Én és a maffia barátom

Nagyapa

-Na én megyek, csak ennyit akartam, Jack ugye hazaviszed?-kérdezte Conor

-Ezt még megbeszéljük, azt garantálom.-mondta mérgesen

-Felőlem, na bye.

Miután kilépett az ajtón Jack odajött hozzám és kioldozott. Segített felállni, mert még fájt a fejem az altatótól.

-Köszi Jack.

-Nincs mit, de gyere mennyünk holnap elég sok dolgot kell megbeszélnünk, és elintéznünk. Most jobban jársz ha inkább pihensz.

-Hazavinnél kérlek?-mondtam szomorúan.

-Persze, gyere.

Elindúltunk a kocsi felé, amivel jött. Egész úton csak csönd volt a kocsiba. Mind a ketten úgy éreztük, hogy most az lesz a legjobb, ha csöndben vagyunk. Nagyon csalódott voltam, hiszen egész életemben próbáltam nem tudomást venni arról, hogy a Maffia létezik, és én bele születtem, de úgy látszik, hogy a sors is úgy akarja, hogy részese legyek ennek az egésznek. Most nagyapámra igen nagy szükségem lenne, hiszen neki köszönhetek mindent, és ő az aki ebben tud nekem segíteni. Sajnos azóta sem tudom, hogy merre van, de amint lesz rá alkalmam nyomozok egy kicsit utána. Gondolatmenetemből Jack hangja szakított ki.

-Emily megérkeztünk. Nagyon sajnálom ami ma történt, és hidd el ha lenne rá mód visszapörgetném az időt. Nagyon sajnálom, hogy miattam kell szenvedned.

-Jack ez nem a te hibád, kérlek ne hibáztasd magad. Erről csak is én tehetek. Ha nem lett volna akkora a szám, és normálisan tudtunk volna kommunikálni akkor most ez nem történt volna meg. 

-Holnap érted jövök. Jó éjszakát.-egy csók kíséretében elbúcsúztunk. 

-Rendben, szia Jack, Jó éjt.!-mondtam és kiszálltam a kocsiból. Bementem az ajtón és a szüleim fogadtak engem könnyes szemekkel.

-Anya, apa, mi történt?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Hallottuk, hogy mi történt veled, és hogy mibe keveredtél. Holnap jön valaki aki szeretne veled beszélgetni.- mondta anya

-Kincsem, tudod jól, hogy mindig próbáltunk ettől az élettől jól távol tartani téged, se sajnos elbuktunk. Nem sikerült téged megmenteni, bármennyire is szerettük volna. Ígérd meg kérlek, hogy vigyázol magadra. -mondta apa és szorosan átölelt, könnyivel küszködve.

-Ígérem apa, és mindent megteszek, hogy büszkék lehessetek rám. Ígérem.-nem bírtam már tovább, végre kiadhattam magamból az összes érzelmemet. Könnyes szemmel rohantam fel a szobámba és úgy aludtam el.

"Másnap reggel"

Leírhatatlan érzelmekkel keltem. Ma lesz az a nap ami örökre megváltoztatja az életem. Remélem pozitív élményeket élek meg majd, és nem fognak bennem csalódni a szeretteim. A mai nap egy olyan nap amikor félre kell tennem az eddigi életemet, hogy egy újat kezdhessek. Megígérem magamnak, hogy bérmennyire is lesz nehéz kitartok a végsőkig, mert amikor elérem a célom mindenki büszkén fog rám tekinteni. 

Felöltöztem és lementem a konyhába, ahol apa fogadott és egy idős úr. 

-Nagyapa?-kérdeztem meglepetten.

-Emily, drágám.-mondta mosolyogva.

-Úr isten mit keresel itt?-kérdeztem boldogan

-Szerintem itt az ideje, hogy beszélgessünk.

-Mennyetek fel apa az irodámba, ott tudtok beszélgetni.-mondta apa

Felmentünk az irodába, nagyapa foglalt helyet az íróasztal mögött, én meg vele szemben.

-Értesültem arról, hogy mibe keveredtél. 

-Ohh, gondoltam.-mondtam szomorúan

-Figyelj, az életed innentől egy 180-fokos fordulatot fog megtenni. Nagyon nehéz lesz az elején, de hidd el segíteni foglak mindenben amiben csak tudlak. Bízz bennem, és ha bármire szükséged van hívj nyugodtan, apádnak megadtam az elérhetőségemet.

-Nagyapa, nagyon félek. Mi lesz ha miattam hal meg valaki, vagy netalán én halok meg. Vagy ha csalódnak bennem.

-Az elején ezeken át kell esni, de ahogy egyre jobban kötődsz majd hozzájuk sokkal könnyebb lesz ezt az egészet átvészelni. Rengeteg szabályt kell majd betartanod, és látsz majd olyat ami lelki traumát is okozhat neked. Nem mindig fogsz szép látványt látni, de ne mutasd ki soha a gyengeségedet. 

-Ez nekem még túl gyors. Egyszerűen nem vagyok képes senkinek sem ártani, és most még is azt várják majd tőlem. 

-Jack apja Jorge nagyon kedves, és hidd el ő is segíteni fog neked, és nem haddja, hogy az elején ilyen nagy traumákat élj át. Lehet, hogy egy kemény főnöknek mutatja magát, de valójában egy nagyon rendes ember. 

-Igen, már volt szerencsém vele találkozni. -mondtam mosolyogva.

-És mi lesz most a sulival?-kérdeztem

-Jack elintézte, hogy egy ezt az évet otthonról vidd végig. 

-Köszönöm neki. És veled most mi lesz? Hova mész? Megint felszívódsz? Megint itt hagysz?-kérdeztem szomorúan.

-Drága Emilym, nekem is megvan a magam feladata. De hidd el ha szükség van rám én ott leszek melletted. Nem hagylak cserbe. 

-Köszönöm.- felálltam és megöleltem őt. Ha lehet soha nem engedtem volna el, annyira hiányzott az ölelése.

-Nekem ideje mennem, és szerintem Jack is hamarosan itt lesz érted, szóval szia Emily.

Miután elbúcsúztunk egymástól kikísértem az ajtón. Jack pont akkor parkolt le a házunk előtt.

-Szia Emily, jó reggelt.- köszönt nekem Jack.

-Szia Jack, neked is.- mondtam mosolyogva

-Látom a  nagyapád itt volt. Na de gyere sok dolgot kell elintéznünk még.

-Elég sokat segített, de igazad van mennyünk. 

Beszálltam a kocsiba, és Jack elindította a kocsit. Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de egy biztos volt. A mai naptól már minden megváltozik.

Halikaaa

Meg is érkezett a következő rész. Mit szóltok, hogy Emily beépül?

Szandi💖