Tsukishima x Reader

15. Fejezet

...Szöszi észre vette a másik kettő első évest. Mikor láttam, hogy feléjük fordul egyből az arcára vezettem szemem.
Hiába volt sötét, így is tisztán láttam rajta, hogy valamelyikük idegeit pattanásig fogja feszegetni.

Áfonya épp feladott narancsnak aki kosárérintéssel akarta vissza adni a labdát, de mielőtt ez megtörténhetett volna szöszi elkapta a labdát mandarin feje felett.
Miért nem hoztam popcornt, vagy chipset a fenébe is!

-Egek ezek tényleg kint gyakorlonak-mondta gúnyosan, mire Yamaguchi azon akadt ki hogy a hozzánk képest törpe magasságú rövid ujjúba van kint este. Váo. Tényleg ez a legdurvább amit életedbe láttál Yamaguchi? Kérdeztem persze magamba, mert nem akartam neki beszólni. Ezt követően szöszke elég szépen beszólogatott nekik, azaz csak áfonyának akiről kiderült hogy a Kitagawa Daichii-ből jött és Kageyama Tobio a neve.
Igazából nem figyeltem arra, ahogy egyoldalúan mennek a beszólások, elég kevés maradt meg. Pl Tsukishima 188cm lassan 190 hogy menne a fenébe, utánna Kageyamát királynak hívta, erre ideges lett. Aztán valami selejtező ahol, volt egykét önző feladása és valami a volt csapattársaival. Mikor ezt említette pápaszem igen csak ideges lett áfonya. Ez után épp leakart lépni, mire oda szólt neki szöszi, hogy megfutamodik. Ezután azt hittem, hogy rosszul látok vagy nem tudom. A narancs felugrott kb ugyan olyan, vagy még magasabbra mint amilyen magas szöszi.
Utánna már ő szólt be neki, hogy maradjon már ezzel a király marhasággal, meg hogy ő is itt van. Ezt követően szöszke meg csak bámult rá, mire a reggelihez hasonlóan a mandarin megint hátrált vagy 2 métert, majd megkérdezte hogy verekedni akar e.

-Oi narancs. Nem azért, de egy bunyóba szerintem szöszi 3 másodperc alatt lenyomna.-szólaltam meg végre én is, mire Tsukishima csak mosolygott egyett. A mandarin..hát nem szívlelte ezt a megjegyzésem. A fekete ribizli pedig csak semlegesen nézett. Yamaguchi meg halkan kuncogott mellettünk.

Ezek után a mandarin kijelentette, hogy nyerni fognak. Erre szöszi válasza csak annyi volt, hogy "ó, értem."
Wow. Jobban bele éli magát ebbe mint hinné az ember. Remélem átjött a szarkazmussal teli hangom.

-Lehet, hogy ez a meccs kettőtöknek fontos-kezdett bele szöszke- de nekem egy cseppet sem. Ez csak egy klubb tevékenység számomra semmi több.-jelentette ki unott hangon.

-Hogy érted, hogy CSAK egy klub?!-akadt ki a mandarin.

-Szó szerint.-adta az egyszerű választ.-Viszont csapat társak vagyunk. Azaz most ellenfelek. Minden esetre sok sikert a holnapi meccsen.-mondta majd indultunk is volna haza, ha nem kérdezik meg kik vagyunk.

-Tsukishima Kei első évfolyam 4.osztály.

-Yamaguchi Tadashi vagyok.

-(Teljes név) szöszi osztály társa.-válaszoltunk, mire az én válaszomon mintha egy kis meglepedtség látszott volna arcukon. De mindegy is. Ahogy megvolt a "szívélyes bemutatkozás" idnultunk is haza. Azonban szöszke eléggé előre ment, mire Yamaguchi megkérdezte mi baja. Csak annyit válaszolt, hogy "a srácok, akik ok nélkül hevesek az idegeimre mennek. A király...és az a vakarcs."

-Hmm ez érdekes.-mondtam el csodálkozva.

-Még is mi?-kérdezte ingerülten szöszi.

-Azt mondtad, hogy az idegeidre mennek azok akik, ok nélkül hevesek. De én is az idegeidre megyek sokszor, pedig nem is vagyok heves.-támasztottam meg hüvelykujjammal az állam, miközben ezen gondolkodtam.

-Neked már csak alapból a jelenléted idegesítő.-válaszolt ingerülten mire megállatam és félig felhúzott szemöldökkel néztem rá.

-Aha. Jó tudni.-mondtam közömbös hangnemben, majd indultam tovább. Nem érdekelt, hogy lehagyom-e őket, vagy sem. Egyszerűen nem akartam annak az idegesítő idiótának a közelébe lenni.

-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érzékeny vagy törpe.-mondta gúnyosan osztálytársam, miután beértek a szeplőssel. Miért vagytok ilyen rohadt magasak?? Így az én karcsú 174 centimmel lehetetlenség lehagyni titeket!

-És mi van ha igen?-kérdeztem vissza.

-Akkor könnyebben tudlak majd idegesíteni.-mondta egy vigyor mellett, mire megbántam, hogy egyszer is szóba álltam vele.

-Nyugi nem fogom engedni, hogy nonstop szívja a véred.-mondta bíztatóan, mire egy hálás mosolyt küldtem neki.

-Köszönöm Yamaguchi.-válaszoltam is.

Ezt követően a hazafelé vezető úton beszélgettünk, hülyéskedtünk Yamaguchival és persze szöszivel szívtuk egymás vérét, amin a zöld hajú vagy nevetett, vagy leállított minket ha már kezdtük túl nyomni a beszológatást. Viszont Yamaguchi elég hamar lefordult. Ekkor elköszöntünk tőle, majd indultunk is tovább.

-Na ismét kettesbe maradtunk törpe.-jelentette ki szöszi.

-Mhm.-hümmögtem neki válaszom.-Egyébként miért mentél oda áfonyához, meg narancshoz? Tényleg ilyen első benyomást akartál magadról a szemükbe?-kérdeztem tőle.

-Most jól érzem, hogy aggódsz?-kérdezte gúnyosan mire csak fújtattam majd próbáltam lehagyni, de ismét elfelejtettem, hogy az én törpe hosszúságú lábaim által diktált lépés tempót lazán tudja követni.

-Nem, nem aggódom. Egyszerűen nem értem miért volt olyan fontos beléjük kötni. Pláne szederkébe.-mondtam neki.

-Pedig már kezdtem azt hinni, hogy vannak érzéseid.-mondta sóhajtozva, mire csak egy gyilkos pillantást kapott tőlem. Ezt követően csöndben mentünk. Egy ideig.

-Oh és amúgy.-kezdett bele pápaszem.-Mi bajod volt reggel?-kérdezte, mire kezdtem pánikolni, ugyan is nem tudtam mit válaszoljak.

-Semmi lényeges. Nem kell ezzel, foglalkoznod.-mondtam egy erőltetett mosollyal. Azonban láttam rajta, hogy nem veszi be amit mondok.

-Ha nem akarsz róla beszélni, akkor azt mondd és me hazudj.-mondta kicsit..hmm. Flegmán és unottan?

-Oké, bocsánat..-kértem bocsánatot.

-Ha nem próbálsz többet hazudni, akkor nem lesz baj.-mondta kicsit, közvetlenebb hangon.- Amúgy nem itt kéne megállnod?-kérdezte rám, majd házamra nézve.

-Ha nem kérdezed, komolyan tovább mentem volna.-mondtam kínosan kuncogva.

-Meg sem lepett volna őszintén.-mondta gúnyosan.

-Haha. Na de én, akkor megyek. Szia és jó éjt. Holnap még találkozunk. Oh és mi előtt elfelejtem. Mikorra kell beérni a klubba?-kérdeztem a kapuba vissza fordulva.

-Azt mondták, hogy reggel 9:30-ra. Legkésőbb 9:40.-válaszolt kérdésemre.

-Okés, köszi. Na akkor hali!-mondtam, majd indultam is be. Az ajtó előtt voltam, mikor kérdezett még valamit.

-Oi törpe! Megvárjunk holnap?-kérdezte szöszi.

-Öm...aha légyszi!-válaszoltam neki.

-Oké, akkor 9-re készülj el!-jelentette ki, ami inkább utasításnak hangzott.

-Hai hai! Na de most már menj haza, mert anyud szívbajt kap, hogy hol vagy, te bolond!-mondtam nevetve.-Na jó éjt, reggel tali. Szia!-mondtam integetve. Ő is intett egyett majd indult is haza. Komolyan mondom, vagy vak vagyok, vagy tényleg megint mosolygott. A fáradtságtól látok badarságokat. Ja valahogy így.

Na menjünk anyával beszélni...