Tsukishima x Reader

28. Fejezet

Miután haza értünk gyorsan levettük a cipőinket, majd Tsukishimával az oldalamon és kezembe a megvett árukat tároló szatyorral haladtunk tovább a konyha felé. Ahogy haladtunk, úgy hallottunk hangfoszlányokat, mire egy rossz érzés futott végig a hátamon. Megérzéseimre hallgatva gyorsan megálltam és a baloldalomon sétáló fiút is megállítottam. Ő csak furcsálva tettem nézett rám, majd mutató ujjam felmutatva adtam tudtára, hogy várjon egy kicsit, amíg előre megyek megnézni, hogy minden rendben van e. Ezt követően én elkezdtem lábujjhegyen sétálni előre, közben pedig hallgatóztam. Mikor a konyha ajtó oldalához értem, ott megálltam és hallgattam mi is történik a helyiségben. Ahogy hallgatóztam úgy vált egyre világosabbá, hogy ismét az ügyvéddel beszél. Nagyjából két percig beszélhettek míg lerakták. Én ezt követően visszasétáltam szöszihez.

-Mostmár mehetünk szerintem.-mondtam a felhőkarcolónak.

-Valami baj van? Elég szét esettnek tűnsz.

-Mondtam, hogy fater vissza akar jönni hozzánk igaz? Na az ő ügyvédével beszélt, gondolom arról, hogy körülbelül mikor jön.

-Tudom nem rám tartozik, de mennyire szenny ember? Mert mikor a boltból jöttünk, akkor is mikor, ezt mondtad, akkor is durván letörtnek tűntél.-mondta kíváncsiskodva, ami miatt nem is tudtam neheztelni rá. Még szép, hogy kíváncsi erre.

-Úgy..olyan egytől tízig terjedő skálán kb végtelen. Igazi patkány, aki próbálja tenni a szépet azután, hogy tönkre tett minket.-miután ezt a mondatom befejeztem, be is értünk a konyhába, ahol anya már a gofrikat tette tányérra.-Na megjöttünk anya.-mondtam mire ő felnézve a tányérokról ránk mosolygott.

-Sziasztok. Gyertek, mert lassan kihülnek a gofrik.-Mondta mosolyogva.

-Tsukishima ő itt az anyám, anya ő itt a Tsukishimám.-mondtam egyáltalán nem gondolkodva amit később meg is bántam.-Várjunk..Nem! Nem így akartam mondani! Ő itt Tsukishima! Simán Tsukishima!-próbáltam menteni pipacs vörös fejjel a már így is menthetetlenül süllyedő hajót. Amíg én kezembe temettem arcaim, addig ők meghajoltak és szemyélyesen is bemutatkoztak ismét, ami annyit tesz, hogy szöszi a teljes nevét mondta el míg anya a leánykorit. Meg persze elmondta hogy nyugodtan tegeződjön mert annyira nem öreg még. Miután ezzel megvoltak oda adtam anyának a szatyrot, hogy amíg ő felvág néhány epret és banánt, addig mi kezet moshassunk.

-Szóval a Tsukishimád vagyok huh?-kérdezte incselkedve, míg a kezünket mostuk. Én megjegyzésére kihasználva, hogy vizes a kezem lefröcsköltem egy kicsit, mire csak egy grimaszt kaptam ajándékba majd nem sokkal később az én vízmennyiségemnek a duppláját fröcskölte arcomba. Na már itt sejtettem, hogy ebből háború lesz ami miatt nem is voltak ellenvetéseim. Nagyjából háromszor fröcsköltük le egymást, miután anya megelégelte, hogy egy mini Balatont akarunk a konyhába varázsolni. Miután megtöröltük a kezünket már mentünk is leülni, hogy hozzá láthassunk az evéshez. Ezt követően már vettük magunk elé a gofrikat, epret, banánt és külön féle lekvárokat és Nutellát amit az étel mellé szerettünk volna fogyasztani. Anya ribizli lekvárral kente meg a sajátját egy kis tejszínhabbal dúsítva, eperrel és banánnal megpakolva. Tsukishima eper lekvárral, tejszínhabbal és kis eper szeletekkel ette. Ők ketten teljesen vissza fogottan, normális emberek módjára fogyasztották az ennivalójukat. Aztán jöttem én, aki a sajátját nutellával és ribizli lekvárral kente meg, tejszínhabot fújt rá, eper és banánt szeleteket tett rá és természetesen az itthon megmaradt csoki öntettel is nyakon öntötte a saját gofriját.

-Már nem azért (Név), de hogy az istenben vagy ilyen vékony ha ennyit eszel?-tette fel a kérdést szöszke hitetlenkedve, mire anyával összenézve csak nevettünk.-Valahogy olyan érzésem van a nevetésetekből kiindulva, hogy ez még semmi ahhoz képest amit alapból szokott enni, igaz?