Tsukishima x Reader

4. Fejezet

Amint beértem a lakásunkba anyámat pillantottam meg magammal szembe a folyosó végén.
Jaj ne...most jön a tipikus tini anya faggatás..

-Naa? Milyen volt az első napod álom szuszék?-kérdezte akkora mosollyal az arcán, amitől még Joker is megijedt volna.

-Komolyan mondom ha valaki mégegyszer, azzal jön, hogy reggel elaludtam, vagy késtem, akkora hisztit rendezek, hogy kő kövön nem marad.-fújtattam, miközben levettem cipőm és ledobtam a tásákám a cipős szekrényre.

- Jaj ne legyél ilyen morcos. A végén még előbb lesznek ráncaid mint nekem, vagy előbb őszülsz meg mint én!-jelentette ki kacagva édes anyám, mire én a kardigánomat irányába dobtam. Sajnos ismert már annyira, hogy tudja ezt fogom tenni.- Na gyere morci csináltam neked (kedvenc desszert)-et!
Ahogy ezt meg hallottam már újúlt erővel szaladtam végig folyosónkon be a konyhába, ahol már az asztalon várt az elemózsiám.

- Anya én-

- Tudom. Szeretsz, imádsz, én vagyok a legjobb, legcsodálatosabb anya a világon. Már csak akkor kéne ezt mondanod ha nem a kedvenced csinálom.-mondta nevetve anya.

- Jó majd ha legközelebb megint úgy keltesz reggel hogy lelocsolsz egy pohár vízzel, az lesz az első mondatom, hogy "Ahh anya imádlak az volt életem mindegy vágya, hogy lelocsoljanak egy pohár vízzel reggel!"-mondtam drámaian szívemhez tartva kezem.- Így jó lesz?

- Hmm...egy kis sírást színlelve mellé jobb lenne.-nevetett ki ismételten.

- Majd legközelebb kapsz azt is.-mondtam nevetve miközben oda mentem hozzá, hogy megöleljem és megpusziljam, amit viszonzott is.

- Na buzulást későbbre, most együnk mert te egésznap nem ettél gondolom, én meg a készítése közbe, azt hittem hogy felfalom előled és nem hagyok. Vegyél ki két tányért, én addig veszek evő eszközt.-mondta majd nyomatékot adva mondandójának rácsapott nemesebbik felemre. Csak az én anyám csinálja ezt?
Miután kivettük a cuccokat és vettünk magunknak elegendő mennyiségű (kedvenc desszert)-et elkezdtünk enni.

-Na de komolyan mi történt ma?- kérdezte ismételten.

-Ahj...az egészet?-kérdeztem, mert tudtam hogy vallatás lesz a vége.

-Ha lehet.-nevetett anyukám már vagy ezredjére mióta haza értem.

- Na szóval..reggel ugye, ébresztettél, kiderült, hogy valószínűleg késni fogok, de azért próbáltam futással behozni az időt hátha sikerül.-mondtam, majd mielőtt fojtathattam volna, közbe szólt a drága jó asszony.

- Te? Futni? Tollas a hátam, hogy madárnak nézel? Ha egy tömeg gyilkos menne mögötted láncfűrésszel, se lennél hajlandó futni, nem hogy akkor mikor suliba-mondta majd gyorsan javított- bocsánat börtönbe mész.-mondta hitetlenkedve anyum.

-Hát ma futottam és kész!- zártam le ennyivel.-utánna a nyitó ünnepség végére oda értem, megvártam azt az 5 percet, majd idnultam a suli épületbe, hogy megkeressem az osztályom, mire letámadtak a klubtagok, utánna elvettem egy-egy szórólapot, majd ahogy nézegettem őket bele mentem egy srácba.-itt felnéztem anyumra, ami kár volt. Ugyanis láttam már izgatottan csillogó szemeit, hogy "Úristen az én kicsi lányom első barátja" fejet vágja.- Nem. Nem anya, nem képzelsz bele semmit. Nagyon bunkó és lenéző a srác, szóval ne is reménykedj!-mondtam neki lassan tagoltan, hogy megértse.

-Jó na. Anya vagyok, nem idióta, hogy így tagold nekem a mondatokat!-mondta tettetve a durcit.

- Oké oké lényeg. Bele mentem, beszólt, vissza szóltam neki, utánna megkerestem a dékánt, hogy adjon útba igazítást, ami abból állt hogy, adott egy térképet, majd mondta találjam fel magam.- na itt láttam, hogy anyám menne megkéselni az illetőt, de lenyugtattam hogy segített más.-Nyugi segített egy felsőbb éves, szóval megtaláltam a termem, 28 perc múlva.-mondtam kínosan nevetve.

-28 perc?!-akadt ki- A tanárod nem ölt meg??-hát ha itt vagyok előtted valószínűleg nem.

- Nem képzeld el! Igazából tök jól fogadta.-mondtam kicsit lelkesedve.- Mikor oda értem, elmondtam miért késtem, bocsánatot kértem, majd meghajoltam. Mondta hogy ez az első nap nem baj hogy késtem.

-Fogadok fiatal. Ugye pasi? Mondd hogy egy fiatal szív tipró pasi az ofőd!-mondta csillogó szemekkel. És itt is van a tini anya oldala.

- Sajnálom hogy el kell szomorítsalak, de nő.-mondtam, erre olyan lett mint amikor egy 7 éves kis gyereknek elmondják, hogy nem létezik télapó, fogtündér meg a többiek. Egyszóval depresszióba ejtettem az anyám.- De abba igazad volt hogy fiatal. Legalábbis szerintem tuti hazudott a korát illetően.

-Na mert?- kérdezte ismét normális lelkivilágú anyám.

- Azt mondta, hogy 28 éves, de állítom kinéz 24-nek. Nagyon kedves, pozitív, laza személyisége van. Ő lesz még az irodalom és tesi tanárunk is.

-Na a tesi. Az is vicces lesz.-mondta ismét nevetve.
Igen az ofőm és anyum kb ugyan olyan. Azonban anyum 35 éves, de személyisége hasonlít a mai tinikéhez. Egy kedves, törődő, házias nőről beszélünk. Barna hosszú egyenes haja kb hátközépig ér neki. Magasságra kicsit alacsonyabb mint én, ugyan is neki 171cm jutott. Vékony alkata van ami kicsit fiatalít rajta. Barnás-zöldes szemeit mamától örökölte, ahogy az arcformáját is.
-Na és mi volt még?-kergetett vissza merengésemből a valóságba.

-Erm...hu..ja igen. Szóval 3 tárgyat tanít. És mit mondjak még. Ja igen. A klubbok. Adott egy lapot amin kilehet választani melyikbe lehet menni. Azt holnapra, vagy legkésőbb holnaputánra vissza kell vinni aláírva, de ha valaki nem akar klubb tevékenységben részt venni, akkor arról szólni kell.

-Aha értem.-húzta el a végét.- És van terv? Egyáltalán megnézted milyen klubbok vannak?- 1-0 anya részére.

-Hát..ömm-kezdtem bele- most hogy így mondod..nem!- jelentettem ki kínosan mosolyogva.

-Miért is nem lepődöm meg ezen.-mondta lemondó sóhaj mellett.- Na gyorsan nézzük meg, aztán ha van valami akkor ki választjuk.

-Okés.-mondtam majd elkezdtük nézni a választható lehetőségeket.

Helló mindenki!^^
Itt is van az új rész! Remélem tetszeni fog mindenkinek c:
Még így a végére kis helyzet jelentésnek.
Olyan 1 hétig nem lesz következő rész.
Remélem nem haragudtok emiatt^^'
Addig is szép nyarat, és szép napot, estét mindenkinek.<3