Az utolsó Halálfaló

6. Fejezet

Na meg is jöttem a következő résszel. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást hozzá.

○○○

Az első itt létem után öt nappal hívott ismételten. Még enyhe hányingerrel küzdve sétáltam a birtok felé. Voldemort az előcsarnokban várt és meg sem szólalva egyenest az edző terem felé vette az irányt, amint be léptem. És sem szóltam és csak követtem, mivel sejtettem ez volt a szándéka. Be lépve rögtön fel tűnt a szoba közepén gubbasztó alak, Peter Pettigrew. Értetlenül mentem beljebb a terembe és oda álltam Voldemort mellé.

- Bizonyára még emlékszel, mikor azt mondtam, ha el fogadod az ajánlatom, meg torolhatod rajta a bűneit. - halottam meg hirtelen magam mellől a hangját. Felé fordultam és próbáltam ki találni mire is akar ezzel pontosan célozni. - Csak azért vártam vele eddig, mert még volt egy- két dolog, ami miatt még nem engedhettem meg, hogy meghaljon. De már nincs rá többé szükségem. - folytatta, és közben el kezdett körözni az említett körül. Nekem meg lassan leeset, hogy hova is akar ki lyukadni ezzel kapcsolatban. És ahogy el néztem Pettigrew is. - A tiéd Harry. És ez nem csak a jutalmad, ez egyben az első lecke is. Látnom kel, hogy képes vagy engedelmeskedni a parancsnak, ha úgy adódik. - nézett rám.

E szavak hallatán Pettigrew az eddiginél jobban el kezdett remegni és halkan motyogott is valamit. A meg gyötört és csonka teste, ahogy ott gubbasztott igen csak szánalmas látványt nyújtott. Ennek ellenére nem igazán tudtam sajnálni, de részt venni sem akartam a kínzásában vagy másban, akármi is legyen az, amit Voldemort ki tervelt.

- Vedd elő a pálcád Harry. - mondta halkan Voldemort és én, bár vonakodva de meg tettem azt. - Ismered a három főben járó átkot, igaz? - nem várt választ, mert egyből folytatta is a mondandóját. - El engedhetetlen, hogy meg is tanuld használni azokat. Ha azt mondom, hogy irányíts valakit, te meg teszed. Ha azt mondom, kínoz meg valakit, te meg teszed. Ha azt mondom ölj meg valakit, te meg teszed. - ismételten a szemembe nézett. Én nem is próbáltam leplezni az ellen vetésemet.

- Nem fogok senkit sem, kínozni vagy megölni. - mondtam enyhén remegő hangon. Kizárt, hogy ilyesmire rá vegye. Bár nem is tudtam, mire számíthattam volna másra az ő szolgálata alatt.

- Ez nem kívánság műsor Harry. Vagy azt teszed amit mondok, vagy te is így végezheted. - mutatott a lábainál kuporgó Pettigrewra. - Remélem nem kel folytatnom ahhoz, hogy tud, mi is következne aztán. - nem fenyegetésnek szánta, egyszerűen csak közölte velem, hogy vagy Pettigrew vagy én halunk meg ma. Oda sétált mögém és meg fogta a pálcát tartó kezemet, majd lassan fel emelte, hogy annak hegye egyenest az előttünk kuporgóra nézzen. A közelsége és az érintése, miatt enyhén el kezdett fájni a sebhelyem, de szerencsére nem olyan vészesen, épp csak érzékeltem. - Tudod a varázsigét Harry. Mond ki.

Vörös köd ereszkedett a szemem elé, ahogy a harag és a gyűlölet át járt, de nem érezem természetesnek vagy inkább a sajátomnak ezt a haragot. Közben halkan még halottam, ahogy Voldemort beszél hozzám.

- Ellőtted van az-az ember, aki el árulta a barátait, a szüleidet. Akiben olyan nagyon meg bíztak és ő ezt a bizalmat el adta, hogy mentse a saját bőrét. Ha nem teszi meg, te és én nem kerültünk volna akkor és ott egymással szembe. Nem kellet volna azt sok szörnyűséget át élned. Nem kellet volna meg halnia annak az ártatlan fiúnak sem. Cedric Diggory még ma is élne, ha ő követi az utasításokat és önhatalmúan nem dönt úgy, hogy hidegvérrel meg öli őt. - halk, szinte már dallamos hangja, olyan volt mintha nem is mellőlem, hanem inkább már a fejembe hallanám, mint saját gondolataimat.

- Sajnálom... Sajnálom, hogy ezt tettem. - hallottam meg Pettigrew kétségbe eset hangját. - Ké.. Kérlek bocsáss meg. Kérlek Harry... te nem vagy rossz ember... kérlek adj még egy esélyt, hogy jóvá tehessem. Meg teszek bármit....