Megmentettél. - Damiano David

3.fejezet

// Kedves, drága olvasó, tudom, néha megnyílik a szám ezeknél az apró üzeneteknél, de azt hiszem így a legegyszerűbb és leggyorsabb kommunikálni veled. Szeretném, ha ezentúl úgy olvasnád ezeket a sorokat, mint üzenet feléd arról, hogy miképp élem meg azokat a pillanatokat, amikor írok, mik járnak a fejemben közben és kicsit lehetőséged van megismerni is.
Vegyes érzelmekkel írom ezt a fejezetet, annyi minden közrejátszik most. Vihar van, a Maneskin ordít a fejhallgatóban, közben pedig az emlékeimben járok, amikor én voltam abban a helyzetben, mint Laura. Igen, voltam ebben a helyzetben, voltam bántalmazó kapcsolatban, amiről nem egyszerű beszélni, de még írni se annyira. Igazándiból ezaz egész történet egyféle feldolgozási folyamat része, ami rendkívül sokat tud segíteni. Ezért is iszonyatosan nagy öröm olvasni, hogy tanulságos, hogy tetszik nektek, mert hiába fájdalmas emlék, ami történt, mégis úgy érzem, hogy talán másoknak segíteni fog, ha esetleg ilyen helyzetbe kerülnek. Tehát, köszönöm, köszönöm neked, hogy olvasod ezt a történetet, ami részben egy darab a múltamból...
Mindent álom lehet jó és rossz, de olykor a legrosszabb rémálom után is képes vagy jót álmodni és hinni, hogy a holnap jobb lesz, csak erősnek kell lenned és hidd el, erős vagy, túl leszel rajta és később újra képes leszel bízni magadban és az emberekben.

Egyszer majd eljön a te Damianod és megment, ha nem is attól az embertől, de a szorongató érzéstől biztosan.

Bónusz-1: Csináltam egy lejátszási listát a történethez a fülszövegnél megtaláljátok, annyi, hogy az írás közben hallgatott zenék egy része is benne van. 💕
Bónusz-2: Létrehoztam egy írói instát, oda töltök majd fel képeket, néha pedig egy-egy idézetet, csekkoljátok le és ha gondoljátok kövessetek be rajta.
https://www.instagram.com/avinedhunter/ //

Puszi, Avine. ❤️

Lehunyom a szemem egy pár pillanatra, csak szeretném kiélvezni azt, hogy nem félek mellette és biztonságot nyújt. Hallom, ahogy óvatosan beleszippant a hajamba, a levendula illatú samponom így is belengi az egész lakást, de ez a gesztus még jobban felgyorsítja a szívemet. Lassan felnézek rá az, állam a mellkasához ér, a tekintetünk pedig egymáséba fonódik. Csak egyszer éld meg rendesen a dolgokat Laura, egyszer tedd meg azt amire vágysz. Harsog a fejemben a saját hangom. Damiano ujjai lassan eltűnnek a vizes fürtjeim között, érzem a tapintását a fejbőrömön, ahogy megtart, a homloka az enyémhez ér, én pedig nyelek egyet.

- Ne menekülj mindig. Bízz bennem. Ígérem, hogy vigyázok rád. - suttogja azon a csodálatos rekedtes hangján, én pedig elveszek, abban a mámorban amit ő nyújt most nekem. Lassan közelít az ajka az enyémhez, egy pillanatnyi pánik úrrá lesz rajtam, de szinte azonnal tova is száll. Lehunyom a szemem és úgy ér össze az ajkunk. Kiéhezett vadállatok táncára hasonlít leginkább a helyzetünk. Úgy tart a karjaiban, mintha rendelkezne felettem, ő irányít, én pedig megadom magam neki. Az egyik karja a derekamnál tart, a másik keze pedig a fejemet fogja, nem tudnék akkor sem menekülni ha akarnék, pedig az lenne tőlem az igazán megszokott, de most nem akarok. Néha nekem is belefér egy kis áramszünet, hogy ne csak olvassak dolgokról, hanem meg is éljem, és csessze meg, most meg akarom élni, ki akarom használni.

Lassan elhúzódom tőle, túl gyorsan történik minden, túl szenvedélyes és túlságosan is hamar történik. Oké, könyvmoly vagyok, hiszek a szerelemben első látásra, hiszem, hogy van olyan helyzet, amikor úgy érzed, hogy akár az életed is rábíznád egy ismeretlenre, de ez nem én vagyok. Én az a lány vagyok, aki elmenekül, ha lépnie kéne, és meg kellene szólalnia. Nyelek egyet és felnézve rá a mellkasára helyezem a jobb kezem.

- Nekem ez túl gyors most, Damiano. Hiába akarok bízni benned annyira, hogy átadjam magam a pillanatnak... Most még nem megy - nyelek egyet. Ahogy a szemébe nézek, látom rajta, hogy felfogja, amit mondok, tudja, hogy igazam van. Nekem most idő kell, hogy hozzászokjak a dolgokhoz, és újra úgy tudjak bízni bárkiben, hogy ne kelljen félnem.