled találkoztam. Utálom azt a napot mikor először kötöttél belém. Utálom azt a napot mikor miattad ájultam el. Egyszerűen gyűlöllek. Rühellek. Bárcsak sosem találkoztunk volna.

- Tae...

- Ahelyett, hogy valakitől segítséget kérsz inkább engem bántottál. Őszintén gratulálok neked. Megérdemled a "legnagyobb pöcs" díjat. - kezd el tapsolni Tae. Jungkook nem értette mi történik de tudta, hogy mindent amit Tae mondott megérdemelte. Ahelyett, hogy tanácsot kért volna valakitől, Taet bántotta.

- Sajnálom.

- A sajnálatod lófaszt nem ér Jungkook. Ezzel nem tudod bevarrni azt a hatalmas sebet amit bennem hagytál. - mondja egyre ingerültebben Tae. - Hagyj engem békén. Örökké. - majd ezzel a mondattal sarkon is fordult.

Jungkook szeme megtelt könnyekkel ahogy a távolodó alakot figyelte. Ma bizonyosodott meg benne, hogy ő bizony többet érez a fiatalabb iránt. Mikor elhúzta őt a bicikli elől és a szemébe nézett oly közel. Elvarázsolta őt. Jungkook tudta, hogy bele szeretett a barnába. Mindig is szerette őt, de sosem vallotta be. De most igen. És mindent bele ad abba, hogy Tae megbocsátson neki és végre vele legyen.

Nem haza vette az irányt hanem legjobb barátjához, Yoongihoz. Muszáj, hogy valaki most vele legyen.

- Kook? Hát te? - nyit ajtót Yoo. - Minden rendben? Gyere be.

- Szia Yoo. Tudnánk beszélni?

- Persze. Felmegyek és szólok Jiminnek, hogy majd holnap beszélünk csak pont hívásozunk. Mindjárt itt vagyok.

- Rendben. - ül le Jungkook a kanapéra.

Tényleg elcseszte az egészet? Elvesztette végleg Taet? Hisz még nem is volt az övé.

- Na itt vagyok. Mi a baj.

- Elbasztam. - könnyesedik be ismét Jungkook szeme.

- Mi? Miért?

Jungkook mindent elmondott az elejétől a végéig. Persze nehezen bírta könnyekkel mikor arra a témára jutottak, hogy lehet tényleg elveszítette Taet.

- Igazából nem tudom kinek adjak igazat. Taenek is igaza van mert tényleg egy féreg vagy amiért ezt tetted. És... igen. Leginkább Taenak van igaza. Ne haragudj haver de tudod jól, hogy mindig itt voltam, és még én sem tudtam az igazi okát annak, hogy miért bántod Taet. Hagyj neki időt. Hidd el nekem. - fog Jungkook vállára Yoongi biztatásképp.

- Rendben. Majd később próbálok vele beszélni. - áll fel a kanapéról és a bejárati ajtó felé siet.

- Nem maradsz? Már sötét van.

- Most inkább egyedül szeretnék lenni. Gondolkodnom kell. Majd holnap találkozunk. Szia Yoo. Ja, és köszönöm, hogy meghallgattál. - int egy utolsót majd el is indul egy neki tetszőleges irányba.