Én és a maffia barátom

Utódok

A mai nap a bál napja. Izgatottan vártam már, ugyanakkor féltem is, hogy mi lesz amikor megtudják, hogy élek. Jack az egyetlen aki vissza tud tartani attól, hogy ne kezdjek el verekedni. Reggeli után kaptam egy hívást Jorge-tól, hogy Jack belement, hogy menjünk együtt a bálra. Örültem neki, hogy végül belement és nem kell egyedül mennem, plusz így lesz valaki aki vissza tud fogni a meggondol

Elkészültem majd este 20:00-re Jack értem jött. A nagyapa és Jorge külön mentek, így nekünk volt időnk beszélgetni.

-Nagyon szép vagy. -mondta Jack miután kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

-Köszönöm, te is elegánsan festesz. 

Na igen itt pár percig csak bambultunk, majd amikor észbe kaptunk, hogy amúgy nekünk megkéne beszélni pár dolgot Jack megszólalt.

-Figyelj, bármi is történt az elmúlt 5 évben az érzéseim semmit sem változtak. Bárhogy alakuljon a mai napunk remélem jó vezető leszel és később egy remek férjet is találsz, remélem én lehetek az a szerencsés férfi majd. Bízok abban, hogy csodálatos főnöke és utód leszel a nagyapád után. Tudom elég sok dolgon mentél keresztül, de fel tudtál állni és most itt vagy. -mondta és megpuszilt.

-Jack nekem sem változott semmi, még mindig ugyan úgy szeretlek. És szerintem te is egy nagyszerű vezető leszel. A mai nap egy fontos nap mind a kettőnknek, tehát ne hagyjuk, hogy bármi is elrontsa. -küldtem egy bíztató mosolyt felé.

Az úton már csak beszélgettünk alap dolgokról, majd amikor megérkeztünk a helyszínre kinyitotta nekem az ajtót és udvariasan segített kiszállni a kocsiból. Együtt bementünk a terembe, ahol nagyban folyt már a party. Nagyapa és Jorge észre vettek minket és a fejükkel mutatták, hogy menjünk be egy szobába. Nemsokra rá ők is megjelentek.

-Fiatalok, ez mindkettőtök számára nagyon fontos nap. Hiszünk abban, hogy méltó utódaink lesztek és tovább virágoztatjátok a birodalmat. Ügyesen megoldjátok majd a feladatotokat és kiálltok egymás mellett. Jack tudom jól, hogy mi történt köztetek, de ezt tegyétek félre, mert most van egy közös célotok, méghozzá az, hogy itt mindenki elfogadjon titeket.- mondta nagyapa.

-Én is ugyan azt gondolom, mint Peter. Ügyesek lesztek gyerekek, hiszünk bennetek. -és átkarolt mindkettőnket.

Ők kimentek, mi meg bent maradtunk. 

-Emily. Szeretném ha mindent újra kezdenénk és ugyan olyan jóban lennénk, mint az első sulis napon. Szent a béke?

-Persze, hogy szent. -mondtam és szorosan átöleltem.

-Akkor gyere kislány, mutassuk meg ezeknek a véneknek, hogy mire is vagyunk képesek. -átkarolva mentünk ki a szobából, nemsokra rá nagyapa és Jorge elkezdte a beszédet.

-Kedves egybegyűltek!

A mai napon azért vagyunk itt, hogy kiválasszuk utódainkat akik majd tovább vezetik majd a győzelem felé a birodalmunkat. Olyan utódot próbáltunk választani aki nem riad vissza semmitől, ugyanakkor tudja hol van a határ, megbízható, de még se áttekinthető, tisztességes, és mindenek előtt hűséges csapatához és a körülötte lévő emberekhez. Mivel ez egy nagyon fontos döntés volt ezért elég sokáig elhúztuk a választ, de most meghoztuk a döntésünket. Jorge-val olyan személyeket választottunk akikre illenek ezek a jelzők. Bárkinek bármi ellenvetése van, tegye meg nyugodtan, de a döntésünkön nem fogunk változtatni. Jorge átadom a szót. -mikor nagyapa átadta a szót Jack apjának egy kicsit elkezdtem félni. Mi van ha nem fogok nekik tetszeni, mi van ha nem sikerül tovább vinnem azt amit nagyapa rengeteg munkával felépített, mi van ha csalódni fog bennem. Jack bíztatóan megölelt, majd mikor elkezdte Jorge a beszédét mind ketten arra koncentráltunk.

-Hát akkor nem is húznám az időt. Peter méltó utódjaként Emily Coopert választotta. -na itt páran elkezdtek beszélni, de Jorge leintette őket. -És az én választásom Jack Wester lett. -itt kevésbé voltak ellenszavazók, de egy pár itt is akadt. 

Jackkel felmentünk a színpadra és kezünkbe véve a tollat aláírtuk a papírt ami egyrészt megpecsételte azt, hogy mi vagyunk mostantól a vezetők, másrészt, hogy örök szövetség van a két csapat között.

-Miért Emilyt választotta, hiszen ő halott. -mondta egy ember. Nagyapa épp elkezdett volna mondani valamit, de jeleztem neki, hogy megoldom.

-Figyeljetek! Mint látjátok élek és virulok, nem haltam meg. Aláírom volt jó pár rossz döntés az életemben amit nem kellett volna megtennem, de már nem változtathatok a múlton. Én is szenvedtem eleget és rajtam is meglátszott a veszteség, tanultam a hibámból. Közel sem vagyok tökéletes, de senki sem az. Én is ugyan úgy veszítettem pár embert akiket nagyon szerettem, de miután talpra álltam rendbe hoztam azt amit elrontottam. Tapasztalatlan vagyok még ebben, de nálam jobban senki sem ismeri a csapatomat és hiszem azt, hogy kiállunk egymás mellett majd. Nem lesz könnyű, de semmi sem lehetetlen. Akinek további ellenvetése van mondja nyugodtan, de akár tetszik akár nem én vagyok mostantól a főnök. -mondtam kimérten. Látszólag senki sem mert ellenkezni. Nagyapa felé fordultam aki elismerően nézett rám.

A bál után hazamentünk és mély álomba szenderültünk. Holnaptól egy teljesen más életre fogok felkelni, de biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog.

Sziasztok!!

Remélem tetszett ez a rész, kicsit szomorúra és unalmasra sikerült de úgy éreztem, hogy ez kell most a könyvemnek.