Extázis || ✔️

HÉT

— augusztus 14, kedd délután

- Mi az esti program akkor? - érdeklődött Nina, akinek egy már kissé felmelegedett, félig kiürült cider volt a kezében. A tó stégére kitelepülve mindenki jelen volt, aki számított, Eszter kivételével, de ő írta korábban, hogy késni fog. Villő hozott ki egy bazinagy viszonylag vastagabb plédet, hogy ne a kényelmetlen deszkákon fetrengjünk és menjünk tele szálkával, habár egyeseket ez nem tántorított el, mint például Gergőt, aki bőven ráfért volna még, de nem. Ő velem szemben fetrengett a leceken, rajta kívül pedig mindenki más a pléden döglött, igyekezve minél kisebb helyet elfoglalni, hogy jól elférjünk. Szerencsére Fülöp, akinél egy üveg sör volt, a lehető legmesszebb ült tőlem, így nem nyomott össze, amit tuti megtett volna, hogyha a mellettem törökülésben ücsörgő Villővel helyet cseréltek volna.

- Nekem meló - húzta el a száját Róza, aki egy prospektussal, amiket nem mellesleg én rakosgattam fel, legyezte magát, hátha segít valamit ebben a pokoli melegben. Igaz, hogy néha feltámadt a kissé hűvösebb szél, de azt pont nem volt elég arra, hogy bármennyire is lehűtsön minket.

- Fotóznom kellesz - dörzsölte meg a szemét Bálint, akin látszódott, hogy semmi kedve nincsen már most hozzá. - De csak olyan fél 12-ig, utána úgyis vállalhatatlan lesz az emberek többsége, úgyhogy ha akaratom valami szervezni, én benne vagyok.

- Itt vagyok, itt vagyok - kiabált Eszter a földút felénél sietve, mintha bárhonnan is késésben lett volna. Kemény fél órája sincsen, amióta kijöttünk és azon kívül, hogy megnéztük Bálint és Villő első közös nyaralásos képeit, csak élveztünk, hogy nincsen semmiféle teendőnk. Egyeseknek kettő, nekünk egy egy, másoknak pedig csak pár óra után teljesen le voltunk eresztve, amit egyszerre okozott a meleg, a tömény program és a folyamatos kapkodás. Konrád feltűnően csendben volt és csak a távolba meredve nézte a vizet, Stefi Fülöp mellett ücsörögve a lejátszási listájának a zenéit törölgette ki, a testvérem meg csak, a sört itta, szintén némán. Ők főként a hangosabb személyek, így a hangulatuk tökéletesen rányomta a bélyegét a miénkre is. - Lemaradtam valamiről? - kérdezte lihegve, miközben lehuppant a stégre vezető részre.

- Azt beszéljük, hogy este ki most csinál - ismertettem az adott témát.

- Szervezünk valamit? Mert nekem eleinte a gólyákkal kell lennem... - kezdett bele Eszter a programjának az ismertetésébe, mire összenéztünk Stefivel, és szavak nélkül egyetértettünk abban, hogy ezt addig kellene megszakítani, amíg jobban bele nem mélyed.

- Szerintem - csapott rá a térdére Stefi, mire a bambuló Konrád is felfigyelt. - Legyen az, hogy aki unatkozik vagy ráér azzal összeülünk, hogy azért ne legyünk egyedül. Mert például én rajtatok kívül senkivel se vagyok jóban.

- Benne vagyok - mondtam neki, mert az igazat megvallva, ilyen téren ugyanolyanok vagyunk Stefivel. Ha Luca itt lenne esetleg még hozzájuk tudnék csapódni, de azért az sem lenne az igazi.

- Nekem is a gólyákkal kell lennem, meg utána beszéltük Dominikékkal, hogy csináljunk valamit, de szerintem később majd odacsapódok - tervezgetett Gergő is egyből.

- Ott a félig kivilágított részen vannak ilyen babzsákok, a bárpult egyik oldalán, ha oda foglalok helyet az jó? - vetette fel Dávid egyből a helyszínt, ami egy tök okos dolog volt tőle, hiszen simán megcsináltuk volna azt, hogy na majd találkozunk és akkor mindenki jobbra, balra és a végén pont elkerüljük a másikat.

- Ami inkább az ebédlő felé esik? - vizualizáltam a fejemben lévő térképet, hogy az mégis körülbelül merre lehet.

- Hát pont nem - rázta meg a fejét Fülöp, akin látszódott, hogy cseppet sincsen meglepve azon, hogy egyedül én nem tudom, hogy melyik helyről van szó.