Én és a maffia barátom

Beszélgetés

Egész úton amíg mentünk haza nem szólaltunk meg. Én gondolkodtam azon, hogy mit mondjak neki, persze tudtam jól, hogy az igazságot kell, hogy elmondjam neki, de hülyének nézne. Gondolkodtam, hogy hogyan tudnám elmondani neki úgy, hogy még se nézzen hülyének, de értse meg a valódi okát a döntésemnek. 

A kocsi megérkezett a házunkhoz, bevezettem a kocsit a garázsba és kiszálltunk. Bementünk a házba, és leültünk egy kanapéra. És most jött el az a pillanat amitől már 5 éve féltem...ez a beszélgetés, és hogy mennyi fájdalmat okoztam neki.

-Ha készen állsz, hallgatom.-mondta

-Jack figyelj....

-Ne Jacke-ez, az igazságot akarom hallani. Az igazságot ami tönkre tett engem, az igazságot amitől teljesen megváltoztam.

-Megértem, hogy haragszol rám. Én is haragszok magamra, de kérlek értsd meg, hogy ez volt a leg okosabb döntés, sajnálom, hogy nem gondoltam bele a következményekbe.

-Ne a kifogásokat mond, hanem a lényeget. Milyért hitetted el mindenkivel, hogy meghaltál, milyért hitetted el VELEM, hogy meghaltál?!

-Ha meghallgatnál rájönnél, és kérlek nyugodj le. Nem szeretném, hogy egyre rosszabb legyen minden, nem szeretnék elindítani egy lavinát.

-Már azzal elindítottad, hogy megjátszottad a saját halálodat, és mindenkinek hazudtál. Már kezdem belátni, hogy kár volt anno az iskolában odamenni hozzád, és megvédeni. Nézd hova jukadtunk ki, képes voltál a saját érdekedet nézni, és bele sem gondoltál, hogy kinek okozol vele fájdalmat. Kezdem belátni, hogy a régi lány akit megismertem....már tova szállt.

-Még itt van az a lány akit a suliban megismertél, de azóta rengeteg dolog megváltozott. El telt 5 év, és én is rengeteget változtam... te is változtál. Nézz ránk, együtt voltunk, aztán a halálom miatt szakítottunk vagy valami olyasmi, most meg az ég szerelmére mi foglyuk átvenni a maffiát. Van annál fontosabb dolgunk is mint, hogy azon aggódjunk, hogy milyért tettem azt amit tettem. 

-Komoly?! Neked ez a lényeg? Nem is számít, hogy mit tettél velem? Nem is számít, hogy mit tettél a régi csapatoddal?! És kurvára nem érdekel, hogy mi fogjuk átvenni ezt az egészet, mert szerintem igazán érdemlek egy magyarázatot.!

-Kérlek ne üvölts velem...Értsd meg, hogy abban az időben egy nagyon fontos döntést kellett meghoznom. Ezt nem értheted, hogy milyen nehéz volt nekem, nem értheted, hogy milyen nehéz volt elválnom azoktól az emberektől akiket szerettem és még a mai napig is szeretem. 

-Akkor az ég szerelmére világosíts fel, hogy megértsem! És ne húzd az időt!

-Rendben, az igazságot akarod? Oké akkor elmondom. Aznap mikor volt a bevetésünk, kaptam egy üzenetet egy ismeretlen telefonszámról. Az üzenetben az állt, hogy ha nem rendezem meg a saját halálom, én sem értem milyért mielőtt megkérdeznéd, na ha nem rendezem meg a saját halálom akkor megölnek titeket, és mindenkit akit szeretek. Ez a tipikus fenyegetés. Mikor odaértünk, felvoltam készülve mindenre, csak 1 dologra nem... arra, hogy meg akartak ölni téged. Mivel gyorsan kapcsoltam a golyó elé ugrottam, így engem talált el. Onnantól nem tudom mi történt. Nagyapa szerint 5 évre rá, felébredtem a kómámból...rengeteg dolog változott addig. Mivel a fenyegetés még életben volt, ezért úgy döntöttem, hogy akkor kihasználva az alkalmat felszívódok ezzel is védve téged, és mindenki mást. Nagyapa elintézte, hogy így higgyék a  többiek. Nemsokra rá kaptam egy üzenetet, hogy szép munka volt, és ne féltsem a barátaimat. Minden évben amikor megemlékeztetek rólam ott voltam, és figyeltem, sírtam és szomorkodtam...Amikor a kávézóban meg akartak ölni én mentettelek meg...beépítettem embereket hozzátok, hogy tudjam minden rendben van-e veletek. Szerencsére rendben is volt amíg el nem raboltak.. Tudtam, hogy nem úszom meg anélkül, hogy egyszer ne kelljen a szemedbe néznem, és rájönnöd arra, hogy élek...

-Őszintén, ha most nem kapnak el engem...megtudtam volna valaha, hogy élsz?-kérdezte szomorúan. 

-Igen, előbb utóbb  biztosan megtudtad volna...amikor átvesszük a maffiát találkoznunk kellett volna...ekkor már biztosan gondolhattad, hogy élek. Biztosan elutasító lettél volna velem, amit meg is értek, de fájt volna a szemedbe néznem, úgy hogy tudom, hogy hibáztam és, hogy csalódtál bennem.

-Sajnálom, de ugye tudod, hogy most nehéz nekem a szemedbe néznem, ezek után. Most, hogy végre elmondtad, hogy mi is történt, megértem a döntésedet, de még is 5 évig gyászoltalak, és rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. És nem akarlak hibáztatni, de még is ki kell, hogy mondjam, hogy ez részben a te hibád is...ha megbocsátasz meglátogatom apát...remélem jobban van.

-Jack-kaptam el a karját és visszarántottam-nagyon sajnálom, hogy csalódtál bennem, és azt is amit tettem veled...tudom a kapcsolatunkat nem kezdhetjük újra, de hiszem, hogy legalább barátok lehetünk..

Elmosolyodott és felém fordult.-mindig is barátok leszünk, ezt soha ne feledd.-és utána átölelt.

Ennyi év után annyira jól esett megölelni, beszívni a kellemes illatát. És csak szimplán érezni őt, érezni az érintését. Örültem, hogy a végére megértett, és nem kiabált velem. Örülök, hogy barátként tekint rám, persze én is tudom, hogy ha a kapcsolatunkat már nem tudjuk annyira kijavítani, de legalább a barátságunk megmaradt. 

Sziasztok!!

Remélem tetszett ez a rész, próbálok arra törekedni, hogy minél több karakterből álljon a fejezet. Értékeljétek, és kommenteljetek ha szeretnétek.

Szandi:)