Extázis || ✔️

TIZENNYOLC

— augusztus 16, csütörtök délelőtt

- Hmm, ez meglepő - rakosgattam egyik kezemből a másikba, majd utána fordítva a félig tele lévő cold brew lattémat szörnyen környezetvédő műanyag poharamat és a telefonomat, amin már vagy negyed órája vártam Fülöp reakcióját arra, hogy beközöltem vele, elnéztem az utat. Konrád helyzetjelentése után, hogy apám megérkezett a helyszínre, kénytelen voltam én is megosztani a fő-főszervezővel a szituációt, viszont egyáltalán nem az a válasz fogadott, mint amire vártam. Mázli, hogy rohadt hideg volt már maga a poharam is, a tartalmáról nem is beszélve, így kellően lefagyott az agyam, nem volt szükséges Fülöpre várni rá.

- Micsoda? - reggelizgetett az anyó ülésen Gergő olyan nyugodtan, mintha a világ legátlagosabb és megszokott dolga lenne az, hogy eljön velem egy full random helyre, majd miután kibukok tojásos baconos szendvicset zabál. Tényleg nekem is minden második keddem ilyen szokott lenni. Hangosan kimondott válasz helyett csak az arca elé emeltem a telefonomat, amin annyi állt röviden és tömören, hogy "oké". - Nem tudom, hogy ezen mi olyan meglepő.

- Te most csak viccelsz ugye? - húztam magam alá a lábamat, majd az ülésben felé fordultam teljesen. - Ő Fülöp.

- Igen, tudom. De ennek csak te kerítesz olyan nagy dolgot, mindenki más leszarja nagy ívben. Még Nina is tisztában van azzal, hogy nem tudsz tájékozódni, Fülöp meg aztán pláne tudja - vonogatta a vállát, majd felém nyújtotta a krumplis papírzacskóját. - Krumplit?

- Nem - ráztam meg a fejemet automatikusan. - Hogy tudsz egyáltalán ennyit enni?

- Mi az, hogy ennyit? - kerekedett el Gergő szeme, mint aki nem hinné el, hogy mit is mondtam neki az imént.

- Benyomtál kettő sajtos toastot, egy adag krumplit, az én második croissantomat meg még a szendót is. Esetleg még desszertet? - utaltam arra hogy ennyi kajamennyiséget én egy napig fogyasztok el csak. Habár azt hozzá kell tennem, hogy amióta anno elkezdtem diétázni olyan gimiben, onnantól kezdve annyira ráálltam, hogy alig eszek, hogy az a mai napig is megmaradt és hiába rohadt káros, köszönöm én tökéletesen elvagyok így is.

- Most én is kérdezhetném, hogyan lehet egy mini sajtos croissanttal meg egy kávéval jól lakni? De nem fogom. Nem az én felelősségem számon kérni, hogy nem eszel rendesen.

- Így van, nem a tied, hanem az Ica mamáé - forgattam unottan a szemeimet. Miért jön nekem ezzel mindenki?! - Amúgy is, eszem rendesen, sose szoktam éheztetni magamat. Már elmúltak azok az idők - ittam bele újból a kávémba, miközben oldalra húzogattam ki az értesítéseket, amik nyilvánvalóan a közös csoportból érkeztek, ahol Stefi valami szájzárat akart rárakni Konrádra, hogy neki ne tudjon "ugatni", ergo csak a szokásos.

- Voltak olyan idők? - lepődött meg Gergő.

- Persze, még gimiben - legyintettem egyet lazán. Lehet nála ez nem igazán így ment, de az én akkori lány ismerőseim körében eléggé gyakori téma volt, hogy hogyan legyen homokóra alakunk, hogyan fogyjuk le minél rövidebb idő alatt, minél többet, meg mekkora életmódváltások lesznek, amik mindig december végén felerősödtek, zajlottak nagyon maximum egy másfél hónapig aztán utána abbamaradtak és a következő évben ugyanígy előkerültek. Természetesen, én sem maradhattam ki a sorból, főleg azután, hogy az Ica mamánál töltött két és fél hetem alatt egy laza 7-8 kiló, ha nem több rámjött, a kedvenc ruhadarabjaim nem passzoltak, ráadásul még a barátnőimnek nevezett személyek is megjegyezték apámon, neki a munkatársaim kívül, hogy finoman fogalmazva én magam vagyok a tömör gyönyör. Aztán utána tettem egy elhatározást, hogy ennek vége, ettem kb egy nap egyszer, akkor is ilyen madárnak való mennyiséget, anyám teljesen ki is volt készülve, egy csomószor veszekedtünk akkoriban, mert ő is máshogy látta a dolgokat, meg én is és nem tudtunk egy közös metszetet találni az álláspontjainkban, aztán elfogadta. Huzamosabb ideig amúgy sem voltam képes azt az életmódot vinni, mert folyamatosan szédültem, olyan hangulatingadozásaim voltak, mint még amilyen Fülöpnek sem szokott, így ismételten kellett változatni, mert nagyon nem voltam jól, aztán végül maradt az, amit most is hajtok. Futás vagy edzés egy héten többször is, valamint szigorúan napi 3x-i étkezés, ami kell.