Az árnyék [Szüneteltetve]

Ebéd?

Kiyoko szemszöge

Másnap elindultunk hazafelé. Hamar elment az a pár nap. Épp a Hokage irodájába siettem amikor hirtelen megállít valaki. 

-Kellemetlen, de meg kell kérdezzek valamit.-vakarta a fejét Shikamaru.

-Neked is szia. Mond mit szeretnél?-kérdeztem kicsit mérgesen. Ő ezt figyelmen kívül hagyva folytatta.

-A családom szeretne ma látni ebédre.-adta meg az egyszerű választ teljesen higgadtan. Mivel a maszkom most is rajtam volt nem látta az arcomon a meglepettséget.

-Rendben! Ott leszek. De mikor is?-néztem rá miközben elindultam a Hokage irodája felé.

-Délben.-indult el ő is.-Mos miért is mész a Hokage-hoz?

-Benyújtom a kérelmemet, hogy lemondjak az ANBU-s pozíciómról.-mondtam ki egyszerűen a szavakat.

-És mit fogsz kezdeni ez után?-rakta zsebre a kezét.

-Még nem tudom. Mivel megvan a Jonin rangom lehet, hogy így is a Hokage segítségére lehetek.-éppen oda értünk a Hokage-hoz, bementem és elintéztem a dolgomat. Ahogy végeztem egyből elindultam haza. Átöltöztem és elindultam a Nara fiú háza felé. Ez a ruha az:

Amikor oda értem bekopogtam és Shikamaru nyitott ajtót. Amint realizálta, hogy én vagyok az elengedett egy félmosolyt. Azonnal zavarba jöttem.

-Gyere be.-állt félre. A konyhába vezetett ahol egy nő és egy férfi volt, bizonyára az apja és az anyja.

-Szia! A nevem Nara Yoshino! Shikamaru édesanyja vagyok.-mutatkozott be.-Ő pedig az apja, Nara Shikaku.-mutatott a férfira.

-Szia!-köszönt Shikaku.

-Üdv! Én Uchiha Kiyoko vagyok!-mutatkoztam be én is illedelmesen.

-Még egy kicsit várni kell arra, hogy elkészüljön az ebéd, szóval addig foglaljátok el magatokat.-mondta Yoshino.

-Rendben!-mondtuk egyszerre Shikamaru-val. Felmentünk a szobályába.

-Na? Lett eredmény?-kérdezte.

-Még nem. Max 1 hét múlva lesz.-meg egy negyed órát beszéltünk, majd lementünk enni. Amikor megebédeltünk még 1-2 órát maradtam majd elindultam haza.

-Várj!-órdított utánnam valaki. Hátra néztem és ki állt ott? Shikamaru.-Haza kísérhetlek?-kérdezte.

-Igen.-feleltem, majd elindultunk.-Nagyon tetszett a mai nap. Köszönöm!

-Ugyan. Ez semmiség.-épp haza értünk.

-Nos ez lenne az otthonom.-mutattam a házra. Ő csak bólintott.

-Akkor holnap találkozunk.-fórdult meg, majd indult el.-Szia!-nézett vissza és intett.

-Szia!-a nap további része unalmasan telt.