Én és a maffia barátom

Barátok?

"Ami kint fogadott minket, egyszerűen undorító látvány volt, nem tudtam megállni ezért gyors odarohantam."

Megláttuk, ahogy Pár végzős diák kikezd egy alsóssal, és egyből mindenki köréjük gyűlt. Senki nem mert odamenni a végzős fiúkhoz, mert mindenki félt tőlük. Ekkor véletlenül oldalra pillantottam, és egy pár percre összeakadt a szemem Jackkel, akinek az arckifejezése semmit sem mutatott. Nem tudtam megállni és épp közéjük szerettem volna állni amikor valaki megfogta a csuklóm és visszarántott.

-Hej, mit művelsz Hanna?-kérdeztem elég mérgesen. 

-Nem hagyom, hogy a barátnőm belekeveredjen valamibe amiben részt sem vett, szóval maradj itt, remélhetőleg hamar lerendezik egymás közt és mehetünk az utunkra- mondta Hanna, ami egy kicsit meglepett, mert általában mellettem áll.

-Nem, Hanna nem fogom hagyni, hogy pár felfuvalkodott ember elbánjon, egy nála sokkal kisebbel, ez undorító!-üvöltöttem szegénynek a fejébe, amitől egy kicsit elszomorodott és elengedte a csuklómat. 

-Ha annyira akarod akkor ronts közéjük és meglátjuk, hogy vajon mit sikerül elérned:!-Mondta a könnyeivel küszködev.

Nekem sem kellett több, egyből odarohantam az alsóshoz, mit sem törődve a hátam mögött lévő fiúkkal. Ekkor hirtelen megszólal az egyik, gondolom a vezető.

-Lám, lám, lám, ez is fura, hogy egy LÁNY  jött ide segíteni, szegény, ártatlan kicsike fiún.-mondta annyi gúnnyal, amennyivel csak lehetett.

- Mivel elrontottad a szórakozásom, kicsi hölgy ezért attól félek, hogy téged is meg kell, hogy üsselek, milyen szánalmas, hogy pont TE jöttél ide segíteni.-A végét nevetve és gúnnyal a tetején mondta. Ekkor már nem bírtam a sértegetőzést ezért megszólaltam.

-Szerintem meg az a szánalmas, hogy annyira egy gyenge kisfiú vagy, hogy nálad sokkal kisebb embereket versz meg, hogy kiderüljön van e még annyi erőd, hogy elbánj egy kicsivel.- Mondtam én is gúnyosan, folytatva a vitát.

-TESSÉK? HOGY MERÉSZELSZ ÍGY BESZÉLNI VELEM TE KI RINGYÓ? HA? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?-szinte már ordította.

-Ohhh, megbocsáts felség, de nem hiszem, hogy tisztelettel kéne, hogy beszéljek veled, emellett, annyira megrémültél, egy RINGYÓ-tól, hogy egyből felemeled a hangodat, vagy csak kezded az érezni, hogy egyre jobban, és jobban megalázlak az egész iskola előtt?-Kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, csak azért, hogy idegesítsem.

-Na most hagytad abba a szövegelést, te kurva.-Miután befejezte a mondatot egy akkora pofont kaptam tőle, hogy a földre estem és eléggé kipirosodott az arcom is, ekkor véletlenül, Jackre néztem aki csak fortyogott a dühtől, és nem sok kellett neki, hogy berontson és péppé verje a fiút. De gyors megelőztem azzal, hogy elkezdtem mondani valamit

-Na ez már tényleg a szánalom legalsó határa, képes voltál azért felpofozni, mert a lelkedbe gázoltam a szín tiszta igazsággal? Mi ez ha nem félelem, gyerekesség, és mindenek előtt szánalmasság.

Újra fel akart pofozni, de egy kéz a semmiből meg alította, és hátra lökte ezzel elveszítve az egyensúlyát és a földre esve. Na azt hiszem, hogy ilyenkor kezdődött csak az igazi nevetés, mindenki rajta nevetett, habár bevallom egy kicsit megsajnáltam. Rejtélyes megmentőm felém fordult és a kezét nyújtotta, mert még mindig a földön feküdtem. Miután segített fel állni csak utána láttam, hogy a rejtélyes megmentőm nem más volt mint Jack. Nagyon meglepődtem, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb közbe fog lépni, az arcára volt írva.

-Jól vagy?-kérdezte aggódó tekintettel, és hangsúllyal

-Persze, hiszen csak felpofozott semmi vészes, de inkább mennyünk oda az alsóshoz, ő sokkal rosszabbul van mint én.-Mondtam egy mosoly kíséretében.