Az utolsó Halálfaló

4. Fejezet

Másnap reggel fáradtan ébredtem, nehezen aludtam a folytonos visszatérő álmoktól. Miután össze szedtem magam és késznek éreztem magam arra, hogy le menjek a szüleimhez reggelizni, el indultam le a konyhába. Az anyám pont akkor terített és nem vett még észre, az apám meg a Reggeli Prófétába volt bele merülve. Csak akkor figyeltek fel rám mikor le ültem a szokásos helyemre. Nem szóltak semmit, pedig látszott rajtuk a sok kimondatlan kérdés. Tudom, hogy ez nem fog sokáig így maradni, de reméltem, hogy az a majd sokkal később lesz. Reményeim viszont annál sokkal előbb hullottak porba. Még pedig mindjárt reggeli után.

- Harry. - szólt utánam az apám én pedig meg álltam az ajtóban. - Maradj még egy kicsit.

Mivel háttal álltam nem látták ahogy erőt gyűjtve le hunyom a szemem és veszek egy mélyebb levegőt. Lassan vissza ültem a helyemre és a cipőmet kezdtem el vizsgálgatni. Egy darabig senki sem szólat meg. A szüleim csak figyeltek egy darabig, míg az apámnál valami el pattant.

- Be fejeznéd ezt? - kérdezte felemet hangon.

- Mit? - kérdeztem és fel néztem rá, de egyből el is kaptam a tekintetem.

- Pontosan ezt. Kerülsz miket. Nem beszélgetsz velünk, el zárkózol tőlünk. Pedig tudhatnád, hogy ránk bármikor bármiben számíthatsz. - mondta. - Nem tudjuk pontosan min is mentél keresztül, de ha el mondanád akkor tudnánk.....

- Hagyd abba. - szólaltam meg hirtelen, és rájuk néztem. Hagytam, hogy az érzelem mentes arc le hulljon és meg lássák azt ami alatta van. Hagytam, hogy az érzelmeim el uralkodjanak felettem és hagytam, hogy ezt mind lássák is. - Ne mondj olyat, amit nem tudsz be tartani. Nem kel, hogy segítsetek, mert ez olyan amit nekem egyedül kel meg oldanom. És tudom, hogy ha még sem sikerülne, akkor ti itt vagytok. De a saját démonaimmal nekem kel egyedül szembe néznem.

Mire be fejeztem, már ismét le hajtottam a fejem és próbáltam össze szedni magam. Szék csikordult, ahogy az anyám fel állt és oda jött mellém. Átkarolt de nem mondott semmit, mégis sokat el árult, ami nagyon meg nyugtatott.

- És tegnap? - hallottam meg ismét az apámat. - Merre jártál?

Kérdése meglepet . Nem tudtam hirtelen mit válaszolni, de ki kelet találnom valamit.

- Sétáltam. - tudtam, hogy ezzel nem győztem meg őket, ami nagyon is látszott rajtuk, ezért lassan folytattam. - Nem tudtam aludni és muszáj volt valahogy kiszellőztetnem a fejem....

- Harry. - két hevesen ölelő kar szakított félbe. Meg lepődtem de tudtam kihez tartoznak a karok. Sirius és Remus érkeztek meg. - Tudod te menyire ránk hoztad a frászt tegnap?

Majd két órán keresztül magyarázkodtam és győzködtem mindenkit, mire nagyjából végre le csendesedtek a kedélyek és elszabadulhattam. Szörnyen éreztem magam, amiért be csaptam őket, de ez mind ő értük volt. A nap további részét a szobámban töltöttem. Este viszont fel készültem arra, hogy ismét el hagyjam a házat. Nem aludtam el, hogy biztosra mehessek a szüleim már alszanak. A hívása érkezett is ahogy azt vártam, én pedig gyorsan és hangtalanul ki surrantam a házból. Miután el hagytam a házat és a védő varázslatokat, gyorsan hoppanáltam. Csak miután már ott álltam a Denem kúria előtt, jutott eszembe, hogy nincs nálam a maszkom.

Reméltem, hogy én vagyok az első, aki ide ért és nem vesznek észre. Gyorsan a fejemre húztam a csuklyát és el indultam a házhoz. Az ajtóban egy pillanatra meg torpantam, de erőt vettem magamon és be sétáltam. Tópi a házimanó már ott állt és látszólag engem várhatott, mert egyből oda szólt nekem.