Megmentettél. - Damiano David

11.fejezet

// Sziasztok, itt a szerda, itt is van Damiano. Olvassátok, szeressétek és hagyjatok szép kis kommenteket. ❤️ //

Puszi, Avine.❤️

Amikor felébredek egy hatalmas franciaágyon fekszem, miközben Damiano átölelve engem szuszog mögöttem. Próbálom felidézni, hogy mi történt, végül eszembe jut minden, fáradt voltam és eldőltem mint egy zsák krumpli. Körbenézek a szobába, amennyire a helyzet engedi. A fehér falakon néhol egy-egy poszter díszeleg, de különben teljesen letisztult és világos a helyiség. Nem akarom felébreszteni, így próbálok csendben és nyugton maradni. Miközben folyamatosan jár az agyam azon, hogy mennyire jól esik a közelsége, milyen jó érzés, ahogy a meztelen bőrfelülete érinti az enyémet. Délután lehet, ami azt jelenti, hogy elég sokáig voltam kiütve, belélegzem az illatát és lehunyom a szemem. Valamiért most újra biztonságban érzem magam mellette, nem érzem azt, hogy elárult volna, pedig megtette. Nyelek egyet, tényleg át kell gondolnom mindent ezzel az egésszel kapcsolatban. Adni akarok esélyt, mert érzem, hogy sokkal több van köztünk fizikálisan, mint barátság, de a bizalom is iszonyatosan nagy kérdés, az pedig most eléggé kérdéses, főleg, ha azt nézzük, hogy konkrétan fél óra ébrenlét után máris megint azt érzem, hogy képtelen lenne bántani. Felsóhajtok és amint úgy mozdul, hogy fel tudok kelni mellőle anélkül, hogy felébresszem, kimászok. Lenézek rá, elönt a nyugalom és a boldogság ahogy nézem őt. Kedvem lenne leülni a csípőjére, és csókokkal felébreszteni, de végül elhesegetem magamban a gondolatot. Mosolyogva kimegyek a nappaliba, ahol a többiek beszélgetnek, mindenki felnéz rám, elsőnek Vic ugrik fel és rohan oda hozzám.

- Annyira sajnálom, hogy nem mondtuk el ezt az egészet - néz rám megbánással a szemében.

- Nyugi, Vic, nem haragszok, csak... Hirtelen elvesztettem a kontrollt, nem szeretem a titkokat, de egy szinten megtudom érteni, nem tudhattátok, hogy hogyan fogok reagálni rá - ölelem át, miközben a szorítása majd megfojt.

- Ha már titkok, na és Damianóval mi a helyzet? - húzogatja a szemöldökét jelentőségteljesen.

- Még nem tudom pontosan - vallom be őszintén. - De... Szerintem adok neki még egy esélyt, aztán meglátjuk.

- Tényleg kedvel téged, tegnap totál ki volt borulva, hogy egyikünk sem ért el - szólal meg Thomas Ethan és Cinti mellett.

- Lau, tényleg normális srác, volt egy titka, de ő nem olyan mint Fabio - magyaráz Cinti magyarul.

- Tudom és sajnálom srácok - mondom olaszul, majd ránézek Cintire. - Tudom jól, de akkor is eltitkolta előlem.

- Mi is sajnáljuk... Annyira, hogy az elmondhatatlan - sóhajt fel Ethan és hátradől a kanapén, miközben a lábával dobol. - Egy valamit megtanultunk most a ti ügyetekből. Mindig mondd el, ha híres vagy egy bizonyos szinten, különben megszívod.

- Nos Ethan, egy egy remek meglátás, csak találj egy olyan nőt magad mellé, aki nem lesz rosszul, hogy szebb hajad van, mint neki, bármikor is lesz - nevetek fel. - Apropó... Van valakinek egy fekete alkoholos filce? - Gonosz terv kezd kirajzolódni a fejemben Damiano ellen, amivel kicsit visszaadhatom neki azt, amit eddig velem tett. Thomas egy filcet dob felém, én pedig elkapva rá vigyorgok. - Köszike - rohanok be a szobába és elkezdek írni Damiano karjára. Egyszerű kézírással miközben ördögien vigyorgok. Szerencsére átalussza az egészet, így viszonylag könnyű dolgom van, ahogy végzek kiegyenesedek és megcsodálom a remekművem. "Te hülye fasz. ❤️ " Minden benne van a legszebb pedig az, hogy semmit nem ért belőle majd, mert magyarul van. Kisétálok diadalittasan a szobából és leülök a kanapéra.