Én és a maffia barátom

Merénylet

"6 hónappal később"

Jackek összetörve látni nagyon nagy fájdalom volt. Még mindig szeretem őt, és fáj a tudat, hogy miattam tört össze. Nem szívesen teszem ezt vele, de egyszerűen ki akartam lépni az ő maffiájából. Szerettem a csapatot, mert tényleg kedvesek voltak, de egyszerűen volt bennem valami ami miatt úgy éreztem, hogy nem tartozom oda. Így nagyapához csatlakoztam, és tovább folytatom ezt az egészet, mint mondta ha ő lemond akkor nagy eséllyel nekem fogja adni az irányítást.

 A csapat nem ismert engem még is elfogadták, mert bármilyen hihetetlen szerették Petert, nem mint gyilkos főnököt hanem mint egy közeli családtagot. Náluk folytattam a kiképzésemet és amíg ez folyt a csapattal is nagyon jól összehangolódtunk. Befogadtak mint egy testvért ami nagyon jól esett. Közben a sulival is foglalkoztam hiszen nemsokára ballagok. Jack és a csapata állítólag átment más suliba, tehát nem kell aggódjak.

 A halálomról egyedül Jack és csapata értesült, mindenki más úgy tudja hogy élek, elég nehéz lett volna elhitetni az iskolával hogy Emily meghalt miközben bejár a suliba. Szegények szívrohamot kaptak volna.

-Kicsim, gyere le  látogatód van.-szólt fel nagyapa

-Megyek!-ordítottam le

Amint leértem a földszintre drága barátnőm fogadott akit nagyon rég nem láttam. 

-Hanna!-ugrottam a nyakába.

-Emily, annyira hiányoztál, nagyon örülök, hogy túlélted és, hogy itt vagy.-mondta a könnyeivel küszködve.

Mint időközben megtudtam nagyapa bevette Hannat a csapatba, mert a szüleivel összeveszett és muszáj volt eljönnie otthonról, igaz abban a hitben élt, hogy nem kéne, hogy a részese legyen ennek az egésznek, de mivel évek teltek el azóta ő is meggondolta magát és visszajött. 

-Gyere fel a szobámba, rengeteg dolgot kell megbeszélnünk.

Felvonultunk a szobámba és elkezdtem mesélni neki az életem, figyelmesen végig hallgatott és utána ő is belekezdett az ő történetébe. A mesedélutánt nagyapa zavarta meg, mert berontott a szobámba.

-Emily azonnal ülj be egy kocsiba és vegyél el egy fegyvert, nagy baj van. Luke elvisz a helyszínre.!

Azonnal öltöztem és rohantam le egy fegyverrel a kocsihoz. Luke már ott várt engem és amint becsuktam az ajtót már taposott is a gázba.

-Luke mi a gond, hova megyünk?-kérdeztem kétségbeesetten.

-A főnök mondta, hogy egy számodra fontos személyt meg akarnak ölni és, hogy lődd le.

-Számomra fontos személy...még is ki lehet....ooo-a felismerés csak úgy átsuhant a fejemen elkezdem gyorsabban venni a levegőt.

-Luke gyorsíts, tudom már hogy kit kell megmentenem.

Beletaposott a gázba és seperc alatt odaértünk a helyszínre, kerestem magamnak egy helyet ahonnan biztonságosan lőhetek. Kitámasztottam a fegyvert és lehasaltam a földre. Belenéztem a fegyver kicsi távcsövébe (nem tudom hogy hogy nevezik írói szerk) a szememmel megkerestem a célszemélyt. Egyenlőre nem láttam semmi gyanúsat de végig rajta tartottam a szemem. Egyszer csak egy elég gyanús emberre lettem figyelmes aki épp Jack felé tart, elővett egy kést és le akarta szúrni Jacket, de én gyorsabb voltam és ezért kilőttem a kezéből. Jack meglepett fejet vágott, de amint észhez tért előkapta a fegyverét és lábon lőtte. A csapat többi tagja akiket  nagyon rég láttam hirtelen felálltak és kivonszolták a férfit. Jack amikor kiléptek a kávézóból körülnézett de szerencsére nem vett észre. Elpakoltam a dolgaim és betettem a csomagtartóba, beszálltam Luke mellé és indultunk haza. 

Igen mint már kitalálhattátok mesterlövésznek képeztek ki. Kb vagyunk úgy 5-vagy 6-an a csapatban akik szintén ebből kaptak kiképzést. Nagyon örültem, hogy láthattam Jacket, és hogy megmentettem az életét megint. Látszott rajta, hogy mennyire nincs ott fejben, mert ha én nem lettem volna illetve nem kapok fülest a merényletről akkor már rég halott lenne.

Szeretem őt, mert tényleg szeretem de odafigyelhetne magára, mert nem szeretnék a temetésén megjelenni. Ahhoz nem füzök semmit, hogy egy konkrét gyilkoló gép lett belőle, mert nem az én dolgom de bárcsak tudnák neki valahogy szólni, hogy amit tesz az baromság és egyszer a vesztébe fog rohanni.

"Jack szemszög"

Ma elmentem a csapattal egy kávézóba, mert rávettek, hogy ne otthon poshadjak meg hanem mozduljak ki egy kicsit. Tény, hogy mióta Emily meghalt teljesen a munkába temetkeztem de nem érdekel az az üresség amit Emily halála okozott nekem egyszerűen pótolhatatlan. Egy konkrét gyilkoló gép lettem, és nagyapa után én veszem át a helyét, tehát nem árt ha félnek tőlem az emberek. Nagyban szürcsölgetem a hideg kávémat mert közben kihűlt amig merengtem a gondolataimban. Egyszer csak egy fura embert látok felém jönni, nem ilyedtem meg hiszen na még is csak én vagyok Jack Wester, amikor láttam, hogy előkap egy kést és majdnem belém döfte amikor valahogyan valaki kilőtte a kezéből, így volt alkalmam előkapni a fegyverem és lábon lőni. Nem tudom, hogy ki mentette meg az életem, de hálás voltam neki. A srácot kivonszoltuk a furgonunkba és elhajtottunk a házunkhoz.