Tsukishima x Reader

20. Fejezet

Ahogy bemelegítettek a fiúk és jó játékot kívántak, kezdődött is a meccs. Az Aobások nyitottak ami Daichi-san felé ment. Épp készült fogadni, mire Hinata bele futott hogy meg próbálja Ő fogadni. Na ezt szépen elbaltázva egy másod éves azt hiszem Ennoshita mentette.
A meccs további részében ugyan így ment ez az egész hála Hinata bénázásának.

    •   •   •   •   • ~Time skip~ •   •   •   •   •

Ahogy elvesztették a fiúk az első szettet én kimentem mosdóba, ugyan is reggel óta egy kulacs vizet elpúsztítottam viszont wc-re egyszer se mentem még ma, szóval a hólyagom elég bőszen szidja a családfámban a felmenőim. Na de a lényeg, hogy igen kijöttem mosdóra. Viszont nem tudom merre kell menni. Magyarán eltévedtem. Ahogy bolyongtam a folyosókon, bele futottam egy magas, mogyoró barna hajú és szemű srácba. Na jó nem érdekel milyen kínos lesz, de megkérdezem tőle hogy hol a jó ku-... hogy hol a jó életbe van a wc.

-Erm.... ne haragudj, de tudnál segíteni?-kérdeztem a valószínűleg Aobás fiút.

-Oh szia! Mibe segítsek?-kérdezte kedves hangon.

-Öm...megtudnád mondani, hogy merre találom a legközelebbi lány mosdót?-kérdeztem kínosan

-Szóval tényleg nem ide jársz! Azt hittem, hogy új diák, vagy esetleg csere diák lehetsz, de akkor tényleg most vagy először a Seijo-ba.-mondta lelkesen. Ennyit pörögni azon, hogy nem ide járok.-Oh és válaszolva, ezen a folyosón menj végig és balra a harmadik folyosón lesznek.-kaptam meg a válszom.

-Nagyon köszönöm!-mondtam majd indultam is meg.

Ahogy végeztem megkönnyebbülve mentem vissza a terembe, ahol boldogan tapasztaltam, hogy a második szettet megnyertük. Na Hinata végre rendbe jött úgy látszik. Egyszer csak azonban arra lettem figyelmes, hogy a lelátón lévő lányok elkezdtek visítozni mint a disznó vágáson a malacok. Ennél a pillanatnál azt kívántam bár azon lennének. Ezt követően megnéztem mi illetve ki miatt kezdtek el fangörcsölni és azzal kellett szembesülnöm, hogy amiatt a srác miatt sipítoznak, aki megmondta merre van a wc. Nem igazán tudtam leszűrni, hogy mi a jó istent keres ott szóval oda mentem a fangirl csordához kérdezősködni. Voltak egy páran akik meglepődtek, hogy nem tudom ki az ipse, néhány pedig gyilkos pillantással néztek rám meg ellenszenvvel. A normálisabb lányok elmondták hogy ő a fiú röpi csapat kapitánya Oikawa Tooru. Még azt is megtudtam, hogy boka sérülés miatt pár hétig nem röpizhetett. Igazából erre nem voltam kíváncsi, sem az ez után következő tipikus fangirl hisztit, hogy remélik nem lesz baja és hogy felépült és a többi. Miután elegem lett belőlük megköszönve a válaszokat vissza mentem a helyemre. Ekkor vettem észre hogy az Aobás kapitány épp szerválni készül. Mit ne mondjak elég erőteljes ütések voltak. Viszont ami nem volt szimpi, hogy kispécizte magának szöszit. Nem tudom pontosan mi miatt, de a továbbiakban is szőkeséget célozta, ezért Daichi-san elhatározta, hogy növeli a mozgás terét így, ha legközelebb is Tsukishimának címezte volna a labdát, akkor kitudja segíteni. Szerencsénkre a szett vége felé állt be így egész jól álltunk. Viszont az, hogy bivaj erőseket szervált és hogy szőkeségnek címezte mindet, jó pár pontot hozott vissza nekik. Azonban az utolsó szervájánál annak érdekébe hogy ismét szöszi kapja a labdát vissza vett az erejéből így tudta fogadni. Ezt követően Kageyama feladta Hinatának, aki a pálya egyik feléből hirtelen át sprintelt a másik felére majd ugrását követően, el ütötte a labdát ami a sokkolt Kaszanova-san mellett ért földet, ezzel megszerevze meccslabdánk. Ahogy magukhoz tértek a srácok elkezdték ujjongatni a győzelmüket és amiket ilyenkor szoktak még. Miután realizátam mitörtént lesiettem hozzájuk, hogy gratuláljak nekik. Viszont ahogy futottam le a lépcsőn sikerült rosszul lépnem szóval kiment egy kicsit a bokám. Szerencsére magas szárú cipő volt rajtam, tehát az felfogott valamelyest a balul sült lépésemből. Miután össze szedtem magam bicegésemet elrejtve próbáltam tovább haladni a termbe. Beérve siettem oda a többiekhez, hogy én is gratuláljak nekik. Mikor látótávolságba értem többen felém is fordultak, ekkor történt az, hogy Yamaguchi aggódva hozzám sietett.