Tsukishima x Reader

1. Fejezet

"Ma van az első napom a Karasuno felső-középben és annyira de annyira izgatott vagyok. Aha meg a fenéket.
Konkrétan élni sincs kedvem, nem hogy suliba, sőt jobbat mondok, emberek közé menni. Már reggel úgy keltett drága látos édes anyám, hogy pohár vízzel megküldte az arcom.
Mire sikerült kinyitnom csipás szemeim, egy ideges arc fogadott, amiből már egyből le is esett, hogy biza olyan késésbe vagyok, ami elegendő arra, hogy lekéssem a nyitó ünnepséget. Miután villám McQueen-t megszégyenítő sebességgel elkészültem kihagyva a reggelit, indultam is suliba.

• A suliba •

Na most hogy sikerült csapzott kutyaként izzadtan és büdösen beérnem suliba a nyitó ünnepség végére, az osztályom keresésére indultam. Ahogy beértem a főajtón, úgy éreztem magam mint a leárazott farhát egy boltba, mert minden klubtag letámadt hogy menjek ebbe a klubba, menjek abba a klubba én meg csak ott álltam és próbáltam nem elküldeni őket Kenyába havat lapátolni.

-Öm..ne haragudjatok de egyenlőre nem szeretnék egyik klubba se jelentkezni.

-De ha elveszel egy lapot amibe bemutatjuk a klubbot nem lesz semmi bajod!- mondta nagy lelkesen egy fekete hajú lány, mosolygást színlelve ami tűnt vicsornak inkább.

- Igen, igen! Na vegyél el egy lapot és mehetsz a dékánhoz útbaigazítást kérni ha lemaradtál a nyitó ünnepségről!-folytatta egy tőlem sokkal alacsonyabb lány.

Elvettem tőlük a lapokat és már indultam is tovább az irritáló tömegbe. Miközbe sétáltam, rá lestem a klubbok szóró lapjaira. Aha..szóval, van itt színjátszó, labdarúgó, okkult és beszarsz még anime klubb is. Miközbe ezeket nézegettem sikeresen bele mentem egy ember hátába is. Nagyszerű egyre jobb ez a nap.

-Bocsá- kezdtem volna bele mire ráeszméltem, hogyha az illető szemébe akarok nézni, akkor hátrálnom kell 2 lépést.

-Mi van törpe vak vagy?-mondta igen lekezelően egy szemüveges, szőke hajú srác.

-Na nekem egy pápaszemes ne szóljon be a látásomra.-mondtam ugyan olyan kedves hangnemben ahogy ő tette előbb is- Egyébként bocsi. Nem figyeltem merre megyek.-és ahogy kimondtam, mentem is tovább, ugyanis nem akarom tovább terhelni az amúgy is instabil idegrendszerem. Még hallottam, hogy mondott valamit, de én csak mentem előre, figyelmen kívül hagyva, hogy milyen kurva jó illata van a kölnijének, tüsfürdőjének vagy mi volt ez.